Kívül és belül. Iványi László művészete 1958–1977 címmel kamarakiállításon mutatja be péntektől Iványi László magyar származású festőművész Franciaországban kibontakozó életművének első korszakát a Magyar Nemzeti Galéria (MNG).

Petrányi Zsolt, az MNG tudományos főigazgató-helyettese, kurátor a pénteki sajtótájékoztatón kiemelte: Iványi László életművének bemutatásával céljuk, hogy a magyar emigráns művészet egy eddig kevéssé ismert, jelentős alkotóját integrálják a 20. századi magyar művészettörténet összképébe.

Ismertetése szerint a július 26-ig nyitva tartó kiállítás legkorábbi alkotásai két, fekete-fehér papíralapú munka az ötvenes évek végéről. A gesztusos, firkált, részben festett kompozíciókban a formák egymással kapcsolatban állnak, illetve visszaradírozás révén absztrakt, pszichológiai mélységű hatás jön létre, amelyet a játékos dinamika tesz egységessé - mondta a kurátor.

Az 1960-as évek elejéről Petrányi Zsolt a színesebb, konceptuálisabb Kék, Vörös és Barna automataképeket emelte ki. Mint mondta, Iványi életművét folyamatos kísérletezés és visszautalások jellemzik, oda-vissza lépkedett a saját életművében, ezért az 1960-as évek második felében készült alkotások "zavart okoztak", hogy a művész miért fordult esetleg korábbi alkotói tendenciák felé. Később egyszerre figuratív és absztrakt alkotásokat hozott létre - tette hozzá.

A kiállítás egyik központi darabja az 1967-ben készült Nincs hálószoba Miss Doude számára című monumentális festmény, amelyen félabsztrakt figurák jelennek meg, és amely korábban a Párizsi Biennálén is szerepelt.

Petrányi Zsolt szerint a közel háromméteres alkotás szürreális formavilágával és élénk színkezelésével a korszak francia művészetének hatásait tükrözi. A festmény hátterében látható struktúra egy szobára emlékeztet, a kép előterében megjelenő "vakolatdarabok" úgy tűnnek, mintha korábban összetartoztak volna, ezért olyan érzést keltenek, mintha valami szétrobbant volna - magyarázta a kurátor.

Az 1970-es években készült Kollázs I. és Kollázs II. munkákban Iványi apró szabályos csíkokra vágott fel csillogó fóliát és ezekre újabb elemeket ragasztott fel több rétegben. Kétoldalas Kollázsdoboz című munkája egyik része színesebb, a másik pedig ezüstszínű - tette hozzá a kurátor.

Petrányi Zsolt beszélt arról is, hogy Iványi László esetében egy különleges történetről van szó: a művész munkásságára Nemes Péter műgyűjtő hívta fel a Nemzeti Galéria figyelmét. Hozzátette: ritka helyzet, amikor egy olyan alkotó életművét kutathatják, akiről nagyon kevés információ áll rendelkezésre.

Petrányi Zsolt elmondta, hogy az MNG és a Szépművészeti Múzeum az utóbbi években intenzíven foglalkozik azokkal a magyar művészekkel, akiknek pályája külföldön teljesedett ki, köztük Vasarely, Reigl Judit, Hantai Simon vagy Francois Fiedler életművével.

Felidézte: Iványi László 1956-ban hagyta el Magyarországot, miután részt vett a Corvin közben zajló harcokban. Franciaországban az École Supérieure des Beaux-Arts hallgatója lett, ahol közvetlenül találkozott az akkori francia művészeti irányzatokkal és az amerikai pop art hatásával is.

A kurátor szerint Iványi már Magyarországon is sokoldalú tehetségnek számított: zongorázni tanult, Kadosa Pál tanítványa volt, emellett festészeti és rajzversenyeken is részt vett. Franciaországi éveiben zongoraórák tartásából biztosította megélhetését, miközben fokozatosan bekerült a párizsi művészeti életbe.

Petrányi László beszámolt arról is, hogy Iványi az 1960-as években kapcsolatba került a Rothschild családdal, amely támogatta pályáját és kiállítási lehetőségeit. A művész több párizsi biennálén is szerepelt ebben az időszakban.

A kurátor szerint Iványi László különösen érzékenyen reagált a francia művészet változásaira. Festményei mellett papíralapú munkákat, kollázsokat is készített, gyakran saját műveit felhasználva. Munkáin egyszerre jelent meg az absztrakció, a játékosság és a figurativitás.

Petrányi Zsolt kitért arra is, hogy az 1970-es években a párizsi Modern Művészetek Múzeuma egyéni kiállítás lehetőségét is mérlegelte. Az intézmény akkori igazgatója műteremlátogatást tett Iványinál, végül azonban úgy döntött, hogy a művész alkotásai még nem elég érettek önálló múzeumi bemutatóra, ugyanakkor az intézmény vásárolt egy művet az alkotótól.

A kiállítás azért az 1975-ig tartó időszakot dolgozza fel, mert egy kedvezőtlen kritika miatt Iványi rövid időre felhagyott a festészettel, majd csak az 1980-as években tért vissza az alkotáshoz és akkor már figurális munkákat készített.

A kurátor hangsúlyozta: Iványi László műveinek színessége és rajzos figurativitása a francia és a magyar művészetben egyaránt szokatlannak számít, ezért az alkotó méltó arra, hogy a magyar művészettörténet meghatározó, külföldön kiteljesedett művészei között tartsák számon.