Forradalomról tabuk nélkül


A Bécsben élő publicista, Paul Lendvai új könyvének (C. Bertelsmann, München) rekordgyorsasággal elkészült a magyar fordítása. A német eredeti és a magyar kiadás gyakorlatilag egyszerre kerül az olvasók kezébe.

- Nem tartja kicsit provokálónak ezt a cimet?
- Provokáció nélkül a világ unalmas lenne. Ez a cím megfelel a tényeknek. A történelemben természetes, hogy tabuk vannak. A publicistának, a történésznek, az írónak az a feladata, hogy megpróbálja a sokszínű, sokoldalú valóságot kihámozni az évtizedek alatt rárakódott porból.A magyar forradalommal kapcsolatos tabuknak, úgy gondolom, több okuk van. A romantika és az idő együttesen megszépíti a dolgokat és a szereplőket. Ugyanakkor a történelmet a győztesek írják, vagy legalábbis megpróbálják ezt tenni. Ez magyar viszonylatban azt jelentette, hogy harminchárom éven keresztül először piszkot szórtak a hősökre, s aztán, rafinált módon megkísérelték a történelmet újra írni. Igy lett a forradalomból ellenforradalom, majd később az „októberi események”, az októberi tragédia s végül 1989 februárjában a „népfelkelés”. Ez mind azt is jelentette, hogy évtizedeken keresztül a fiatal generációk majdnem semmit sem hallottak az igazságról, az idősebbek pedig először félelemből, majd fáradtságból s a kiegyezési készségből is „elfelejtették” vagy megpróbálták elfelejteni azt, amit átéltek.
- Ezt a könyvet eredetileg nem a hazai olvasóközönségnek szánta.
- Egyetlen könyvemet sem szántam a hazai olvasóknak, minden Magyarországon megjelent könyvem fordítás volt. Ez azt jelentette, hogy nem voltak bennük olyan történelmi célzások vagy lírai mozzanatok, amelyeket külföldi olvasó nem érthetett volna, vagy a fordítóknak nehézséget jelenhettek volna. De ami az alapvető tényeket illeti, nem hiszem, hogy egy magyar olvasó érezte volna ezek hiányát. Én mindig abból indultam ki, hogy a történelmi vagy politikai tanulmányoknak nem szabad unalmasnak lenniük. Az, hogy valami olvasmányos, nem jelenti azt, hogy felületes munka.
- Érték-e az előkészítés, kutatás során meglepetések?
- Nagyon sok meglepetés ért. Ez elsősorban a személyek szerepére vonatkozik és a véletlen fontosságára a történelmi eseményekben. Valahogy megfogott engem az ötvenhatos ősznek a hangulata, noha magam is átéltem ezt. Még egy könyvem sem volt, melyet ilyen szenvedéllyel, szinte megállás nélkül írtam volna. Talán ez majd érződik az olvasó számára is. Így például elolvasva az összes fellelhető dokumentumot és emlékezést, sokkal tisztábban látom a felkelés sponateneitását, a szereplők hősiességét, de a mártírok, mint Maléter Pál vagy Nagy Imre ellentmondásos szerepét is. Ugyanígy még jobban megértettem, hogy tulajdonképpen a magyar forradalmat – kivéve Ausztriát – minden külföldi hatalom elárulta. Ide tartozik a jugoszláv rezsim mérhetetlen aljassága, a román kommunisták kétkulacsossága, az amerikai vezetés lélektelensége, a Szabad Európa Rádió mértéktelen butasága és a francia, angol politika közömbössége. Ami a szovjeteket illeti, a dokumentumok megerősítették a bolsevisták hihetetlen korlátoltságát és könyörtelenségét. Nem felejthetem el azt sem, hogy soha ilyen tisztán nem láttam Kádár János személyiségének sötét oldalait, melyek néha (Rajk, Nagy Imre és pálfordulásának bizonyos mozzanatai) shakespeare-i figurákra emlékeztettek. Mint egykori baloldali szociáldemokrata ifi, szégyellem magam, hogy nem láttam, milyen tiszta, nagyszerű és bátor ember volt Kéthly Anna. Talán kellene egyszer Magyarországon egy könyvet írni az elfelejtett vagy meg nem értett hősökről.
- Könyvében kiemeli Ausztria pozitív szerepét.
- Száznyolcvanezer vagy kétszázezer (senki sem tudja a pontos számot) menekült volt rövidebb-hosszabb ideig osztrák területen. Az osztrák kormány és az osztrák nép hallatlan rokonszenvvel és bátorsággal fogadta őket, noha Ausztria maga egy évvel korábban még négyszeres megszállás alatt élt. Minden osztrák, aki ötvenöt-hatvan éven túl van, személyes élményeket gyűjtött közvetlenül vagy közvetve a magyar tragédiáról, a magyar szabadságharcról és az elnyomásról. Ezt valahogy a családokon belül is továbbadták. Ahhoz, hogy a magyaroknak olyan jó nevük van Ausztriában – s nemcsak itt – 1956 erősen hozzájárult. Én ezt személyesen 1957. február negyedike óta, amikor egy földig érő télikabátban Bécsbe érkeztem, ujra és újra éreztem, úgyhogy azt gondolom, hogy a könyv Ausztriában, de valószínüleg Németországban és Svájcban is, ahol majdnem összesen harmincezer magyar telepedett le, olvasókat fog találni.
- Egy dokumentumfilmet is készített az Osztrák Televízió számára. Ez a forgatás segített a könyv írásában?
- Természetesen. Ahogy például Vladimir Krucskov, Andropov nagykövet jobbkeze és magyar tolmácsa 56-ban és később a KGB elnöke, majd a Gorbacsov elleni összeesküvés fő mozgatója és vesztese most is védi Nagy Imre kivégzésének jogosságát és dicséri Kádárt, arra emlékeztet, hogy vannak rosszindulatú gyilkosok is, akik a tettüket még haláluk előestéjén sem sajnálják. Ugyanakkor nagyon érdekes volt, ahogy Valerij Muszatov, orosz nagykövet ma 56 komplex valóságát értékelte, beleértve a szovjet szerepet is. Megrázó volt beszélgetésem az időközben elhunyt Eörsi István költővel, az egykori halálraítéltekkel, Főnay Jenővel és Mécs Imrével és Gyenes Judittal, Maléter Pál özvegyével.Ezek a beszélgetések részben közvetlenül, részben indirekt módon hatottak a történelmi események hangulatának visszaidézésére is.
- A könyv utolsó fejezetének címe: Kié ötvenhat? Tudja a választ?
- Persze. Ötvenhat, ugyanúgy mint 1848, az egész nemzeté, ugyanakkor ugyanúgy megosztja a politikai örökösöket, mint nagy előfutára. Csak most vannak olyan szereplők, akik, mint annyi minden mást, ezt a tragédiát is aprópénzre akarják váltani.Nagyon elszomorító, hogy úgy látszik, még a fél évszázados emlékezést is árnyékba boríthatja a magyar társadalom megosztottsága és bizonyos politikai csoportok és politikusok demagógiája. De mindez nem változtathat a magyar forradalom nagyságán, történelmi helyén és a mártírok iránti tiszteletemen, tekintet nélkül arra, hogy honnan jöttek és esetleg hova mentek.
zs.

Paul Lendvai
Forradalomról tabuk nélkül
Fordította dr. Pruzsinszky Sándor
Napvilág Kiadó, 269 oldal, 3200 Ft