Vasarely Don’t Go Home címmel nagyszabású kiállítás nyílik csütörtökön a Neo Kortárs Művészeti Térben Victor Vasarely születésének 120. évfordulója alkalmából.

A szeptember 19-ig látogatható tárlat a hatvanas-hetvenes évek hazai kísérletező művészetének nézőpontjából vizsgálja az op-art világhírű mestere, Victor Vasarely hatástörténetét. A kiállítás kapcsolódik a Szépművészeti Múzeumban és a Magyar Nemzeti Galériában (MNG) rendezett Vasarely-tárlatokhoz is - hangsúlyozta a szerdai megnyitón Petrányi Zsolt, a kiállítás kurátora és az MNG főigazgató-helyettese.

Petrányi Zsolt elmondta: az 1960-as években az űrkutatás, a számítógép-technika fejlődése, a televízión keresztül terjedő populáris kultúra, valamint a vietnámi háború és a gyarmati felszabadítás kérdései egyaránt erősen hatottak a művészeti gondolkodásra keleten és nyugaton.

Az új filozófiai irányzatok a képzőművészet világában is megjelentek, Vasarely alkotásaiban és a hazai neoavantgárd művészetben egyaránt - tette hozzá.

A tárlat célja, hogy az op-artot és a kinetikus művészetet szélesebb összefüggésben mutassa be. A több mint hatvan művet felvonultató kiállítás három fő fogalom - a konstrukció, a rácsszerkezet és az illúzió - köré szerveződik.

Az illúzió szekció a látást megtévesztő alkotásokat állítja középpontba, bemutatva, hogy Vasarely és a hazai progresszív művészek eltérő célokkal alkalmazták az optikai érzékcsalódás eszközeit. Itt látható egyebek mellett Pauer Gyula Pszeudo-programja, valamint Gulyás János azonos című, 1970-ben készült filmje.

A konstrukció című egység azokat a műveket mutatja be, amelyekben a képi elemek a kompozíció építőegységeiként jelennek meg. Ebben a részben szerepel Maurer Dóra Kalah című kísérleti filmje is, amely Vidovszky László zeneszerző közreműködésével készült.

A rácsszerkezet szekció Vasarely egyik legjellemzőbb formai megoldására, a négyzethálós szerkesztésre épül, párhuzamba állítva azt a hazai neoavantgárd fotósorozatokkal. A kiállításon bemutatják Gyarmathy Tihamér üveglemezre festett és nagyított munkáit, valamint Ventilla István Kaleidoszkóp című kísérleti filmjét is.

A kurátor felidézte: 1969-ben a Műcsarnok nagyszabású kiállításon mutatta be Vasarely művészetét, amelyet a korszak fiatal avantgárd alkotói kritikával fogadtak. A mostani tárlat címe erre az eseményre utal: a megnyitón Major János egy Vasarely go home! feliratú táblával járta végig a tömeget.

Petrányi Zsolt hangsúlyozta: a Vasarely Don’t Go Home cím arra utal, hogy a szervezők szeretnék árnyalni a művész hazai megítélését, miközben külföldön a legjelentősebb múzeumok tisztelegnek életműve előtt.

Pierre Vasarely, a művész hagyatékának gondozója a megnyitón elmondta: nagyapja 1930-ban érkezett Párizsba, de egész életében úgy tekintett munkásságára, mint amely a budapesti Műhely iskola szellemiségéből táplálkozik, és mindig büszke volt magyar származására.

Hozzátette: idén nemcsak Vasarely születésének évfordulóját ünneplik, hanem a pécsi Vasarely Múzeum megnyitásának, valamint az Aix en Provence-ban működő alapítvány megalakulásának 50. évfordulóját is.