A Nobel-díjas Dario Fo olasz író 85 éves
2011.03.22.
Március 24-én ünnepli 85. születésnapját Dario Fo Nobel-díjas olasz drámaíró, rendező, színész.
A Lago Maggiore melletti San Giano településen született, 1940-ben Milánóba költözött, hogy szépművészeti és építészeti tanulmányokat folytasson. A háború után érdeklődése egyre inkább a színház és az irodalom felé fordult. 1950-ben csatlakozott a neves színházi szakember, Franco Parenti társulatához, s ebben az időben találkozott a színházi családból származó Franca Rame színésznővel, akivel 1954-ben össze is házasodtak. Első közönségsikere is erre az időszakra esett: az olasz televízió leszerződtette egy rövid példázatokból álló tévésorozat elkészítésére, amely szatirikus-ironikus formában mutatott be bibliai történeteket, történelmi eseményeket. A közönség körében sikert aratott a sorozat, ám a tévé vezetése hatalmi nyomásra nem tartott igényt a folytatásra.
1959-ben Milánóban feleségével megalapították a Campagnia Dario Fo-Franca Rame társulatot, amely a Piccolo Teatróban lépett fel. Ekkor született meg az igazi Fo-féle színház: vígjátékaikban, egyfelvonásos tréfáikban a commedia dell' arte hagyományait vegyítik az abszurd színház elemeivel, vaskos, vérbő népi humorral előadott, a burleszk elemeit sem nélkülöző jeleneteik maró gúnnyal pellengéreznek ki minden visszásságot, mindig illetlenek és mindig kényelmetlenek a mindenkori hatalom képviselői számára.
1960 elején Az arkangyalok nem játszanak flippert című darabja óriási sikert aratott, más művei ugyanakkor kiváltották az egyház, a jobboldali körök, a rendőrség haragját. Bár több ízben halálos fenyegetést is kapott, a támadások ellenére hevesen ostorozta ellenfeleit. A La Signora é da buttare (A hölgy eldobni való) című darabjában a vietnámi háború ellen foglalt állást, emiatt vízumkérelmét az amerikaiak többször is elutasították, 1968 után a keleti tömb országaiban is évtizedekig nemkívánatos szerző volt.
A hatvanas évek végén az Olasz Kommunista Párttal való kapcsolata is megromlott, miután bírálta a párt politikáját. Fo és felesége több színtársulatot is alapítottak, amelyekkel gyárakban, parkokban, egyéb közösségi helyeken adták elő darabjait, köztük a világsikert aratott Mistero buffót (Buffó misztérium), amely egy középkori misztériumjáték keretein belül a mindig éppen időszerű kérdéseket elemzi szatirikus stílusban.
A nyolcvanas évek elejétől enyhült az íróval szembeni külföldi ellenérzés, több nemzetközi díjat is kapott. 1997 októberében - az irodalmi és politikai körök nem kis meglepetésére és felháborodására - neki ítélték oda az irodalmi Nobel-díjat, amelynek összegéből Fo és felesége a mozgássérült és hátrányos helyzetű gyermekek támogatására hozott létre alapítványt, 2005-ben Kertész Imre társaságában a Sorbonne díszdoktorává avatták. Az írót a Nobel-díj sem "szelídítette meg", az Abnormális kétfejű című darabjában Silvio Berlusconiról rajzolt kegyetlen karikatúrát. Neve a magyar nézők előtt sem ismeretlen, több darabját (Nyitott házasság, A csöcsös ördög, Nem fizetünk, Csak asszonyok) hazai színpadokon is bemutatták.
Ajánló tartalma:
Az archívum kincseiből
1956 képekben – Budapest 1956 a forradalom. Erich Lessing fotográfiáim – Fényképek 1956
Forradalmi újítás – Bob Dent az ötvenhatos magyar forradalomról
Történelem alul- és felülnézetben – A magyarok krónikája az őstörténelemtől tegnapig



















