Költőként, majd novellistaként, gyerekkönyvek, mesék, színpadi művek sikeres írójaként ismertük meg Tóth Krisztinát mindaddig, amíg első regénye, az Akvárium megjelent 2013-ban a Könyvhétre. A mostani [2022] könyvünnepen ismét regényíróként jelentkezik a Magvetőnél A majom szeme című új könyvével.

– Mivel több műfajban alkot, fölmerül a kérdés: miért fontos az ön számára a regény, mint kifejezési forma?

– A regény egy tágabb struktúra, sokkal több lehetőséget ad egy-egy figura, történet felépítésére és kibontására. Én kedvelem a rövidprózai műfajokat, de most jól esett beköltözni ebbe a magam által megalkotott, fiktív világba. A szöveg több éve készül, épül, és bár disztópiaként tekintek rá, meg kell mondanom, hogy a regény megírásának évei alatt a valóság többször lépést váltott, felgyorsított, és igyekezett beérni a fikciót.

– Az Akváriumban tűpontos, életszagú az a világ, környezet, amelyben a társadalom peremén sodródó szereplők az államszocializmus évtizedeiben élnek. Most nézőpontot, témát váltott…

– Említettem, ez egy disztópia, de nem a távoli, hanem a közeljövőben játszódik, valahol itt, Európában. Bárhol. A hétköznapi emberek korábban lezajlott polgárháború szorongató következményeit nyögik. Mélyszegénység van, a társadalmi olló szétnyílt, a gazdagok igyekeznek a védett városnegyedekben tömörülni. A történetre egy fenyegető katasztrófa árnyéka borul. Közben persze a nyomorúságban is felcsillannak az emberi pillanatok, de a túlélésért mindenki küzd. Ki pénzzel, ki a testével, lelkével fizet, mások beállnak a hatalom szolgálatába, de annak is komoly következménye van. Olyan rendszert mutat be a könyv, amelyben nem lehet megúszni a bukást, mert aki túl akar élni, annak kompromisszumokat kell kötnie. Közben az intézmények működnek, nyitva vannak a boltok, és mindenki úgy tesz, mintha ez a világ tulajdonképpen élhető volna, miközben lassanként felszivárog az életükbe a mindent átitató hazugság.

– Előző regényében öröklődő kiszolgáltatottsággal szembesülünk, itt viszont nagyrészt a mindent behálózó manipuláció teremt kiszolgáltatottságot. Lesznek, akik a mai hazai viszonyok metaforájaként olvassák majd könyvét, bár szerintem tágabb érvényű korjellemzés. Egyetért?

– Túl egyszerű volna a mai Magyarországra vonatkoztatni és szimpla társadalomkritikaként értelmezni a regényt. Én szerettem volna elemelni ebből a kontextusból. Arról akartam megfogalmazni valamit, hogy merre tart a világ, hogy vajon miféle veszélyek fenyegetnek bennünket. Mindnyájunkat. A könyvben ábrázolt személyes sorsokban és élethelyzetekben erősen jelen van a manipuláció és az erőszak. Az egyének csak tükrözik az abuzáló, elnyomó hatalom működését, és maguk is autoriter módon viszonyulnak a környezetükhöz.

– A másokat manipulálók – például az egyik főszereplő, aki valóságos szexuális ragadozó – maguk is manipuláció áldozatai. Fontos megfigyelés.

– Az erőszaktevő szabadnak és erősnek érzi magát mindaddig, amíg rá nem döbben, hogy ő is ugyanannak a gigantikus gépezetnek a fogaskereke, amelyik a saját alkatrészeit, kiszolgálóit is beáldozza. Ez így, kimondva, természetesen közhely, a regényben ez, remélem, sokkal finomabb módon ábrázolódik. Nehéz egy háromszáz oldalas szövegről állításokat megfogalmazni, hiszen maga a mű az erről való hosszas gondolkodás lenyomata.

– Ha jól figyeltem, a regénynek csak az egyik főszereplője, egy egyetemi tanárnő beszél és gondolkodik egyes szám első személyben. Talán ő áll legközelebb önhöz?

– Egyik szereplővel sem azonosítható a szerző, hiszen, ismétlem, ez egy fikciós mű! Nem látom be, miért érezné bárki szükségét annak, hogy azonosítási pontokat keresgéljen magával a szerzővel. Minek, az ég szerelmére?  Megalkottam egy autonóm világot, felrajzoltam a figurákat, és a kérdésfelvetés se a regény értelmezését, se a karakterek szerepének és fejlődésének, útjának követését nem segíti. A könyv egyáltalán nem rólam beszél, hanem arról, milyen világban élünk, mi vesz körbe bennünket. Ha már itt tartunk, szerintem az olvasó meglehetősen nehezen fog azonosulni bármelyik szereplővel, ha pedig nekem kellene, (de hát miért?!) azt mondanám, még leginkább én vagyok a fényképen a bekeretezett majom.

– De hát mit szimbolizál a cím: A majom szeme?

– A regényben megjelenő majom egy kísérleti állat. Ennek az állatnak a fotója többször is feltűnik a könyvben. A tehetetlenséget és kiszolgáltatottságot szimbolizálja. A szövegben is megemlített tudós, Gyemihov, a világ jobbításának szándékával kísérletezett élőlényeken. A fejátültetés izgatta a legjobban: közben elpusztította az állatokat. Az én abuzáló főhősöm pedig a manipuláció nagymestere, akit a lélekátültetés vonz. A regényben ábrázolt képzeletbeli ország fiktív kormányzója pedig világjobbító szándékkal, erős küldetéstudattal igyekszik megteremteni a szerinte ideális államberendezkedés feltételeit, miközben a rendszer lassan, hosszú kínra ítélve pusztítja el a kísérleti alanyokat, a saját polgárait.

Varsányi Gyula
Fotó: Debreczeni Fanni

Tóth Krisztina: A majom szeme
Magvető Kiadó, 352 oldal, 4499 Ft