Pőre valójában az élet

Már a szemünk sem rebben, mikor a következő svéd, dán, norvég vagy izlandi újdonság jelenik meg, annyira hozzá vagyunk szokva az északi irodalom jelenlétéhez a hazai könyves piacon. Azonban még a mi Jón Kalman Stefánssonon és Karl Ove Knausgårdon edződött lelkünknek is lehet különlegességet mutatni, ha az aprócska Feröer-szigetekről kapunk valamit. Sólrún Michelsen trilógiája pedig éppen ezekre, az alig 50000 ember által lakott szigetekre repít bennünket.

A valós eseményekre építő A sors fonala trilógia egyszerre családregény és korrajz, amely hétköznapi életek mentén mesél a Feröer-szigetek valóságáról, a világtörténelmi események lecsapódásáról a szigetországban, a Dániával való viszonyáról, és az országok közötti különbségekről.

Az első kötetben, amely az Ezüst alcímet viseli, az 1800-as évek vége felé vesszük fel a fonalat. A fiatal dán segédlelkész, Axel Fr. Moe, Feröerre érkezik és rögtön be is kell ugrania egy temetést levezényelni. Itt ismeri meg a lányokat, Kathrinát és Helenát, akiknek édesanyja váratlanul elhunyt a tizenegyedik gyermeke világra hozása közben. Ők hárman lesznek az első regény nézőpontkarakterei, az ő szemükön át követjük a történéseket. És ugyan Moe életét és lelkivilágát is megismerjük, mégis határozottan az az érzés támad bennünk, hogy a regények a női sorsokra fókuszálnak. Ez az érzés csak még tovább erősödik a második kötetben, melynek fókuszában szinte kizárólag Helena áll. De erről majd később.

A rutinosak persze nem fognak meglepődni a feröeri élet színterein: legelők, a halfeldolgozó üzem, halászhajók és a tengerre néző sziklák között álló apró házak. Mint ahogy azon sem, hogy szereplőink sorsa olykor igencsak drámai fordulatot vesz. Hiába, ez már hozzátartozik az északi regényekhez. A karakterek életének nehézségei ellenére Sólrún Michelsen hangja nem lágyul meg, hanem inkább tárgyilagos jelleget ölt. Hagyja a maga pőre valójában kibontakozni az életet, legyen az boldog vagy éppen (és sokkalta gyakrabban) fájdalmas. Pedig bőven játszhatna az érzéseinkkel, van itt minden: beteljesületlen szerelem, erőszaktól fogant gyermek, halálos beteg férj, boldogtalan házasság, megcsalás és elhidegülés. És még csak a második kötetnél tartunk! Ha pedig ez a felsorolás soknak hangzik, akkor sem kell aggódni: nem torlódnak azért fel az események a kötetekben, van tér és idő mindenre, hogy szépen lassan beérjenek a döntések, mozgásba lendüljenek a fogaskerekek.

Ahogy már említettem a nők vannak a fókuszban, az ő életük és lehetőségeik a leghangsúlyosabbak. Mit kezdhet magával egy fiatal lány a XX. század küszöbén? Feröer nem tartogat túl sok opciót: be lehet állni cselédnek, férjhez lehet menni és gyerekeket szülni, amibe szerencsés esetben sem az anya, sem a gyerekek nem fognak belehalni. Vagy el lehet szegődni a halfeldolgozóba esőben, hidegben és szélben jeges vízzel halakat pucolni. Itt legalább jó a hangulat és kevésbé érzi magát elszigeteltnek az ember, mint az otthonába zárva és lehet gyűjteni a pénzt a dániai újrakezdésre. Ahogy sokan mások, úgy Kathrina és Helena is Koppenhágába vágyik, ahol Elisabeth nővérük már új életet kezdett: étteremben dolgozik, vadházasságban él és közben bőszen politizál, küzd a nők jogaiért. Mennyivel másabb ez, mint a feröeri valóság.

Az első kötet, az Ezüst, pontosan a két világ között húzódó különbségekre fókuszál. Egy kellően részletes társdalom- és korképet kapunk, hogyan élnek az emberek ezekben a merőben különböző világokban és milyen kapcsolatok állnak fent a két ország között (leginkább a fiatal feröeriek Dániába migrálását figyelhetjük meg, akik cselédnek állnak a kontinensen egy jobb élet reményében). A szereplők ugyan nem válnak sablonokká, de életük kicsit a korkép megrajzolásának szolgálatában áll.

Ezzel szemben a második rész, az Arany, sokkal személyesebb és karakterközpontúbb jelleget ölt. Kathrina és Helena maradnak az elbeszélőink, azonban a lelkész Moe helyett a harmadik szemszöget Helena férje veszi át. Ne legyenek azonban hiú reményeink: igazi teret Helena, az ő fejlődése, lelke és élete kapja a kötetben. Ebben a kötetben Sólrún Michelsen egy mondjuk úgy „regényesebb” utat választ, és nagyobb teret enged a lélek rezdüléseinek, a személyiség formálódásának az élet váratlan fordulatai okán. A háttérben azonban továbbra is ottmarad a dokumentarista szál, a világháború hatásai a mindennapi életre, a TBC és annak gyógyítása mind-mind beleszövődnek a regénybe, de itt már sokkal inkább a világ van a cselekményért, és nem fordítva.

A sors fonala lebilincselő olvasmány, ami ablakot nyit egy bő száz évvel korábbi világra. Bátran ajánlom mindazoknak, akik szeretnének megmerülni ebben a különös, kissé sós, tengerszagú világban.

Várjuk a trilógia harmadik kötetének megjelenését.

Vincze Dóra

Sólrún Michelsen: A sors fonala. Ezüst
Fordította: Veress Kata
Polar Egyesület, 252 oldal, 4900 Ft

Sólrún Michelsen: A sors fonala. Arany
Fordította: Veress Kata
Polar Egyesület, 220 oldal, 4900 Ft