Kiszolgáltatva a jövőnek



Hőségriadó idején legjobb, ha az űr kijózanító hidegébe menekülünk; szálljunk fel képzeletben egy űrsiklóra, és egy röpke hipertér-ugrás segítségével vegyük az irányt ismeretlen galaxisok felé. És ehhez még ki sem kell mozdulnunk a hűvös légkondicionált szobánkból, elég, ha kezünkbe veszünk egy tudományos-fantasztikus regényt. Úgy tűnik, napjaink regényírói is szívesen alkalmazzák a régi receptet: a technikai civilizáció okozta globális lélektelenséget csupán az emberi kapcsolatok harmóniája képes ellensúlyozni, a gépi világnak kiszolgáltatott hős világjobbító küzdelméhez társat keres.
A XX. század második harmadában hódító Kozmosz fantasztikus könyvek sorozat kortárs változata a Galaktika fantasztikus könyvek, melyben a népszerű elődhöz hasonlóan magyar és külföldi szerzők sci-fi regényei jelennek meg. A sorozat szerkesztőinek célja, hogy az ismertebb nevű írók – William Gibson és Arthur C. Clark – munkái mellett olyan szerzők írásait is megjelentessék, akiknek a neve hazánkban kevésbé ismert, ugyanakkor az angolszász nyelvterületen nagy tiszteletnek örvendenek.
Robert Charles Wilson Pörgés (Spin) című regényét 2006-ban az egyik legrangosabb sci-fi-díjnak számító Hugo-díjjal tűntették ki. A regény cselekménye két szálon fut, a történetmesélés jelenidejét (Kr. u. 4 X 109) időről időre megszakítják a múltbeli események, így aztán meglehetősen nehezen bontakozik ki a sötét jövő. Ez a misztikusnak ható narráció csak még jobban megerősíti a történet rejtélyét: egy éjszaka eltűnnek az égről a csillagok, csupán a Nap (vagy annak tökéletes mása?) marad, valamint néhány furcsa ezüstszínű objektum a sarkkörök környékén. A rejtély tudományos magyarázata (a Földet egy mesterséges fal veszi körül, melyen kívül az idő jóval gyorsabban telik, mint a Földön) természetesen nem győz meg mindenkit: míg a tudósok a Mars életre keltésén dolgoznak, az apokalipszis közelébe került emberiség egy része a spirituális megoldást ígérő vallás, az Új Királyság felé fordul. A szerelmi szállal átszőtt és krimi-elemekkel megtűzdelt tudományos-fantasztikus cselekmény lenyűgöző, ugyanakkor komor képet fest a jövőről, ahol – szokás szerint – senki sem érezheti magát biztonságban.
Neal Stephenson még 1992-ben, az Internet „gyermekkorában” írta a Snow Crash-t, ez a tény csupán azért érdekes, mert a történet hőse (a hacker Hiro Protagonist) a zord valóságból egy az Internetéhez nagyon hasonló virtuális világba (a Metaverzumba) menekül, hogy ott levetkőzve a hétköznapi élet frusztráló földhözragadtságát, digitális avatárja segítségével legyőzhetetlen szamurájként rója a „metavilág” főutcáját. A Galaktika fantasztikus könyvek sorozatban (Kodaj Dániel kiváló fordításában) tavaly megjelent könyv cselekménye a nem is olyan távoli jövőben játszódik, számos olyan szereplővel (gépesített harcikutyákkal, mutáns motoros őrültekkel, szektásokkal, fiatalkorú légdeszkásokkal), aki nélkül egy tisztességes cyberpunk regény elképzelhetetlen. A technikailag önmagán túlnőtt civilizáció rémisztő képét festő regényben a társadalmi különbségek hihetetlen mértékűvé válnak, az egykori Egyesült Államok területén tucatszám szaporodó saját törvényekkel és saját biztonsági rendszerrel bíró territóriumok jönnek létre, ráadásul a Metaverzum lakóit egy újfajta vírus-drog, a Snow Crash is veszélyezteti. Hiro Protagonist oldalán Y.T-vel, a bájos légdeszkás kurírral veszi fel a harcot az ismeretlen ellenséggel szemben.
Stephenson regényének tengerentúli népszerűségét mutatja, hogy a könyvben felvázolt jövőkép részben már valóra is vált. Több mint 8 millió felhasználó avatárja lakja a Second Life (secondlife.com) virtuális valóságát, ahol bárki házat vehet, plázába, múzeumba, könyvtárba járhat, pénzt költhet, szórakozhat, és nem utolsó sorban kibújhat a bőréből, hiszen a mesterségesen létrehozott világban szebb, okosabb, gazdagabb lehet, mint otthon a számítógép előtt.
A sötét jövőt jósoló sci-fik sorába tartozik Nick Sagan (a neves amerikai csillagász, Carl Sagan fia) Idlewild-ja is, melyet az Ulpius-ház jelentett meg 2004-ben. Saganra bizonyára nagy hatással lehetett a Mátrix trilógia és talán a Snow Crash is, amikor megírta első regényét, mely a gépek és az emberiség örök harcáról beszél. A történet hősei kivételes gyermekekként a világtól elzárt iskolában (Idlewild) szerzik ismereteiket a korszerű tudományokról. A tanulás módja azonban korántsem a megszokott: egy maguk alkotta mesterséges valóságban, számítógépes programok (Maestro) segítségével a képzelet – és persze a programok által – generált világban készülnek a jövőre. Egészen addig tart ez az idilli állapot, amíg egy baleset hatására az egyikükben megkérdőjeleződik Idlewild valóságossága. Az ember elpusztítására törő számítógépes programon felülkerekedve a rá kell ébrednie arra, hogy az eddig valóságosnak hitt élete csupán illúzió: az Idlewild akadémia nem létezik, tanulói az emberiség utolsó életben maradt egyedei, rajtuk kívül minden emberi lény elpusztult a Földön, ráadásul őket is valaki el akarja pusztítani.
Pompor Zoltán