Irodalmi napló
Életművel hitelesítve

Áttekinthetetlennek tűnik az 1956-ról szóló könyvek dömpingje, s ahogy elhúzódik a múlt évi József Attila-i évfordulós kiadványok számbavételének, rostálásának folyamata, ugyanígy a tévedés kockázata nélkül jósolható meg az is, hogy a 20. századi magyar forradalommal foglalkozó művek megismerése és átszűrése jócskán áthúzódik majd a következő évre, évekre. Azonban a recenzens nem vállal komoly rizikót, ha azt állítja – s állítja! -, hogy Ember Mária Mindent késve című 1956-os naplója azon művek közé kerül majd, amelyek túlélik a kampánykiadványok tiszavirágéletét, alapvető, idézhető forrássá, ismereteinket elmélyítő, árnyaló hozzájárulássá nemesülnek át.
Pedig a néhány éve elhunyt szerző naplója a szó szoros értelmében nem eredeti krónika, hiszen „csak” a szűkszavú, olykor csak egy-két szavas feljegyzések származnak 1956 forradalmi napjaiból, a kommentárok, kiegészítések, értékelések, emlékfoszlányok a rendszerváltás utáni időben születtek. Ám az emlékőrző skiccek az írónő tolmácsolásában hitelesen röpítenek vissza ötven esztendővel korábbra: nyoma sincs az (utólagos) heroizálásnak, önigazolásnak. Ember Mária naplójegyzetei feldolgozásakor ugyan már rendelkezett az utókor felhalmozott tudásával és történeti rátekintésével, bölcsességével, de éppen mert nagyon bölcs és nagyon írástudó volt, rigorózusan ragaszkodott korabeli énjéhez, felfogásához.
A Mindent késve című krónikának, pontosabban előszavának van egy kulcsmondata, amelyhez a szerző foggal-körömmel ragaszkodott, nevezetesen ahhoz, hogy az egykori feljegyzések „a népfelkeléssel csak lépésről lépésre azonosuló, valamit tenni vágyó, ám e tevékenység terepét nem találó kortárs töprengései”. Vagyis: a naplóíró nem utólag átstilizált és a történelmi rálátással finomított szöveget ad közre, hanem rekonstruálja egykori énjének egy-egy skicce mögött felhalmozott élményeit. Ez a megközelítés irtózatos veszéllyel jár, Ember Mária rekonstrukcióját azonban egy egész életmű hitelesíti és igazolja vissza, no meg az a feljegyzés- és hívószótömeg, amelynek feldolgozására, megírására az írónőnek már nem maradt ideje, lehetősége, s amely eddig ismeretlenül bújt meg Ember Mária hagyatékában. Talán éppen az ellenőrizhetőség miatt adta közre minden kommentár és lábjegyzet nélkül, ám csonkítatlanul a korabeli – mások számára olykor nehezen követhető félszavakból, utalásokból álló - feljegyzéseket is a naplót és az Ember Mária életművet is gondozó sajtó alá rendező, Murányi Gábor.

R. Sz.
Ember Mária: Mindent késve. 1956-os naplójegyzetek és feljegyzések. Noran Kiadó, 192 oldal, 2499 Ft.