Horvátország az irodalomtörténész szemével

Lőkös István (1933–) irodalomtörténész szlavista, ezen belül a horvátokkal foglalkozó úgynevezett kroatisztika művelője, a horvát–magyar kapcsolatok szakértője. Jelen kötetében tudományos munkásságát és horvátországi élményeit, tanulmányutak tapasztalatait összegezi, a száraz tudományt megelevenítő magyar és horvát nyelvű versrészletekkel, hangulatos gasztronómiai beszámolókkal színesíti. Lőkös megemlíti az első horvátországi útján (1962), a zágrábi pályaudvaron elfogyasztott fröccsöt (špricer), s emlegeti a dalmát sonkát (pršut) és a vele járó vörös bort (plavac), amit fekete bornak (crno vino) is neveznek.

A kötet másik főszereplője a XX. századi horvát irodalom kimagasló alakja, Miroslav Krleža (1893–1981), akivel Lőkös levelezni kezdett, majd 1962-től kezdődően többször találkozott, s magyar nyelvű beszélgetéseik szakmai konzultációk alkalmai lettek. A horvát író a pécsi hadapródiskolában és a pesti Ludovikán tanult, erősen hatott rá Petőfi és Ady. Krleža egyik tanára a Ludovikán Stromfeld Aurél volt, s Lőkös alaposan kifaggatta az írót a vele való találkozásokról. Stromfeld magánbeszélgetésben, közös ügyeletük alkalmával beszélte le Krležát a katonai pályáról. A gasztronómiai beszámolók sorában még azt is megtudjuk, hogy Krleža kedvence a gyuvety (đuveć) volt, “lecsós, pörkölttel vagy sült sertéskarajjal ékes étek”.

A szerzőnek Krleža mellett leghálásabb témája Marko Marulić, latinos nevén Marcus Marulus (1450–1524) spalatói (spliti) horvát költő és tudós munkássága. Marulić egyszerre képviselte a középkor vallásos, feudális szellemét és a reneszánsz humanizmusát, polgári törekvéseit. Horvátul és latinul egyaránt alkotott. Több kelet-közép-európai irodalomra hatással volt. Lőkös egyben Marulić magyarra fordítója is, idéz is műveiből. A spliti mester tolmácsolása nehéz feladat volt: a mai horvát irodalmi nyelvtől eltérő nyelvjárásban szerezte műveit.

Lőkös arra is kitér, hogy a horvát és a szerbhorvát nyelv viszonya problematikus: a Bécsi Egyezményben (1830), majd az Újvidéki Egyezményben (1954) közös szerbhorvát nyelvet fogadtak el. Azonban 1967-ben horvát értelmiségiek, köztük Krleža, deklarációt tettek közzé, mely szerint a horvát irodalom nyelve nem a szerbhorvát (vagy horvátszerb), hanem a horvát.

Lőkös István nemcsak Magyarországon megbecsült tudós, hanem magas rangú horvát kitüntetések birtokosa is, amelyek közül az úgynevezett INA-díj (2002) és a Horvát Hajnalcsillag Érdemrend (2018) a legjelentősebbek.

K. S. A.

Lőkös István: Zbogom, Zagrebe. Isten veled, Zágráb. Horvátországi emlékeim.
Nap Kiadó, 360 oldal, 3990 Ft