Az Élet és Irodalom 25. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

INTERJÚ

„Felszámolta a témámat a magyar nemzet” – Vida Kamillával Zelei Dávid beszélget.

„Vida Kamillát egy ország ismerte meg a Vétó műsorvezetőjeként, az áprilisi választással csaknem egy időben pedig megjelent második verseskötete, a Demográfiai csúcs is. Ennek kapcsán beszélgettünk politikáról, történelemről, trollkodásról és AI-költészetről.”

FEUILLETON

Nagy Ákos Az engedély története. A hallás politikája – zene, idő, hatalom címmel írt esszét.

„Az engedély története a hallásban zajlik, de a következményei mindenütt jelen vannak: a társadalom ritmusában, a testben, a tudatban, vagyis operatív térként tekinthetünk rá. [vö. Jacques Rancière az értékelhető felosztása fogalmával] 
Három paradigmatikus példán keresztül szeretném szemléltetni, miként nyilatkozik ez meg a zenében: Monteverdi elvette a kozmikus rend kizárólagosságát, Beethoven elvette a forma sérthetetlenségét, Bartók elvette a centrum jogát a periféria felett. Mindegyikük átírta a „befogadás alkotmányát”, és ezzel – nyilatkozat nélkül – politikai gesztust tett.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Lapis József A szabadság állati mámora címmel írt kritikát Vészits Andrea Ábris és az azúrkék patkány című könyvéről.

„A másfélszáz oldalas könyv gazdag és összetett szempontendszert sűrít, többféle kérdésirányt is fölvet, a szálak egyben tartása viszonylag sikeresnek is mondható. Van egy kisfiúnk, Ábris, aki – Nilsszel ellentétben – már a mű elején „rendes” gyerek („Ábris kitűnő tanuló volt, és a falfirkálási szenvedélyétől eltekintve nagyon jó gyerek.” 8.), ám mindennapi rendjét erőteljesen befolyásolja az, hogy komoly szőrallergiája van. Emiatt nagyon erős szülői féltésben és (óvó, jó szándékú) kontroll alatt él, nem érintkezhet szőrös lényekkel, és még így is gyakori látogatója az orvosi ügyeleteknek.”

KÖNYVHETI ANTOLÓGIÁK

Demény Péter Ismerős újdonságok címmel írt a könyvheti antológiákról, a Körképről és a
Szép versekről.

„Folyamatosan figyelem a kortárs irodalom mozgásait, jelenségeit, hullámvölgyeit, hullámhegyeit, és többnyire ismerem azoknak a műveit, akiket beválogattak, így aztán nem is lehet engem nagyon meglepni, legfeljebb azzal, hogy ki mit gondol szép prózának-versnek.
Maradjunk talán annyiban, hogy a Körkép és a Szép versek egyfajta eligazítás, tájékoztató, térkép, waze arról, hogyan írnak ma Magyarországon, illetve magyar nyelvterületen. Mindkét kötetben vannak ugyanis olyanok, akik Csíkszentkirályon, a jugoszláviai Darázson, Dunaszerdahelyen, Kolozsváron, Munkácson, Pozsonyban, Szatmárnémetiben, Székelyudvarhelyen, Topolyán vagy Zentán születtek vagy élnek, a síp tehát sokágú.”

VERS

A versrovatban ezen a héten Lázár Bence András, Pályi András és Zalán Tibor versei kaptak helyet. Kedvcsinálóul a költői szerepben ritkán feltűnő Pályi András versét közöljük itt.

Volt egy apám

Volt egy fiam, Vilimos
Az én nevem Gógmagóg
Míg egy este
Az a beste elszökött
Jobban mondva, elhagyott
Úgy bizony
Kész iszony

Amíg megvolt
Szombat este
Együtt jártunk koncertekre
Tankcsapdára, egyebekre
Amióta nincs sehol
Én egyedül körözök
Csapda helyett üres utcán
Mint egy vénlány
Aki nem kell senkinek
Nem vár otthon senki sem
Nincs vacsora, nem csoda
A Mannában éjszaka
Veszek majd egy kenyeret
Akár csak egy szeletet
Annak felét megosztom
Egy koldussal, ha mondom
A belét meg majszolom
Tejjel-vajjal, lapkasajttal
Mert a fogam odavan
Rágni bizony nem tudok
Kéne egy kis körözött

Volt egy apám
Úgy bizony
Kilencven múlt, mikor meghót
Még akkor is
Hiszed-e? Nem?
Ugyan miért nem?
Neki összes foga megvolt!

PRÓZA

Darvasi László és Háy János prózája.
Tárcatár: Balássy Fanni.

Részlet Háy János 100 nap című írásából:

(81.)
„A valóság folyamatosan változik, eltűnnek belőle dolgok, és mások lesznek ott, ahol a korábbi dolgok voltak, vagy épp semmi. A gyerekkorom nem elmúlt, hanem eltűnt. Nincsenek kaszák és nincsenek közös munkák, nincsenek kisgazdaságok, mert egy birtokos felvásárolta a földeket, ő termel ott igénytelen növényeket, repcét és búzát, és felveszi érte az uniós támogatást, abból él, az eladott gabona csak egy kis bónusz. Teljesen mindegy, hogy milyen lesz a termés, ez a föld csak őt és egy traktorost tart el, akinek alig akarnak havi pénzt adni, mert ki van szolgáltatva ennek az egy munkának. Tőlük függ, ha ők nincsenek, akkor mehet a vakvilágba segélyért, hogy legyen valami bevétele.”

SZÍNHÁZ

Molnár Zsófia a Studio K Színház Térey-bemutatójáról, A Legkisebb Jégkorszakról írt kritikát.

„Hát, Térey János 2015-ben megjelent verses regénye nem az, nagyon nem az a mű, amely alól a fergeteges sebességgel alakuló napi politika egy szemvillanás alatt kihúzná a szőnyeget, hanem amelyet szépen beért a jelen. Azt hiszem, ez A Legkisebb Jégkorszak legnagyobb tanulsága ma. Ami valamivel több mint egy évtizede még antiutópiának tűnt, sőt készült, az mostanra valósággá vált, mondhatjuk úgy is, beigazolódott. Hogy Térey látnok volt-e? Nem, dehogy. Csupán megdöbbentően éles szemű és alapos megfigyelő, aki talán maga is megdöbbenne a dolgok ilyetén alakulásán.”

TELEVÍZIÓ

Csepelyi Adrienn a Zhang Linghe-jelenségről írt.

„A huszonnyolc esztendős kínai színész egyáltalán nem volt ismeretlen korábban sem azok között, akik kínai és koreai drámákat fogyasztanak, ez az ikonikus negyven másodperc ugyanakkor egy eddig példa nélkül való jelenség elindítójává vált. Köszönhetően ugyanis a makulátlan megjelenésnek, a tökélyre fejlesztett vonulásnak és a pavlovi csengőként működő dalnak, Zhang Linghe pillanatokon belül eluralta a közösségi médiát szerte a világon. Aki eddig is rajongott érte, az igazolásként küldözgette a videót: na tessék, hát érted már, miért ő a kedvencem? Aki pedig életében először szembesült azzal, ki az a Zhang Linghe, hirtelenjében mindent tudni akart az éteri szépségű férfiról.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu