Tolnai Ottó Kossuth-díjas vajdasági magyar költőt, írót nem igazán érdekli a 70. születésnapja, bár az jól esett neki, hogy a szombathelyi koranyári Mediawawe-en, majd a Párkányi Hídőr Könyvfesztivál keretében az AquaPhone performanszon, a kishegyesi Dombos Festen és Szegeden, a Thealter nemzetközi színházi fesztiválon személye és munkássága volt a középpontban - éreztette az MTI-Press tudósítójával, Orbán Györgyivel folytatott beszélgetésben.
Szombathelyen bemutatták Villányi László A flamingó térde - Porté Tolnai Ottóról című filmjét, amely Tolnai költészetének mögöttes világát igyekszik feltárni szülővárosától, Magyarkanizsától Szabadkán, Palicson át az Adriai-tengerig, mert erre húzódik a költő személyes víz- és földrajza.
- 2004-ben egy évet Berlinben töltöttem ösztöndíjjal és jártomban, keltemben rózsaszín csövek szúrtak szemet, olyanok voltak, mint a végtelen flamingó. Ezekben a csövekben vezetik a sok építkezéshez a vizet, az áramot, a gázt. Szabolcs fiammal, aki filmrendező, készítettem is egy kisfilmet Végtelen berlini flamingó címmel, amelyet Japánban egy összművészeti fesztiválon bemutattak, olyan "kotyogós" zene van a képek alatt, én pedig előadást tartottam flamingó metaforámról - emlékezett az író.
Vízparton született, a Tisza parti Magyarkanizsán, ahol a víz alacsony volt, a másik, a bánáti oldalon volt a hajózás. Itt a lassú víz homokpadokat alakított ki, azokra mászott föl és a bátyjától kapott ponyvaregényeket, idegenlégiós könyveket bújta. Majd a többi gyerekkel együtt elkezdődött a kalandozások kora, dinnyét loptak, tábort vertek s megpróbáltak átúszni a túlpartra.
- Apám - a Nagykracsun, mert én voltam a Kiskracsun, s a kracsun karácsonyt jelent a bácskai tájnyelvben, ezt magyarosítottuk Tolnaira - kereskedő volt, sokat utazott és egyszer érkezett tőle képeslap Dubrovnikból. Az utcán a gyerekek összecsődültek és úgy bámulták a képet megállapítva, hogy az a kékség márpedig festve van. Ez a kékség, az azúr engem egy életre elragadott - vallja.
- 1947-48-tól lezárult az út a Tiszán is, nem lehetett tovább menni Észak felé, leereszkedett a vasfüggöny, később iskolai kirándulással eljutottam Opatijába (Abbázia), ott találkoztam először a tengerrel, de az is igen furcsa volt, mert egy néni azt mesélte nekünk, amint megérkeztünk, hogy a tengerben megevett valakit a cápa - idézte föl az író.
Domonkos István költő, zenész, a legjobb barát az Isztriai-félszigeten, Rovinjban zenélt, és Tolnai az első tengerélmény hatására Rovinjba költözött feleségestől egy egész télre.
Fiatal éveitől kezdve Újvidéken (Novi Sad) élt, ott járt egyetemre, meg Zágrábban magyar-filozófia szakra. Az 1964-ben indult Új Symposion című folyóirat alapító munkatársa, majd 1969 és 1974 között főszerkesztője volt, de a jugoszláv cenzúra nyomására távozott. 1974 és 1994 között az újvidéki rádió magyar adásának szerkesztője és képzőművészeti kritikusa volt. Később, 1992-ben a Veszprémben megalakult Ex Symposion főszerkesztője lett.
Tolnai Ottó Újvidékről a délszláv háború miatt vissza akart költözni Magyarkanizsára, végül - mivel felesége palicsi - Szabadka közelében, Palicson kötöttek ki 1994-ben - avat be élete alakulásába. A költő nagy bánata, hogy a tó "döglődik", nem költenek rá, pedig ott rendezik évente nyár közepén az európai filmek fesztiválját, jön a sok vendég külföldről is, de a tóban tilos a fürdés. Ő mindenesetre háza kertjében csináltatott egy medencét, így mind az öt unokája a pancsolás reményében boldogan megy a nagyszülőkhöz.
Nagyon izgalmasnak tartotta a költő a párkányi Hídőr rendezvényt, amelyre versestől meghívták. Frühauf Károly párkányi születésű svájci üzletember találta ki a kulturális eseményt a hídőrháznál. Tolnai Ottó írt is a Dunáról egy költeményt A visszavont hallali címmel.(A hallali falkavadászatra hívó kürtszó.) A folyó neve nem szerepel a versben, de pontosan tudni, hogy arról szól.
A költeményre Alfred Zimmerlin svájci zeneszerző, csellista és az ugyancsak svájci Markus Eichenberger klarinétos, komponista improvizált az AquaPhone performanszon. Magyar és szlovák mellett németül is átkelt Tolnai Ottó szövege a Dunán cselló és klarinét kíséretében. Az író megjegyezte, hogy két éve Parti Nagy Lajos írása szállt így át a Duna fölött.
A költő erősen kötődik a képzőművészethez. Elmondta, hogy Dobó Tihamér festőművész mellett nőtt föl, mint fiatal gyereket izgatta az alkotás folyamata és az, hogy a festő más, mint egy parasztember. Figyelte Sebők Zoltán, Nagy József és a most Kecskeméten élő vajdasági festő, Benes József alkotásait. Konjovic szerb festő elhívta magával, ha ment tájképet festeni. Milan Konjovic (1898-1993) Párizsban is élt, Tihanyi Lajos barátja volt, igazi nagyvilági figura, s ha rossz kritikát is írt róla, a festő a találkozásukkor átölelte őt.
- Helyhez kötődő alkat vagyok, nem tanulmányozom előre a környezetet, ahová megyek, hanem egyszerűen belakom magam, ahogy Splitben is, a dél-dalmáciai nagy kikötővárosban, ahol több hónapot töltöttem, mert Palics után vágyom a nagyvárosi nyüzsgésre. Az utca, ahol laktam, befogadott és a helyi kiskocsma is, mert legnagyobb dolog számomra a baráti világ kiépítése - vallotta meg.