Ugrásszerűen nőtt a felsőoktatási könyvtárak száma és kihasználtsága
Könyvtárhasználati szokások ötven év távlatában

Az elmúlt ötven év könyvtárainak történetét és a könyvtárhasználati szokásait összegzi az IRA Világkongresszusán Nemes Erzsébet a Központi Statisztikai Hivatal Könyvtár és Levéltár főigazgatója, aki a KSH adatai alapján végzett kutatásokat. A könyvtárstatisztika külön műfaj, saját kutatástörténete van. A közelmúltban jelentek meg ugyan könyvtárhasználattal kapcsolatos szakcikkek, de nem összegző jellegűek és főleg nem országos adatokkal dolgozó, a lehető legtöbb adatot összevető tanulmányok. A KSH adatai a társadalom széles rétegéből „merítenek”, a számok a teljes népességre vannak vetítve. A KSH a saját anyagán (statisztikai évkönyvek, régi Fővárosi Statisztikai Hivatal kiadványai) kívül, az iskolai könyvtárakkal kapcsolatos statisztikákhoz az Oktatási Minisztérium adatait használta. És bár a KSH rendszeresen publikálja a kutatási adatokat, ilyen komplex, a könyvtáraknak a szabadidő eltöltésében betöltött szerepéről készült összefoglaló jellegű cikkre nagyon ritkán kerül sor.
– Rengeteg adatot publikáltak az elmúlt ötven évben a könyvtárhasználati szokásokkal kapcsolatban, de összegző tanulmány nem igazán született. Óriási anyagot kellett átböngészni, mire az adatokat egymás mellé állíthattuk. A kutatás egyik nehézsége abban rejlik, hogy a különböző időszakokban különböző módszertannal dolgoztak a statisztikusok. Megszűntek például intézményformák, iskolatípusok, melyek az összkép szempontjából jelentősen befolyásolták a statisztikai adatokat. Mégis: a számsorok bizonyos tendenciákat jól mutatnak – véli Nemes Erzsébet a KSH Könyvtár és Levéltár főigazgatója.

Megszűntek a szakszervezeti könyvtárak, a felsőoktatási könyvtárak száma viszont nőtt

A szakértő alapvetően két területen vizsgálódott. A rendelkezésre álló adatok alapján felmérte a különböző könyvtártípusok összes állományát, az összes látogatót, a beiratkozottak számát és a kölcsönzött köteteket. Ennek alapján látható, mi történt a különböző könyvtárakkal (közművelődési, szakkönyvtár, iskolai könyvtár, felsőoktatási könyvtár stb.), nőtt-e a számuk, vagy a rájuk fordított összeg. Látható például, hogy a munkahelyi, illetve szakszervezeti könyvtárak a rendszerváltás után szinte teljesen megszűntek. 1950-ben majd 3000, 1955-ben 6 és félezer volt a számuk, míg 1990-ben 3171, napjainkban pedig alig 100 fölötti munkahelyi könyvtárral számolnak. Nemcsak a szakszervezeti könyvtárakat, de azok teljes állományát is felszámolták. Ez az adat a könyvállomány drasztikus csökkenését is jelentette egyben. A számok markánsan befolyásolták az összesített könyvtári adatokat is. A felsőoktatási intézmények könyvtárainak viszont minden mutatója nagyon megugrott az utóbbi években. Nemcsak a diákság száma lett nagyobb, de több a felsőoktatási intézmény is, ezeknek saját könyvtáruk van, és a könyvállomány, a látogatók vagy a kölcsönzések száma is látványosan növekedett. Az (általános és középiskolai) iskolai könyvtárak adatait 1960-tól 2004-ig vizsgálták: egy bizonyos felfutás után, lassan csökkenő tendenciát mutatnak, melyet elsősorban az iskolák megszűnésével, valamint az iskolai és községi könyvtárak összevonásával magyaráznak. 1970-ben 586 ezer beiratkozott diák olvasó volt regisztrálva, 2004-ben 494 ezer. Az iskolai könyvtárak száma egyébként az utóbbi években stagnált. A közművelődési könyvtárak a 70-es 80-as években élték virágkorukat, de az adatok összevetésénél a főigazgató asszony felhívja a figyelmet arra, hogy nem mindig tudható, pontosan mit is számoltak bele annak idején a statisztikákba. Előfordul, hogy az ő adataik nem egyeznek például más intézetek adataival, ami a módszertani különbségeknek tudható be. Mindenesetre a legújabb felmérések mindenhol azt mutatják, hogy 2004-ben Magyarországon 9311 könyvtár volt, amelyből körülbelül 4500 iskolai könyvtár. A beiratkozott olvasók száma is a 70-80-as években volt a legnagyobb, a 90-es évektől fokozatosan csökkent. A látványos csökkenés azonban inkább a munkahelyi könyvtárak megszűnésének köszönhető, mintsem annak, hogy kevesebben használnák a közintézményi könyvtárakat. Tanulságos a könyvtárak pénzügyi támogatásának története is.

Több szabadidő, mégis kevesebb olvasás

Az életmód megváltozásával nőtt a szabadidő, és ebben a szabadidős tevékenységek szerepe. A KSH időnként időmérlegeket készít, ennek alapján a szabadidős tevékenységek közül az olvasásra is kaptak adatokat. Érdekesnek tűnik, hogyan befolyásolta a megnövekedett szabadidő az olvasást, és miként hódított teret a tévénézés, vagy újabban az internetezés, számítógépezés az olvasás rovására. Az olvasásra fordított szabadidő mintegy felére csökkent, míg a tévénézésre szánt idő drasztikusan megnőtt. A nők azonban még mindig többet olvasnak a férfiaknál, még az újságolvasásban is szorgalmasabbak. Az országos adatok szerint hazánk felnőtt lakossága 1964-ben napi 60 percet töltött napilapolvasással, 2004-ben 43 percet. Az aktív keresők olvasnak a legkevesebbet (40-59 évesek 1986/87-ben 37,9 percet, 1999/2000-ben 7,8 percet). A statisztika szerint a könyvekre költött összeg nagysága évről-évre enyhén nő, de ez az inflációnak tudható be. Az internethasználat új, kiugró szabadidős tevékenység. 1995-ben ezer lakosra 7 internetező jutott, 2004-ben 275, ami az EU tagállamai között még mindig nagyon alacsony. Portugália, Litvánia szerepel az összehasonlításban hasonlóan. Az internet és a könyvtárhasználat összefüggésében tény, hogy a könyvtárat használók száma egyelőre nem csökken annyira, mint a kölcsönzött könyvek száma, mert sokan az ingyenes internethasználat miatt is járnak könyvtárba. A KSH saját könyvtárának felmérése szerint az interneten elérhető ingyenes szolgáltatásaikat többször annyian használják, mint ahányan személyesen látogatják meg őket. A KSH adatai 2000 körül, egyes esetekben 2004 körül lezáródtak. Mint mondják, ideje lenne egy új vizsgálatnak, mert az előző két nagy kutatás, 1986-/87-re, illetve 1999/2000-re datálható, és a szabadidős tevékenységek mutatói, főleg a tévézésre és internethasználatra vonatkozóan valószínűleg azóta is sokat változtak.

Szénási Zsófia