Beszélgetés Nagy Attilával, a Magyar Olvasástársaság elnökével


2006. augusztus 7. és 10. között tartják a Nemzetközi Olvasástársaság (IRA) 21. világkongresszusát Budapesten. Az eseményről Nagy Attila olvasásszociológussal, a Magyar Olvasástárság elnökével, a rendezvény házigazdájával beszélgettünk. Felhasználva a lehetőséget néhány kérdésben kitértünk az általa nemrég készített olvasásszociológiai vizsgálatra is.

– Kikből áll a Nemzetközi Olvasástársaság?
– Ötven éve alakult ez a szervezet, Kanada és az Egyesült Államok hozták létre, ma körülbelül 130 ország a tagja a világ minden tájáról. Túlnyomórészt alsó tagozatos olvasástanítással foglalkozók, vagyis általános iskolában tanítók és a pedagógusképzésben tevékenykedők vesznek részt a munkában.

– Mondana pár szót a Magyar Olvasástársaságról, a házigazdáról is?
– A Magyar Olvasástársaság, a Nemzetközi Olvasástársaság nemzeti tagszervezete, 1991. október 31-én az Országos Széchényi Könyvtárban alakult meg. A nyolcvanas évek elejétől Kádárné Fülöp Judit az OPI (Országos Pedagógiai Intézet) munkatársa többször megkísérelte, hogy ennek a nemzetközi társaságnak létrehozza a magyar tagszervezetét, de ez újra meg újra meghiúsult, mert ebben az időszakban, ha ilyen témában érintett pedagógusokat összehoztak, akkor azonnal parázs vita alakult ki arról, hogy melyik olvasástanítási módszer a megfelelő, kinek a tankönyve a jobb, kinek a módszere a célravezetőbb. A rivalizáló pedagógusokból tehát nem lehetett egy ilyen társaságot létrehozni. 1968-ban az Országos Széchényi Könyvtár Könyvtártudományi és Módszertani Központjában létrejött egy igénykutató csoport két fővel. A következő évben én harmadikként csatlakoztam ehhez a csapathoz. Annak, hogy a Magyar Olvasástársaság a Széchényi Könyvtárban jött létre az az oka, hogy itt létezett már egy olyan kutatócsoport, amely az olvasást társadalmi kérdésként kezelte és nem kötődött az alsó tagozatosokhoz. A kutatócsoport nem kapcsolódott kizárólagosan sem az iskolarendszerhez, sem a könyvtári rendszerhez, hanem az olvasást az óvoda, a szülői háttér, a gyerekkönyvkiadás, a gyereklapok, a média műsorkínálata és a könyvtári rendszer felől közelítette meg. A Magyar Olvasástársaság így integratív, szakmaközi szervezet lett, tagjai között vannak gyógypedagógusok, alsó tagozatos oktatók, könyvkiadók, szerkesztők, kutatók, szociológusok, pszichológusok, nyelvészek.
A világkongresszus Magyarország számára kitüntető alkalom. Már egy ízben szerveztünk nagyobb szabású rendezvényt Budapesten, 1995-ben mi tartottuk a 9. Európai Olvasáskonferenciát. A Nemzetközi Olvasástársaság minden páros évben különböző földrészeken világkongresszust tart, például 2004-ben Manila, a Fülöp-szigetek fővárosa adott neki otthont. Páratlan években pedig regionális konferenciát tartanak, így mi ezekben az években az európai konferencián veszünk részt, tavaly például Zágrábban, Horvátországban voltunk.

– Mik a Magyar Olvasástársaság céljai?
– A tagság ma 300–400 fő között van és minden tag szabadidejében végzi a társasággal kapcsolatos munkát. Célunk, hogy kezdeményező, figyelemfelhívó szerepet töltsünk be, felhívjuk a figyelmet az olvasás fontosságára, ennek kapcsán szerveztünk már továbbképző tanfolyamokat, könyveket adtunk ki, cikkeket publikáltunk. Szeretnénk minél nagyobb tömegekre hatni. Két példát is említenék a társaság tevékenységének illusztrálására. Tavaly felhívást tettünk közzé, miszerint az 1859. szeptember 30-án született Benedek Elek emlékére ezt a napot a népmese napjává nyilvánítjuk. Több mint száz intézmény jelentkezett, Magyarországról és a határon túlról is. Múzeumok, községi könyvtárak és iskolák számoltak be később arról, hogyan készültek erre a napra és milyen felolvasásokat tartottak. Ők is meglepődtek, hogy még a 14 évesek is mennyire lelkesen vettek részt a mesemondásban és hogy mennyire megmozgatta ez az esemény az egész iskolát. Idén ez a nap szombatra esik, így megpróbáljuk a szülőket is bevonni, hogy olvassanak, mondjanak, tanuljanak mesét.
A másik dolog, amit ki szeretnék emelni, az hogy, az ország legnagyobb civil szervezetével, a Nagycsaládosok Országos Egyesületével, amely 250 ezer tagot számlál, hosszú távú megegyezést kötöttünk. Néhány évvel ezelőtt készítettünk egy kis füzetet, melyben kérdések és válaszok szerepelnek az olvasás fontosságáról gyerekekkel kapcsolatban felnőtteknek. Miért fontos az olvasás, hogyan lehet megszerettetni, hogy a számítógép és a televízió nem ellenség, csak korlátozandó – ilyen és ehhez hasonló témákkal foglalkozik. Ezt a kis füzetet a NOE is terjeszteni fogja a tagjai között.

– Térjünk vissza a kongresszusra. Hol és hogyan zajlik majd?
– Helyileg az ELTE Egyetemi Kongresszusi Központjában (Pázmány sétány 1.) lesz. Augusztus 7-én este kezdődik és tart egészen 10-éig. Reggel 9-től délutánig minden nap, 15 szekcióban párhuzamosan zajlik majd a szakmai eszmecsere. A részletes program megtalálható a www.gradatio.hu/hunra/ honlapon.
A kongresszus nyelve, miután világkongresszusról van szó, természetesen angol, az előadások 70%-a ezen a nyelven hangzik majd el. Rendkívül széles témaválasztékot vonultatnak fel az előadások. A témák a biblioterápiától a gyerekirodalom hazai helyzetén keresztül az olvasás és írás, valamint a kritikus gondolkodás fejlesztésének összefüggéséig terjednek, szerepel még a középiskolások olvasási szokások vizsgálata, és persze Harry Potter sem maradhat ki. A világkongresszus központi témái a PISA- és a PIRLS-vizsgálatok eredményei. (Ezekről lásd keretes cikkünket.) A 15 szekcióból háromban magyar előadások lesznek, 80 előadás elhangzik csak magyarul, köztük igazán speciális magyar problémákkal foglalkozók is. Kiemelt téma a hazai cigányság és az olvasás kapcsolata, hiszen közismert, hogy körükben a szóbeliség sokkal inkább dominál, mint az írásbeliség.




– Milyen olvasásszociológiai vizsgálat készült a közelmúltban?
– Két vizsgálat is készült, az egyiket a MKKE megbízásából a TÁRKI készítette, a másikat is, de azt a mi megbízásunkból. Hasonló tendenciákat, de nem azonos eredményeket mutattunk ki mind a ketten. Nekünk például már a kérdésfeltevésünk is más volt, mint az övék: mi úgy kérdezünk rá arra, hogy mennyit olvasnak az emberek, hogy „Sok egyéb elfoglaltsága mellett, jut-e Önnek ideje tankönyveken kívül könyvek olvasására?” Ha igen, akkor milyen gyakran. Így megpróbáljuk elkerülni a válaszadó irányítását. Egyébként 1964-ben készült az első megbízható szociológiai kutatatás Magyarországon, akkor a magyar felnőtt népesség 60%-a minősült olvasónak.

– Ki minősül olvasónak az Önök definíciója szerint?
– Olvasó az, aki a saját bevallása szerint évente legalább egy könyvet elolvas. Hangsúlyozom, ez az adat az emberek saját bevallása alapján készül, amit nagyon nehéz lenne ellenőrizni. A reprezentatív vizsgálat adatfelvétele 2005 szeptemberében és októberében történt, megkérdeztünk közel 3600 felnőtt személyt, és eredményeink szerint a magyar népességnek már csak 40%-a mondja magáról azt, hogy évente legalább egy könyvet elolvas. A 2000-ben végzett vizsgálatban, melyet Gereben Ferenc végzett, még a népesség 52%-a minősült olvasónak. Az időmérleg vizsgálatokból pedig tudjuk azt, hogy a tévézésre fordított idő állandóan nő. Az olvasásra fordított idő pedig, folyamatosan, évtizedek óta csökken. A kongresszuson erről Falusi Béla, a KSH munkatársa beszél majd.

– Kikből ez az olvasóréteg?
– Minden életkorban, bármilyen iskolai végzettségnél a nők olvasnak többet. Az életkor is differenciál: tehát a 18 és 29 év közöttiek olvasnak a legtöbbet, és ahogy megyünk felfelé az életkori lépcsőn, egyenletes a lejtés, tehát minél idősebb valaki, annál kevesebbet olvas. Kivéve az ötvenesek korosztályát, náluk érdekes módon megemelkedik az olvasói kedv. A fiatalokkal kapcsolatban hozzá kell tenni, hogy az utóbbi tizenöt évben a középiskolába járók aránya megduplázódott, a felsőoktatásba kerülők aránya pedig megnégyszereződött. Ez magyarázza, hogy miért olvasnak annyit a fiatalok: egyszerűen a tanulás részeként, illetve kiegészítéseként. Természetesen a magasabb iskolai végzettségűek is többet olvasnak. A nagyobb településeken élők is többet olvasnak, mint a kistelepüléseken élők.
Fájdalmas adat, hogy a könyvtárhasználók aránya a 18 éven felüliek körében 12%, de gyakorlatilag ugyanez volt az arány már 1985-ben is, amikor az előbb említett közép- és felsőoktatási hullám még nem történt meg. Fontos megemlíteni azt is, hogy ma már a tanulást nagymértékben megkönnyíti az internethasználat, hiszen sokszor teljes szövegek, adatok, hivatkozások, idézetek megtalálhatóak rajta. Ma a magyarországi felnőtt népesség 34%-a használ számítógépet rendszeresen és 24%-a internetezik. Az internethasználat nem meglepő módon kifejezetten a fiatalabb korosztályra jellemző.

– Arra is kiterjedt a vizsgálat, hogy mit olvasnak az olvasók?
– Több kérdés is vonatkozott erre, a legutolsó olvasmányokra vonatkozó a legárulkodóbb. Sokszor ennél a kérdésnél derült csak ki, hogy a válaszadó egyetlen egy könyvet sem tud említeni, tehát valójában nem olvasó. A legolvasottabb szerzők listája a legutóbbi olvasmányok alapján a 2005-ös vizsgálat eredményei szerint: Dan Brown, Danielle Stelle, Jókai Mór, Wass Albert, Rejtő Jenő, Moldova György, Vujity Tvritko, Lőrinc L. László, Kertész Imre, Márai Sándor.

– Hogyan szerzik be a könyveket az emberek?
– A legutóbb olvasott könyvnél kérdeztünk rá, hogy hogyan tettek rá szert az olvasók. 1964-ben a könyvek többségét (31%-át) ismerőstől kölcsönözték a megkérdezettek, 25% vásárolt és 22% könyvtárból kölcsönözött. Most a könyvtárból kölcsönzés csak 7%-ra jellemző, vagyis radikálisan csökkent. Első helyen ma a vásárlás (27%) és a családi könyvtárból való beszerzés (29%) áll. Ez egyben azt is jelenti, hogy a magyar családok többségében van családi könyvtár. A nyolcvanas években végzett vizsgálatokból kiderül, hogy akkor a magyar családok mindegyikében volt valamennyi könyv. Mostanában, a 2000-es években megjelent a könyv nélküli családok mérhető, 5–10%-os nagyságrendje. De hozzátenném, hogy ezeknek a családok rendelkeznek számítógéppel. Bár általában a könyvtár- és a számítógéphasználat egymást erősítő tényezők, és együtt figyelhetőek meg. A nem olvasók többsége számítógépet sem használ és fordítva.




PISA-vizsgálat
nemzetközi tanulói tudásszintmérő program (Programme for International Student Assessment)
A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (Organisation for Economic Cooperation and Development, OECD) felméréssorozata, célja a 15–16 éves korosztály vizsgálata abból a szempontból, hogy mennyire képesek tudásukat hasznosítani, új ismereteket befogadni és alkalmazni. A vizsgálatot három évenként végzik el. 2000-ben 32 ország részvételével az olvasás-szövegértést, 2003-ban már 40 országban a matematikát állították a középpontba, 2006-ban pedig a természettudományok kapnak kitüntetett figyelmet. Mindezek mellett a tanulók problémamegoldó képességét is felmérik. A 2003-ban készült vizsgálat szerint Magyarország hátrább került a rangsorban a 2000-es eredményekhez képest. Így három évvel ezelőtt természettudományokból a 17., problémamegoldó képesség szempontjából a 20., matematikából és olvasás-szövegértésből a 25. helyezést érték el a magyar diákok. Az értékelésből világosan látszik, hogy a magyar oktatási rendszer a megszerzett tudás alkalmazása helyett elsősorban a lexikális ismeretek elsajátítására helyezi a hangsúlyt.

PIRLS-vizsgálat
9–10 éves gyerekek olvasási vizsgálata
2001-ben az IEA (International Association for the Evaluation of Educational Achievement) 35 országban vizsgálta a 9–10 éves tanulók olvasását, szövegértését. A vizsgálatban való részvétel önkéntes. A vizsgálatokat az északi félteke országaiban a tanév vége felé, április és június között, a déli féltekén viszont ugyanez év decemberében bonyolították le.
A felmérés során különbséget tettek az irodalmi művek megismerését célzó élményszerző, illetve az információszerzésre törekvő olvasás között. Az élményszerző olvasásban Svédország és Anglia tanulói produkálták a legjobb eredményeket, míg az információszerző olvasásban Svédország mellé Hollandia és Belgium iskolásai is felzárkóztak.
A 2001-es PIRLS-felmérésben Svédország került az élre. 23 ország (közöttük Kanada, Litvánia, Magyarország és Olaszország) a nemzetközi átlag fölött, Szlovénia és Norvégia az átlag szintjén, tíz ország pedig a nemzetközi átlag alatt teljesített. A legrosszabb eredményt egy közép-amerikai ország, Belize érte el. Az összesítésben Magyarország a 8. helyre került, maga mögé utasítva például az Amerikai Egyesült Államokat és Franciaországot is. Az élményszerző olvasásban tanulóink a 6., az információszerző olvasásban a 9. helyen állnak.


Jolsvai Júlia