Állásinterjú, életpályamodell, wokshop, élethosszig tartó tanulás, közösségépítő tréning? Tanfolyam, továbbképzés, vetélkedő, klub néven már évtizedekkel ezelőtt is mindennaposak voltak Magyarországon, csak pénzelnyelő cégek helyett régi, nagy tudású szakmabeliek tartották őket, akik maguk is öreg mestereiktől vehették át a módszereket. Így emlékeznek a múltra az Állami Könyvterjesztő Vállalat (ÁKV) megalakulásának évfordulóját ünneplő hajdani munkatársak. De életben hagyja-e ezt az értelmiségi szakmát az öldöklő konkurenciaharc?
Különböző könyves cégek összevonásából született meg 1951. május 1-jén az ÁKV. Budapesten száztíz, addigra már államosított, új és antikvár könyveket, zeneműveket, tudományos kiadványokat árusító boltja és ezeregyszáz dolgozója volt a hatvanas években.
Maga a vállalatigazgató vizsgáztatta az érettségi után jelentkezőt, olvasmányélményeiről, számolási készségéről és udvariasságáról kellett tanúságot tennie - meséli a Kodály Zenei Antikvárium volt vezetője, Várhelyi Márton. Amikor gyakornokként bekerült a boltba, egy hónapig csupán háttérmunkákat végezhetett, és csak miután megállta a helyét, engedték oda a pult mögé.
- Csütörtökönként fél nyolctól tízig tartott a mesternek tekintett főnökeink vezette tanfolyam a Rózsavölgyi Zeneműboltba - idézi a múltat. - Sternfeld Oszkár például albumokat nyomott a kezembe, betéve kellett fújnom a tartalmukat. Hogy ha hiánycikk például a Für Elise, akkor mondhassam, hogy az a Beethoven-album első kötetében szerepel. Egész pályafutásom alatt ebből éltem, még azt is tudtam, hogy az Akácos út melyik Szól a nóta-sorozatban található. Ezeket ma, az informatika korában sem lehet máshonnan kideríteni. A számítógép egyébként tényleg sokat segít, ha az eladó tud kérdezni, ha le tudja írni a szerző nevét
Általában egy év gyakorlat után következett a munka mellett végzett könyves iskola, amelynek különböző fokozatai voltak az eladóitól a boltvezetőképzőig. Aki jól teljesített, feljebb léphetett a "szamárlétrán". Az Írók Boltjának legendás vezetője, a régi vágású és klasszikus műveltségű jogász, Gyenes László a friss műveket rendszeresen a tanulók elé rakta: ismeri ezt a szerzőt, hogyan kell kiejteni a nevét, miről szólhat maga szerint ez a könyv...?
- Igényes olvasóközönséget képzett szakemberekkel lehet kialakítani - mondja Károly Gabriella, aki ma nyelvkönyveket árusító boltot vezet. - Annak idején az egész ország olvasott, a könyvheteken nyitás előtt sorban álltak az újdonságokért, karácsonykor tolongtak a boltokban. Igaz, másmilyen volt az információs közeg, az árképzés, de messze földről csodálták az eredményeinket. A könyvszakma mai nagytőkései is jórészt az akkor olvasásra szoktatott korosztályokból profitálnak.
A rendszerváltás után megszűntek a könyves mamutvállalatok, kisebb cégek alakultak, de mára a könyvterjesztést újra három monopólium uralja. És borzasztó nagy a feszültség fogyasztó, előállító és kereskedő között.
- Ma a korábbival ellentétben az a ritkaság, ha egy könyvesboltban akad szakképzett eladó - állítja Dercsényi Szilvia, a Gutenberg Könyvesiskola igazgatója. - A szakmai gyakorlaton részt vevő hallgatóinktól azt hallom, a feladatuk annak figyelésében merül ki, hogy lopnak-e a vásárlók. Érettségi utáni egyéves szakképzést végzünk, az oktatási költségek egyharmadát fedező állami normatívát kapunk. A többit a szakmai továbbképzésekből befolyó összeg tenné ki, de két éve egyetlen bolt sem küld hozzánk tanulót. Az oktatás lassan megtérülő befektetés.
A volt ÁKV-sok szerint a reklámköltségek legalább kis töredékét a szakembergárda képzésére kellene fordítani, hogy tíz év múlva is legyenek működtethető boltok. Az olvasnivaló ugyanis nem adja el önmagát! Évente tizenháromezer új könyv jelenik meg, az átlagos méretű üzletekben is húszezer különböző kiadványt kínálnak. Hogy igazodjon el köztük a vevő, ha az eladó sem tudja kiismerni magát?
Károly Gabriella szerint tovább rontott a helyzeten, hogy 2010 nyarán eltörölték a bolti eladók szakképesítésére vonatkozó előírást, a könyvet, a szellemi terméket a pólóval vagy a cipővel azonos árucikként kezelik. A bolt üzemeltetőjét gazdasági szempontok vezérlik - mondja a boltvezető -, ő maga is attól vásárol, aki az érdekkörébe tartozik, és úgy, hogy minél nagyobb árrést tudjon elérni.
- A rendszerváltás kiüresítette a könyvkiadókat, a szellemi tőkéjük vált a legnagyobb értékükké - hallgatom a hajdan ugyancsak ÁKV-s Gazdag Juditot, a Líra Könyv Zrt. igazgatóhelyettesét. - A kereskedelem pedig a bőrén érzi az eredeti tőkefelhalmozás hatását. Burkolt területszerzési háborúba kezdett a két-három nagy terjesztő cég, arra figyelnek, hogy fedezetük legyen a kereskedelmi rendszer fenntartásához. Az olvasni vágyó réteg ellenben látja a leértékelt könyveket vagy az internetes kedvezményeket, és halogatja a vásárlást egy-egy akciós alkalomra.
- Tőlünk nyugatabbra vagy a skandináv államokban nem hagyják a könyvesek devalválni a maguk létrehozta értékeket. Ott kimeríthetetlenek a piac élénkítését szolgáló ötletek, például a bolti könyvpiramis tetején fényképről mosolyog az egyik eladó, alatta a szöveg, hogy ő már olvasta ezt a művet, személyesen hozzá forduljon, aki beszélgetni szeretne az alkotásról. Változást hozhat itthon, ha elfogadják a készülő törvényjavaslatot: a könyveket kibocsátásuk után hat hónapig csak a rájuk nyomtatott áron lehet értékesíteni - véli Gazdag Judit.
A kottára fokozottan érvényes, hogy nem adja el magát: Várhelyi Márton szerint duplájára is nőhetne a forgalom, ha az eladó karmesterrel, zenetanárral, diákkal, kórusvezetővel és zenetudóssal egyaránt szót tudna érteni. Felesége, Ica hozzáteszi, hogy a zenemű-kereskedelemnek az illegális letöltések ellenére is fenn kell maradnia, már csak a külföldön szigorúan betartott szerzői jogi törvények miatt is. Nemrégiben Angliából fordítottak vissza egy magyar kórust, mert fénymásolt kottából akartak énekelni.
A Várhelyi házaspár az ÁKV könyves klubjában ismerkedett meg, annak idején még együtt drukkoltak a Bagoly a cégtáblán című szakmai vetélkedőn, amelyet a magyar rádió is közvetített, a hallgatók pedig érdeklődéssel figyelték, noha nem szavazhattak sms-sel.
- Értelmiségi hivatásnak számított a miénk - idézi fel az asszony -, és éreztük a megbecsülést. Bár ez sosem volt jól fizetett szakma, de az eredmény vagy a dicséret hihetetlenül inspirált. Szerettünk együtt lenni, közös volt az érdeklődésünk, még nagyestélyis könyves bál is volt a Fészek Klubban, ahol a szerzők, a kiadók, a terjesztők együtt mulattak.
A húsz évvel ezelőtt megszűnt vállalat születésnapjára szép számmal összegyűlt hajdani munkatársak végkövetkeztetése, hogy kis szakmáról lévén szó, annak fennmaradása érdekében a régi közösségi szellemet kellene visszavarázsolni a mostani helyzet helyett, amelyben mindenki csak konkurenciát látja a másikban.
(Mátraházi Zsuzsa - MTI)