Egy csiga-zenész viharos kalandjai

A kütyük világából a mesék világába invitálja az olvasót Székely Szabolcs verses elbeszélése, amelynek főszereplője Dömper, a figyelemzavaros hiperaktív csiga, aki egyelőre ugyan kevesek által ismert utcazenész, de titkon arra vágyik, hogy ő legyen minden állat zenészlegendája. A költőként, fordítóként, kritikusként és egy napi tévésorozat egykori dialógírójaként tevékenykedő szerzőnek ez az első gyerekkönyve. A sodró lendülettel és remek rímtechnikával előadott, csupa humor történet első változata úgy született, hogy a szerző esti meséket rögtönzött a gyerekeinek. A csiga, aki nem talált haza című verses elbeszélés helyszíne egy városi park, vagy liget (netán a Városliget?), itt éldegél hősünk sok más állattal és növénnyel egyetemben, osztozva a játszótéri gyerekekkel, a park sétányain közlekedő emberekkel, illetve kutyákkal, akik között ősellensége is akad. Indításként megismerkedhetünk a talajszinten élő titkos állatbirodalommal, és annak lakóival, akiket az egyszerű járókelő szinte sohasem vesz észre. Aztán a fák szintjén élő madárvilággal, melynek szintén csak egy töredékét fedezik fel a zöldben sétáló felnőttek és gyerekek.

Dömper csiga éli a csigák szokásos életét, nem mellesleg tehetségesen gitározik, és egy viszonylag kis körben ismerik is a nevét. Jóbarátja, Csöpi rajong a zenéjéért és maga is szorgalmasan gyakorol, hátha egyszer lehetőségük lesz együtt dzsemmelni. Főhősünk kissé unalmasnak tűnő mindennapjai egy csapásra megváltoznak, amikor meghívják a Park Tv tehetségkutató műsorába egy fellépésre. S ezzel kezdetét veszi a NAGY KALAND.  Időben elindul ugyan a park másik végén található tévéstúdióba, de útközben számos nehézséggel kell megküzdenie. Viharba és jégesőbe keveredik, amit szerencsésen túlél, viszont elveszti az emlékezetét. Konkrétan elfelejti, hol lakik. Így a történet további részében leginkább azzal foglalkozik, hogy megtalálja az otthonát, ahol a pótgitárját is tartja, és magához véve elérje az esti tévéfelvételt. A liget állatai közül egyesek a segítségére vannak, mások csak hátráltatják: találkozik a földet túró gilisztákkal, a postás kisegérrel – aki elpanaszolja neki, hogy már az állatok többsége is emailezik –, aztán a sün rendőrökkel, akik rövid időre bezárják a dutyiba. Részt vesz az önfejlesztő állatok messiásaként és trénerként számontartott imádkozó sáska szeánszán, segítséget kér az amatőr nyomozóként tevékenykedő gyíktól, s próbálja visszanyerni az emlékezetét a hipnotizőrként működő vakondtól. Elkeveredik egy tömegrendezvényre, ahol majdnem pártvezetővé választják, de a politika egyáltalán nem érdekli. Vajon mindezek után elér a tehetségkutatóra? És vajon sikere lesz? És ami a legfontosabb: megtalálja az otthonát?

A verses mese nyelvezete nemcsak azért állhat közel a kisebb és nagyobb gyerekekhez, mert tele van olyan kifejezésekkel, amelyeket ők is nap mint nap használnak, hanem azért is, mert a szerző az elbeszélés közben egyfolytában kiszól a szövegből az olvasóhoz, ezzel is fenntartva a figyelmet és az érdeklődést. S közben olyan fontos témák kerülnek elő, mint a barátság, a klímaválság, vagy a hajléktalanság kérdése. A verses elbeszélésben önállóan szereplő versbetétek – mint a Csigablues, a Szöcskebiztató, a Sünsanzon, a Veganizmus vagy a Ballada a nagyravágyásról – pedig akár egy színpadi előadáson is megállnák a helyüket.

Egy színes-szagos mesekönyv nem lehet meg jó illusztrátor nélkül. Az eddig több mint hetven gyerekkönyvet illusztráló és meseíróként is tevékenykedő Horváth Ildi – stílusában és műfajában gazdag illusztrátori tárházából – most színpompás és humoros hangulatú rajzokat választott, illeszkedve az író fantáziájához és a gyerekolvasók életkorához.

Szénási Zsófia

Székely Szabolcs: A csiga, aki nem talált haza, Móra Kiadó, 128 oldal; 3999 Ft

A csiga, aki nem talált haza

megrendelhető

kedvezményes áron

a Móra Kiadó

webáruházában

Olvasson bele

a könyvbe,

idekattintva