A könyves univerzum tágulása

Résztvevője voltam egyszer egy nyilvános, közönség előtt zajló beszélgetésnek, amelynek a témája az olvasás volt. Megszólalt ott író, reklámszakember, középiskolai tanár, mindannyian evidenciaként kezelték, hogy az olvasás fontos, kívánatos, közösségi ösztönzésre érdemes tevékenység. Egy sportújságíró – az advocatus diaboli szerepét vagy önként vállalta, vagy véleményét komolyan is gondolta – volt az egyetlen, aki indulatos hangszínnel kérdezte meg, hogy miért kell egyáltalán foglalkozni az olvasással. Aki akar, olvas, aki nem akar, az nem, mindenkinek magánügye. A kérdés ott megválaszolatlan maradt.
Itt sem megválaszolni akarom elsősorban, inkább csak elmélkednék csöppet ezen a kérdéskörön. Sajátos kétarcúság jellemzi a helyzetet: az olvasás fontosságát társadalmi méretekben is valóban evidenciaként kezeljük, ugyanakkor persze a valóságban a szociológiai felmérések tanúsága szerint lassan, de folyamatosan csökken az olvasók aránya. Ebben a kétarcúságban valójában még csak súlyos ellentmondás sincs: valószínűleg ha megkérdeznék, még a nem olvasók sem mondanák azt, hogy olvasni nem fontos. Feltehetőleg többségük csupán önfelmentő magyarázatokat tenne hozzá. Olvasni ugyan fontos, de nekem nincs rá időm..., nem köt le..., nem látom jól az apró betűket... és így tovább.
Marshall McLuhan már 1965-ben megjósolta a Gutenberg-galaxis hanyatlását, több mint negyven esztendővel később nyugodtan megállapíthatjuk, hogy jóslata nem igazolódott be. Azt azonban látnunk kell, hogy valóban zajlik valamiféle olyan átalakulása a kultúrának, sőt egész életünknek, létünknek, aminek a végeredménye a közelebbi-távolabbi jövőben az eddigi kulturális értékrendünk, műveltségképünk jelentős megváltozása lesz. Szép tudományos nyelven fogalmazva a kulturális paradigmaváltás folyamatának kellős közepében létezünk. Ennek egyik jelensége az olvasásra vonatkozó társadalmi reflexeink változása.
Woody Allen egyik filmjében szerepelt a kisdiák, aki olvasott az univerzum tágulásáról, aminek következménye az univerzum megszűnése, és ebből arra a megállapításra jutott, hogy nem kell elkészíteni a házi feladatot: minek, ha úgyis vége lesz a világnak...
Lehet, hogy a Gutenberg-galaxis is „tágul”, és egyszer majd vége lesz, ez azonban nem ok arra, hogy ne is foglalkozzunk jelenségeivel.
A Könyvhét kezdeteitől teszi ezt, s emiatt érdekes számunkra az is, hogy a Nemzetközi Olvasástársaság Budapesten tartja 21. Világkongresszusát. Lapunkban egy rövid összeállítással kapcsolódunk ehhez az eseményhez.
Az olvasás sokféle tudományág szempontjai szerint lehet a gondolkodás, vizsgálat tárgya: a pedagógia, a pszichológia, a szociológia, a könyvtártudomány, a történeti tudományok, de még a biológia, az élettudományok is megtalálják azt az aspektusát, amelyre vonatkozóan releváns megállapításokat tesznek. A kongresszus programja felmutatja ezt a sokféleséget, sokszínűséget.
Lapunkban persze nem törekedhettünk ilyen típusú teljességre, azonban biztosak vagyunk abban, hogy interjúalanyaink, szerzőink a figyelmes olvasó számára elgondolkodtató véleményeket, megállapításokat közölnek.
Az olvasás magyarországi helyzete – legalábbis tendenciáiban – nem különbözik a világ, számunkra összehasonlítási alapul szolgáló országaiban tapasztalható helyzettől. Az olvasás mindenütt hátrább szorul az elektronikus média, az internet hatására, és mindenütt fontosnak tartják, hogy megtalálják az eszközöket, a módszereket ennek a folyamatnak a megállítására vagy visszafordítására. Az egyik, nyilvánvalóan igen fontos törekvés világszerte annak a dilemmának a feloldására irányul, aminek a lényege, hogyan lehetne azt elérni, hogy az olvasás fontosságát ne csupán azok számára lehessen igazolni és érvényesíteni, akik maguk „olvasók”. Ennek a feladatnak a megoldásában még vannak jócskán tennivalóink.



Nemzetközi Olvasástársaság 21. Olvasás Világkongresszus
Budapest, 2006. augusztus 8-10.
ELTE 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/C

A kongresszus fővédnöke:
Sólyom László, a Magyar Köztársaság elnöke

A résztvevők létszáma 800 körül várható, több mint 500 előadás hangzik el. A kongresszus hivatalos nyelve az angol, de mindhárom napon folyamatosan működik több teremben is párhuzamosan 1-1 magyar nyelvű szekció. Napijeggyel hallgatóként szívesen látnak minden érdeklődőt.
Részletes információk, az angol nyelvű és a magyar nyelvű szekciók programja a Magyar Olvasástársaság honlapján találhatók:
www.gradatio.hu/hunra/


Előadások válogatott címei a magyar nyelvű szekció programjából

Elektronikus könyvtár az olvasás szolgálatában – Változások és jelenkori jellemzők az olvasó magyar népességben és olvasási szokásaiban – Kortárs magyar írók, kortárs magyar alkotások és a könyvtár – Változás közben az információszerzés és a szórakozás eszközrendszere – A kulturális sokszínűség kérdése az oktatásban: Magyarország és Románia példája – Nyelvhasználat és olvasási kompetencia a hazai cigányság körében – A "Keresd a könyvtárban! Olvass velünk!" elnevezésű gyermekkönyvtári vetélkedő módszertani kérdései és tanulságai Fejér megyében – Miért alkalmazhatók még ma is Németh László olvasásra nevelésről írt tapasztalatai? – Az olvasásról Harry Potter után – Mester és tanítvány a Református Főgimnáziumban (Neumann Feri olvasókönyve) – 10-14 évesek beszédészlelésének és szövegértésének vizsgálata a PISA-felmérés eredményének ismeretében – Korai nyelvfejlődési zavarok hatása az olvasási teljesítmény alakulására – Vallásosság és olvasás – "BARÁTUNK A KÖNYV" - egy sikeres olvasónapló pályázat tapasztalatai – Olvasási szokások a székelyföldi Zetelakán – Betűhidak - az írás, a betűk szimbolikája – Könyvkiadói és könyvkereskedelmi kapcsolati hálók a 19. századi Közép-Európában – Igényteremtés vagy kiszolgálás a könyvkereskedő szemével