Református ’56
Adalékok a Magyarországi Református Egyházban az 1956-1957-es esztendőben történtekhez
Kálvin Kiadó, Budapest, 2006
3200.-

Bár az utóbbi időben az egyházak vezetőinek a Kádár-korszakban betöltött szerepét övezi jelentősebb figyelem, egyáltalán nem érdektelen, hogy a milyen események vezettek odáig, hogy számos egyházfi hitét megtagadva a szocializmus eszméi mellett tegyen új hitet, és felekezettársai megfigyelőjévé, besúgójává válva egyházának sorsa elé helyezze a népi demokrácia üdvösségét.
A Kálvin Kiadó által megjelentetett Adalékok a Magyarországi Református Egyházban az 1956-1957-es esztendőben történtekhez című dokumentumgyűjtemény nemcsak az ’56-os forradalom és szabadságharc református perspektívájú krónikája, hanem hű tükre annak a küzdelemnek is, mely a Rákosi rendszer által megpuhított egyházi vezetők és a magyarság – valamint ezen belül a Magyarországi Református Egyház – sorsát jobbítani szándékozó lelkészek között zajlott már az 1940-es évek végétől, és amely az ötven évvel ezelőtti eseményekben jutott tetőpontjára.
A kiváló református egyháztörténész, Ladányi Sándor a kötet bevezetőjében a második világháború végétől a szabadságharcot követő megtorlásokig rajzol történelmi ívet. Ravasz László lemondatása, az egyházi iskolák államosítása, a Református Megújulási Mozgalom létrejötte és a Hitvalló Nyilatkozat megfogalmazása olyan eseményei ennek több, mint tíz esztendőnek, melyek önálló dokumentumkötet igényelhetnének.
A kerek évforduló kapcsán kiadott dokumentumgyűjtemény „csupán” a Református Megújulási Mozgalom létrejöttétől az 1957 decemberéig tartó eseményeket dokumentálja korabeli levelek, jegyzőkönyvek és folyóiratok cikkeinek segítségével, ezek a történelmi adalékok azonban a maguk száraz valóságában is sokatmondóak. Az egyházon belüli megújulás és az államilag korlátozott és kézben tartott egyházi vezetés között folyó hol nyílt, hol titkos harc kulisszatitkaiba pillanthat be az olvasó, aki miután végigböngészi a dokumentumokat rájöhet arra, hogy a Magyarországi Református Egyház az ’56-os forradalomban a társadalom egészével együtt vívott függetlenségi harcon túl a maga harcát is igyekezett megvívni: saját vezetőivel szemben. A végeredmény a tények ismeretében is döbbenetes, a kötet egyik utolsó dokumentuma „a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az ellenforradalom alatt a népi hatalom mellett tanúsított bátor helytállásért” kitűntetett református lelkészek laudációja.

Pompor Zoltán