Nagy népmesegyűjtemény ifjú mesemondóknak

Hogyan kell mesét mondani? Milyen a jó mesemondó? Milyen mesékből és milyen szempontok alapján válogassanak a gyerekek a népszerű mesemondó versenyekre, ahol meg van határozva a mese hossza, és egy sor más kritériumnak kell megfelelni? Sok ezer óra meséléssel a háta mögött ebben ad tanácsot Zalka Csenge Virág Kié az aranyalma? című új kötete a Móra Kiadó gondozásában.

A szerző eddig is érdekes és különleges népmese válogatásokat közölt a világ minden tájáról, hiszen küldetésének tartja, hogy a népmeséket írásban és élő előadásban is továbbadja gyerekeknek és felnőtteknek. Állított már össze mesegyűjteményt nemszeretem állatokról, ismert mesék ismeretlen változataiból, hagyományos régi magyar és nemzetközi mesékből, nagyvárosi mesékből és rendhagyó családokról szóló mesékből, de volt egy csíki mesekötete és egy antológiája az elfeledett ókori görög és római mítoszokból. Nem csoda, hiszen ő hivatalosan is mesemondó.

Professzionális nemzetközi mesemondóként magyarul, angolul és spanyolul egyaránt képes történetekkel szórakoztatni a nagyérdemű hallgatóságot, legyenek kicsik vagy nagyok. Történetekkel fekszik és kel, s a népi mesemondás hagyományait követve gyúrja, formálja, alakítja a meséket. Kiterjedt nemzetközi kapcsolatainak hála már eddig is számos, más kultúrákból származó történetet osztott meg az olvasókkal a Móra Kiadónál eddig megjelent kilenc népmese kötetében.

Árulkodó a kötet alcíme is: Rövid magyar népmesék fiatal mesemondóknak. Zalka Csenge Virág zsűritagként gyakran megtapasztalta a mesemondó versenyeken, hogy ugyanaz a néhány tucat mese forog a gyerek előadók között. A versenyeken szinte kizárólag magyar népmesét kell mondani, korosztálytól függően 3-4-5 perc hosszúságban, s ezekből nem túl nagy a repertoár. Legalábbis eddig.

Különválasztotta a kisebbeknek és nagyobbaknak szóló meséket, saját magán kipróbálva a mesemondáshoz szükséges időt. Olyan meséket keresett, amelyek többségükben tréfásak, de nem pajzának, és megfelelnek a mai értékrendnek (így pl. a korábbi a versenyeken előforduló állatkínzás, nőverés, testi hibákon csúfolódás száműzve lett a kötetből). A mesék közlésénél mellőzte a tájszólás szerinti lejegyzést, megtartotta viszont az érdekes tájszavakat. Úgy véli, ha a mesélő természetes beszédétől idegen a nyelvjárás, inkább ne használja, mert nem lesz hiteles. A tanulás legjobb módjának nem a bemagolást, hanem az értelmező történetfűzést tartja, amibe beletarozik, hogy a mesélő adott esetben nyugodtan változtathat a szövegen, amíg az nem érinti a történet lényegét (ahogy a népi mesemondók is teszik), ugyanakkor ügyelni kell, hogy hiteles és őszinte legyen, mentes a maníroktól.

A mesék közlésénél szokás szerint megjelölte a forrást, utalva az egykori mesemondóra, akitől felgyűjtötték, majd elmondja a személyes véleményét a történetről, megmagyarázza a régies vagy a tájnyelvi szavak jelentését, és tanácsot ad, hogyan érdemes előadni. Minden mese elé felírja a kulcsszavakat: pl. női mese, furfangos, állatok, varázslat, rejtély, bibliai, bölcsesség, varázslények, humoros. Vannak állatos mesék szamárral és rókával, csudacsirkével és agárral, rókával és kígyóval, madarakkal és mocsári sárkánnyal.

Előkerül néhány történet Krisztus urunkról és Szent Péterről, Mátyás királyról, tatárokról, és megtaláljuk benne a Fehérlófia egyik változatát. A szereplők között megjelennek a szerelmesek, az öregek, s olyan vicces nevű egyének mint Lófi Jankó, Csalatroki Lapatra Pityerge. Fontosnak tarja, hogy a női szereplők is pozitív színben jelenjenek meg a mesékben, ezért női hősök - lányok és asszonyok, kislányok és nénik, árvák és özvegyek is helyet kapnak a mesékben. A kötetet Káposztás Judit egyszerre hagyományos és újszerű illusztrációi díszítik.

Szénási Zsófia

Zalka Csenge Virág: Kié az aranyalma? Rövid magyar népmesék fiatal mesemondóknak
Móra Kiadó 184 oldal, 5999 Ft

A Kié az aranyalma?

megvásárolható

kedvezményes áron

a Móra Kiadó

webáruházában

Olvasson bele

a könyvbe,

idekattintva