Mindszenty bíboros amerikai menedéke és a magyar állambiztonság

Deák András Miklós immár második alkalommal jelentkezett olyan kötettel, amely új forrásanyaggal gazdagítja a már eleve gazdag Mindszenty-kutatást. A szerző korábbi munkája a „Mindszenty bíboros az elbeszélt történelemben” (L’Harmattan, 2021) után ezúttal a bíboros amerikai követségi menedékének történetét és a magyar állambiztonság tevékenységét vizsgálja részletesen. A csaknem hétszáz oldalas, szintén a L’Harmattan Kiadó gondozásában megjelent újabb munka, jelentős forrásértékkel bír, hiszen olyan dokumentumokra és dossziékra épül, amelyek korábban nem kerültek a kutatás fókuszába.

A kötet legnagyobb erénye, hogy a szerző nem pusztán eseménytörténet ír, hanem bemutatja azt a rendkívüli összetett kémelhárítási és diplomáciai környezetet is, amely a budapesti amerikai követségen menedéket kapó Mindszenty József körül kialakult. Mindezt a kötet borítója is kellőképpen illusztrálja, ahogyan a „sötét ruhás alakok” gyanús sziluettje feltűnik az Amerikai Egyesült Államok budapesti kirendeltsége előtt. A könyv alapvető jelentőségét növeli, hogy a „Prímás” fedőnevű személyi dossziét 1973-ban megsemmisítették, így a fennmaradt egyes állambiztonsági dossziék és kapcsolódó dokumentumok különösen felértékelődtek.

A szerző ügyes szerkezeti megoldást választott a kötet elején, több mint harminc kérdést fogalmaz meg, amelyekre a későbbiekben részletes válaszokat ad. Ezek között olyan, az olvasó számára is izgalmas problémák szerepelnek, mint hogy az Egyesült Államok jogi értelemben politikai menedékjogot vagy csupán humanitárius menedéket biztosított-e Mindszenty számára, illetve miként próbálta a magyar állambiztonság már 1957 januárjában csapdába csalni a bíborost, vagy milyen operatív módszerekkel figyelték az amerikai diplomata és kapcsolattartók tevékenységét. Jól látható, hogy a szerző különös figyelmet fordít az amerikai diplomáciai személyzetre, az összekötő diplomaták szerepére, valamint arra, hogyan kezelte a budapesti amerikai misszió a menedék körüli nemzetközi érdeklődést.

A könyv két bevezető fejezete külön is figyelmet érdemel, mert világosan érzékelteti a szerző kutatási módszerét és a munka forráskritikai igényességét. Deák András Miklós „a kötet belső szerkezete” című részében részletesen ismerteti, milyen elvek alapján építi fel a kötetét. Kiemeli, hogy a Függelékben kronologikus rendben közli azokat a dokumentumokat és forrásokat, amelyek új adatokat szolgáltatnak a hosszúra nyúlt menedékkel kapcsolatban, illetve megerősítik a korábbi kutatások eredményeit. A szerző hangsúlyt helyezett az amerikai diplomaták, az amerikai összekötő feladatot ellátó személyek és az állambiztonság által megfigyelt szereplők életrajzi bemutatására is. A Bevezetőből az is kiderül, hogy a szerző tudatosan törekedett arra, hogy a Mindszenty körül működő amerikai diplomatákról önálló életrajzi fejezeteket készítsen, külön kiemelve például Theodore Papendorp szerepét. Ő volt az egyetlen olyan amerikai diplomata, aki a magyar nyelvtudása és a bíborossal ápolt kiváló kapcsolata okán két ízben is teljesített szolgálatot Budapesten.

A másik fontos bevezető rész, „a szövegek közléséről”, a források kezelésének problémáiba enged betekintést. Deák ismerteti, hogy az Állambiztonsági szakszótárban a szakkifejezéseket – például „rezidentúra” vagy „priorálás” – csak részben oldotta fel, ugyanakkor felhívja az olvasók figyelmét az e területen elérhető segédanyagokra. Külön figyelemre méltó, hogy a szerző a dossziék gépelési és nyelvi hibáinak jelentős részét érintetlenül hagyta, mert ezek önmagukban is a korszak dokumentumkultúrájának sajátosságait tükrözik. A fedőnevek kezelése, az idézetek közlésére és operatív technológia magyarázatára fordított figyelem szintén azt mutatja, hogy a kötet nem pusztán történeti elbeszélés, hanem forráskiadvány jellegű munka is. Különösen fontos megállapítása szerzőnek, hogy kifejezetten nem törekedett a fedőnevek mögött meghúzódó magyar személyek azonosítására, mert fontosabbnak tartotta az általuk szolgáltatott információk értelmezését. (Az amerikai szereplők fedőnevei azonban feltüntetésre kerültek.) Ez a kutatómunka jól érzékelteti a szakmai visszafogottságot és a forráskritikai tudatosságot.

A könyv legérdekesebb része az amerikai misszió munkatársainak a bemutatása. A szerző részletes életrajzi és pályaképi ismertetést nyújt az amerikai misszió vezetőiről, a Mindszenty mellett működő összekötő diplomatákról, továbbá azokról az egyházi és világi személyekről, akik kapcsolatba kerültek a bíborossal. Külön fejezet foglalkozik például azokkal az amerikai diplomatákkal és látogatókkal, akik a menedék évei alatt Washingtonból érkeztek Budapestre. Deák kiderítette, hogy egyetlen egy esetben sem hoztak magukkal a menedék megoldására vonatkozó javaslatokat – a látogatásaik csupán a tájékozódásra és jelentéstételre korlátozódtak.

A kötet jelentőségét növeli, hogy nem csupán narratív módon dolgozza fel az eseményeket, hanem rendkívüli gazdag dokumentációs apparátust is felvonultat. A további kutatások számára különösen értékessé teszi a munkát, hogy a szerző nagy mennyiségű, a menedék egyes részleteire vonatkozó idézetet emelt ki az általa átvizsgált több mint száz állambiztonsági dossziéból. Deák egyik további fontos megállapítása, hogy a menedék 1956. november 4-i kezdetével kapcsolatban az átvizsgált dossziékban egyetlen egy információt sem lelt fel. Tehát nem akadt olyan nyomra, hogy a kémelhárítás bármely neki dolgozó hálózati személyének erre vonatkozó utasítást adott volna.

Kiemelkedő a kötet terjedelmes Függeléke is. A fedőnevek listája, az állambiztonsági szakszótár, az eseménynaptár, valamint az áttekintett dossziék jegyzéke önmagukban is komoly segédanyagként szolgálhatnak a korszak kutatóinak. Az 1953 és 1975 közötti eseménynaptár különösen hasznos, mert párhuzamosan sorolja fel az amerikai diplomácia és a magyar állambiztonság egyes lépéseit.

A mű legnagyobb értéke talán abban rejlik, hogy nem egyszerűen Mindszenty menedékének történetét ismerteti, hanem azt a szövevényes politikai, diplomáciai és titkosszolgálati hálózatot is, amely a háttérben működött. A könyv így nemcsak egyháztörténeti vagy életrajzi munka, hanem a hidegháborús magyar–amerikai kapcsolatok és a magyar állambiztonság működésének fontos forrása is. Deák új kötete ezért nemcsak a Mindszenty-kutatás újabb mérföldköve, hanem olyan alapmunka, amely hosszú időre meghatározó hivatkozási pont maradhat a korszak történetével foglalkozók számára.

Vendriczky Róbert

Deák András Miklós: Mindszenty bíboros menedéke –Amerikai diplomaták a magyar kémelhárítás célkeresztjében
L’Harmattan Kiadó, 684 oldal, 7990 Ft