Kubikusok, cselédlányok és téeszesítésre kényszerülő parasztok, a Kádár-korszak jellegzetes vidéki figurái, faluból a városba költöző értelmiségi, rákbetegek, apák és fiúk népesítik be Grecsó Krisztián Valami népi című, új novelláskötetét. Viszonya a múlthoz, a származáshoz és a közösséghez rendkívül személyes és alanyi – egyfajta hazatérés.

– A kötetet forgatva feltűnt, hogy milyen tudatosan van megszerkesztve nemcsak tartalmilag, hanem formailag is. Egy életközepi kötet, egy életközepi válsággal a középpontban, ami épp, vagy nagyjából a kötet közepén jelenik meg a maga brutalitásában. Amikor a Ferdinánd hídon észreveszed a betegséged első jelét, amely teljesen megváltoztatja és átformálja az eddigi életed. Erre csak ráerősít a borító, amin hídról nézve látjuk a Nyugatit. Ahová érkeznek, és ahonnan távoznak a vidéki emberek, ki a munka, ki a lakhatás, és egy jobb élet reményében.

– Igen, a Valami népiben nem pántlikák a ciklusok, nem véletlenül van magyarázó alcímük is. Bevallom, viszonylag könnyű dolgom volt, mert eleve így íródtak. Mániák, formák és lehetőségek mentén. Az első ciklus alcíme az lett volna, hogy párhuzamos történetek, de az annyira Nádasé, hogy azt nem adhattam. Így maradt a „paralel”. Ide azok a nagy novellák, elbeszélések kerültek, melyekben az időn látunk át, a Kubikusok a negyvenes évek második felében játszódik, de akad írás a harmincas évekből, és az ötvenesből is. És mindegyik idősíkhoz oda szorul a ma, az én személyes sorsom síkja, mindaz, amit innen nézve látok. A „helyek” alcímű ciklus talán még személyesebb, szinte önéletrajzi, és azzal szórakozom, hogy egy apró helyszín felől indulok, és onnan nézve mondok el egy történetet. Az Istennek nehéz című, és „pillangó-hatás” alcímű ciklus rokon az elsővel, de itt egy időben és egy térben kerülgetik, befolyásolják, alakítják egymás sorsát a karakterek. A „boldogság történetek” a lét derűjét és szomorúságát írják le, már amennyiben ez kicsit is konkrét.

– A gyógyulással és kislányod megérkezésével teljesen új időszámítás kezdődött az életedben, aminek lenyomata a kötet minden novellájában tetten érhető. Egyszerre visszatekintés a múltba, emlékezve a szegvári – mára gyakorlatilag eltűnt paraszti életformára és – rövid kisvárosi kitérő után – ennek ütköztetése a nagyvárosi élettel, ami végül az otthonoddá vált.

Az Istennek nehéz kivételével minden ciklusban önálló írások olvashatók. Mégis egyben tartja őket az úton lét. Itt mindenki úton van. Időben, sorsban és térben. Az előbb a borítóra utaltál, Baranyai (b) András zseniális munkája, a rajongója vagyok, minden borítómat, és munkámat, a lemezeket, a teljes grafikai megjelenésemet ő tervezi. Nagyon fontos, hogy valaki azokat nézi a borító nézőpontjából, akik megérkeznek. Jönnek a nagyvárosba, vizsgára, vizsgálatra, jelentkezni, munkába, izgulnak, várnak, remélnek valamit. Amikor áthaladnak a Ferdinánd híd alatt, már állnak, kabátjuk rajtuk, várják az érkezést.

– A családod nőtagjaival már sikerült „elszámolnod”, és ebben a kötetben nagy szerepet játszik az apakép. Az aparegény még hiányzik.

– Sajnos igen, de olyan apakönyvet tervezek, ahol a nők lesznek a főszereplők. Ez persze nem igaz, de nem akarok, és nem tudok apakönyvet írni környezet, vagyis család nélkül, és akkor már megint ott vagyunk, hogy azt írom, amit szoktam, ami persze nem igaz, mert apám egy különleges figura volt, ahogy persze minden apa az, és mindegyikben ott van egy regény, csak az enyémhez még az én megbocsátásom hiányzik.

– Valami népi lett a könyv címe – többször nyilatkoztad, hogy a népiség meghatározása mindig is problémás volt számodra. Megfejtésére segítségül hívtad a népi írókat – Móriczot, Illyést, Nagy Lászlót, de az irodalomtörténet más nagyságai is megjelennek: Ottlik, Parti Nagy, Kukorelly, vagy Mészöly – vendégszövegekben is.

– Igen, mert ez a könyv egyfajta hazatérés is. Hazatérés a városba, ahová úgy jutottam el, hogy megbékéltem magammal, hogy ki vagyok. Elfogadtam a falusi önmagam és így lettem otthon egy teljesen más közegben. És ez a fajta számvetés, ami nyilván abból is következik, hogy apa lettem, járt egy nagy adag nosztalgiával is. És annak idején olyan sok verset tudtam kívülről, egyvégtében szavaltam, énekeltem, mondtam a verseket. És a mindenféle idősíkok mindenféle verseket hoztak vissza.

– Megrendítő szövegeket olvashatunk a betegségről, apaságról, kiszolgáltatottságról és szenvedésről, ugyanakkor boldogságról és reményről. Mintha a Magamról többet című verseskönyv atmoszférája jelenne meg itt, csak prózában.

– Ez nem rossz olvasat, bár mindenképpen derűsebb ez a kötet, hitem szerint tele van szeretettel. Ami nem jelenti azt, hogy ne lehetne helyenként kegyetlen. De szerencsére nem lehet a két kötetet szorosan összeolvasni, azért egészen más irányok is vannak a Valami népiben. Például mindjárt ott vannak a népiek.

– Az ottliki gondolat: a beavatottságot nem lehet átadni – végig jelen van a kötetben, de különösen erős az Istennek nehéz és a Lombikok ciklus írásaiban. A Negyvennégyes című novellában csúcsosodik ki, ami nemcsak a terápián részt vevő betegek sorszámára utal, hanem a te életkorodra is. A novella egy egészen érdekes barátságot is hozott neked. Bölcskei Gusztávra gondolok.

– Furcsa dolog, hogy az értelmezés és az értelmező szorosan hozzá kapcsolódik egy íráshoz. Bölcskei értő és mély értelmezése, hogy Jézus mosolya van a Negyvennégyes című novella kisfiújának arcán mélyen megérintett. És még csak azt sem tudom mondani, hogy valahol ne lett volna ez bennem, vagy, hogy távol állna ez tőlem.

Szénási Zsófia
Fotó: Debreczeni Fanni

Grecsó Krisztián: Valami népi
Magvető Kiadó, 288 oldal, 3999 Ft