Könnyű mint az egyszeregy…..
Pihentető kalkulációs eljárás a nyári szünetre

A könyvszakma íratlan szabályai szerint, a kiadói egyesülés Versenyhivatal által vitatott etikai szabályzata szerint, de a kötött-áras törvényjavaslat szerint is a könyvek árát (bruttó fogyasztói árát, több könyv esetén forgalmi értéküket) a könyvkiadó jogosult meghatározni, amit visszaigazolnak a terjesztési szerződések. A tényleges eladási ár persze – amit a vásárló fizet – jelentősen el is térhet a könyvre rányomott eredeti ártól, az árengedmények és leárazások miatt. Az eltérés oka néha felárazás is lehet, de ez ugyanolyan ritka, mint az átadási áras bizományosi megállapodás. Ennyit kérek, a többi a te dolgod mondaná a kiadó vezetője a kereskedő partnereinek. Nem beszéltük át a szakmában ezt a kérdést, vajon milyen hatásokat eredményezne, ha ugyanaz a termék több áron lenne kapható a különböző eladási helyeken. A kis kiadóknak az azonos átadási ár biztonságot nyújtana, a kisebb könyvesboltok saját vevőkörükhöz és gazdálkodásukhoz igazíthatnák az eladási árakat. A jelenlegi rendszer tükörvilága lenne, ahol az árrés változtatásának nincs a kiadókra hatása, az eladási árat a kereskedő a gazdasági érdekei és értékesítési lehetőségei szerint dönthetné el. Bizonyára nem ösztönözné egy ilyen rendszer a túltermelést, és kevesebb pénzügyi gondot hárítana a kiadókra. Az eladási kultúra magasabb színvonala nagyobb forgalmat tenne lehetővé, ott ahol erre áldoznak.
De térjünk vissza az álmodozásból témánkhoz, a kőbe vésett eredeti eladási ár mellett a másik fix pont a könyv előállítási költsége. Ez áll alapvetően a jogok díjából, a nyomdaköltségekből, a kiadó műre fordított erőforrásainak értékéből (bekerülési költségéből).
A továbbiakban eltekintek az általános forgalmi adótól, és az ÁFA nélküli eladási árra vonatkoznak a következő bekezdések. A két fix pont közötti „szakadék” , azaz az eredeti eladási ár és előállítási önköltség különbözete tartalmazza:
• a leárazások és árengedmények révén megszerzett vevői nyereséget,
• a kereskedő beszerzési árat meghaladó működési költségének és ráfordításainak, valamint eredményelvárásának megfelelő – ugyancsak ÁFA nélküli – fedezetet, ismertebb nevén az árrés összeget,
• a könyvkiadó általános ( a mű előállítási költségeiben el nem számolt) rezsijét, és elvárt nyereséget biztosító hozamát.

Ezt az összefüggést képletszerűen is megfogalmazhatjuk:
(1 – n%) = (1 - a%) x (1 - r%) x (1 - h%)
a% jelenti a leárazás, vagy az engedmény mértékét, az eredeti árra vetítve, (1 – a%) pedig a vevő által fizetendő részt jelenti. Példánkban 20%-s leárazás szerepel, a vásárló 80%-t fog fizetni.
r% jelenti az árrés százalékát, a tényleges eladási árra vetítve, 800 Ft= 50%, (1 - r%) pedig a kiadónak jutó bevételi részt, a tényleges eladási árból.
h% a kiadó hozamszázaléka, az előállítási önköltség felett, a kiadó bevételére vetítve, (1 – h%) jelentése az előállítási önköltség kiadó árbevételére vetített aránya. Példánkban a bruttó fedezetnek is nevezett jövedelmezőségi mutató – amely a forgalmi költség típusú eredménykimutatásnak is része – 43,75 %, a kiadónál az önköltség/bevétel aránya 56,25%.
n% a könyv teljes fedezettartalma, a forgalmi érték százalékában, (1 – n%) az előállítási önköltség aránya a forgalmi értékhez. ( n = 77,5%, az önköltség/forgalmi érték = 22,5%)
Az olvasóra bízom az ellenőrzést. Mindenesetre nekem ez az egyszerű képlet azért tetszik, mert a szakma alapvető mutatóit tartalmazza, bármelyik három ismeretében a negyedik kiszámítható. Nemcsak egy könyvre, de hasonló könyvek csoportjára is minden nehézség nélkül érvényes, hiszen relatív mutatókat kapcsol össze. Bemutatom háromféle alkalmazását az összefüggésnek:
1. A kiadó direkt értékesítése esetén, értelemszerűen nincs árrés, r% = 0 és ( 1 - r%) = 1. Így, ha a két fix pontunkat ismerjük, előállítási önköltség 600 Ft, a forgalmi érték 3000 Ft, az adott árengedmény 20%, a keletkező hozam kiszámítható a felírásból:
1 – n % = 20%; 1 – a% = 80%, 20% = 80% x 1 x (1 - h%),
ebből a kiadó hozama 75% saját bevételére vetítve.)

2. Ha ugyanennél a könyvnél nincs leárazás (a% = 0), de a terjesztő 50% árrés mellett veszi át a művet, akkor értékesítés esetén a kiadó jövedelmezőségét a
20% = 1 x 50% x (1 – h%)
összefüggésből határozhatjuk meg, h% = 60%.

3. Ha az 50%-s akciós leárazás hatására vagyunk kíváncsiak, akkor 20% = 50% x 50% x (1 – h%) egyenletből , h% = 20% jövedelmezőséget kapunk, azaz még mindig megéri a kiadónak a leárazás, bár a 20% valószínűleg a szükséges rezsihányadnál kevesebb lesz.

A négy paraméterből, amely a fenti összefüggést alkotja három, nagyfokú állandósággal bír. Az önköltség aránya a forgalmi értékben 25-35% között mozog tapasztalatom szerint, amelyet döntő mértékben a nyomdaköltség határoz meg. Ökölszabályként is megfogalmazható, hogy a nyomdai ajánlat három, négyszerese már megfelelő eladási árnak tekinthető.
Ha az árrések nagy mértékben szóródnának, nem lenne a könyvszakma színe –java egy 2009 óta tartó gazdasági versenyhivatali eljárás alá vonva, a gazdasági versenyt korlátozó megállapodás tilalmának feltételezett megsértése miatt, indoklás szerint azért mert a kiadók aláírták a bizományosi szerződéseket. A probléma nem az árrés közelítően azonos volta a terjesztői szerződésekben, hanem a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés, nincs differenciálási lehetőség. A kiadók a bizományosi rendszerben kiszolgáltatottak az árrés emelésével szemben, de azért ismerjük el a másik fél igazságát a teljes választék biztosítására tett erőfeszítéseikben. Végül is a bizományosi értékesítés árrései 45-55% közötti értékben jellemezhetőek.
A kiadói hozam mutatóról saját tapasztalataim alapján állítom, hogy azonos műfajú könyvcsoportokra, viszonylagos állandóság jellemzi, értéke 40-60% között mozog. Ezen állandóság okai az átlagos 2000-3000 példányos címenkénti előállítás hasonló költségeiben, a rokon témájú és formátumú könyvek eladási árainak egymáshoz közeli értékeiben, és a majdnem azonos árrések mellett kiadóknak járó hasonló bevételi arányokban találhatók meg. Persze ilyen mérések, egyáltalán a hozam címenkénti kiszámítása feltételez egy szabályozott elő- és utókalkulációs tevékenységet a kiadó részéről, valamint az értékesítés legalább naprakész mennyiségi mérését, elemzését. Az év végi leltár ehhez nem elegendő.
Meddig érdemes leárazni? Erre a kérdésre két féle válasz adható, a pénzforgalmi (Cash), illetve eredmény(hozam) szemléletű. A selejtezés nem más, mint az előállításra kifizetett összegek kukába dobása, lemondás arról, hogy ezek a kiadások megtérülnek. A régi, koros készletek leárazott értékét akár az előállítási önköltség alá is le lehet vinni, mert minden bejövő forint tiszta, új forrást jelent. Természetesen veszteséget jelent eredményszemléletben az ilyen gyakorlat. Ha viszont valamilyen eredményelvárási szint létezik a kiadónál, akkor elvárható, hogy legalább az a leárazott könyvek előállítási önköltségüket fedezze az értük kapott bevétel. Így a leárazás határa a könyvek átlagos hozama, ezt lehet feláldozni a forrásszerzés és készletcsökkentés oltárán.
A leárazások egyébként a kereskedők működési fedezetét jelentő árrés tömeget is csökkentik. Ugyanakkor nekik is érdekük a bizományba átvett és tárolt készlettömeg csökkentése.

Bódis Béla