A tényeknek kell látszódnia

Janne Haaland Matlary norvég politikus és szakíró, aki 1997 és 2000 között Norvégia külügyi államtitkára volt kereszténydemokrata színekben, de dolgozott többek között a Béke és Emberi Jogok nevű szervezet kuratóriumában is, tagja a Szuverén Máltai Lovagrendnek és most az Oslói Egyetem Politikatudományi karának nemzetközi politika professzora. Emellett több könyvet is írt, 2004-ben, magyarul is megjelent az Akit ​az igazság megtalált című munkája, ami a mostaninál sokkal bensőségesebb témában született. Ott arról ír, hogyan találta meg útját a kereszténységhez.

A demokrácia lassú halála, nem meglepő módon, Janne Haaland Matlary szakmájához áll közel, és a címéhez hűen azokat a problémákat térképezi fel, amelyek a szerző szerint akár napjaink demokráciájának végét jelenthetik. Ráadásul a baj közelebb van, mint gondolnánk, mert a gondok nemcsak a messzi Amerikában, vagy nyiltán anti-demokratikus országokban, ütötték fel a fejüket. A könyv tézise, hogy „[e]urópa demokráciái, és ez alól a norvég sem kivétel, szintén válságban vannak: itt is látjuk a polarizálódást, a nagyfokú átpolitizálást, és nem utolsó sorban az erkölcsi magaslatról való vitázást, ami a véleménykisebbség tagjainak megbélyegzésével és marginalizálódásával jár.”

Janne Haaland Matlary könyve ezeket a jelenségeket veszi górcső alá. Külön fejezetekben olvashatunk a polarizált társadalmakról, a moralizálásról, a nemzetállamok autonómiájának csökkenéséről. „A demokráciában három fogalom elengedhetetlen: állampolgári egyenlőség (esélyegyenlőség és egyenlő polgári státus), gondolat- és szólásszabadság, valamint racionalitás a politika vitáiban és folyamataiban (vagyis tárgyszerűség). És persze az önrendelkezés joga – az igazi nemzetállami demokrácia alapja.” A szerző szerint ezek az elengedhetetlen pillérek rogynak meg mostanában szerte Európában.

A kötet állításaival lehet egyetérteni vagy vitába szállni, ugyanis Matlary egyáltalán nem riad meg attól, hogy erős állításokat tegyen. Tényleg túlment a határon a wokeizmus? Valóban a kommunizmust megidéző cancel culture-ben élünk-e, ahol ha nem a fősodorbeli, morálisan felsőbbrendűnek tartott véleményt képviseli valaki, akkor megtorlásra számíthat? Lehet, hogy nincs is baj a magyar demokráciával? Igaz, hogy a nemzetközi szervezetek hatalma növekszik és ez gyengíti a demokráciáinkat?

A kötet Európára, és az európai demokráciákra fókuszál, azonban még ezen a viszonylag kis földrajzi kiterjedésen is szignifikáns különbségek vannak. Még ha az egyes országok közötti különbségekre nagyvonalúan legyintünk is, akkor sem tekinthetünk el a Nyugat- és Kelet-Európa közötti határvonalról.  Nem minden aktuális nálunk, Magyarországon, amiről Matlary beszél, sőt sokszor éppen az ellenkezője uralja itthon a közhangulatot. Nálunk például nem a woke mozgalom fogja elhallgatatni az embereket, sokkal erősebbek az azt démonizáló, félelemkeltő hangok. Nálunk egészen más betegségei vannak a demokráciának, amiket sokkal kevésbé hangsúlyoz a szerző, ha egyáltalán említést tesz róluk. Miközben lelkesen dicséri a kelet-európai országokat azért, ahogy nemzeti függetlenségüket igyekeznek megóvni a nagy ernyőszervezetek elől.

Azonban van valami, amit nem befolyásolnak az országhatárok: „Manipulációnak, demagógiának, csalásnak-ámításnak a demokráciában helye nincs.” A demokráciának az igazságra van szüksége, ahhoz, hogy jól működhessen, a tényeknek kell látszódnia. És az információbizonytalanság nagyobb, mint valaha. Hiába van az internetnek hála, minden korábbinál több hírhez hozzáférésünk, most már nemcsak abban kell óvatosnak lennünk, hogy adott emberek szavait elhisszük-e, hanem hogy bármit elhiszünk-e, amit látunk. Bármelyik fotó vagy videó manipulált lehet, és egyre nehezebb lesz megmondani a különbséget. Ha pedig a valóságot meg lehet hamisítani, akkor hol a vége?

És, hogy akkor mi a megoldás? A kötet sokkal inkább a vélt vagy valós problémák leírására fókuszál, egy, az állampolgárok szintjén is megragadható megoldás morzsa a könyv legvégén bújik meg. „Csak akkor lesz a demokrácia jó államforma, ha az állampolgárai erényesek – bátrak, okosak, igazságosak és kitartók. A demokrácia külső ellenfelei legyőzhetők. De ha a demokrácia belülről erodálódik, akkor képtelenség megvédeni.” Nincsenek csodák, felelősségteljes állampolgárokra van szükség, akik képesek informált döntéseket hozni, kritikusan gondolkodni és nemcsak tudnak, hanem akarnak is a sarkukra állni, ha választott vezetőik letérnek a ideális pályáról.

Vincze Dóra

Janne Haaland Matláry: A demokrácia lassú haldoklása
Fordította: Fejérvári Boldizsár
Helikon Kiadó, 292 oldal, 6999 Ft