Ideje van a sírásnak, és ideje az építésnek

Emlékszem, gyermekként milyen boldog izgatottság lett úrrá rajtam, ha kezembe vehettem egy könyvsorozat legújabb kötetét. Már ezt is lelkes várakozás előzte meg: vajon mekkora lesz a mérete a többihez képest – hosszabb, vagy rövidebb ideig merülhetek majd el a világban, amely után annyira vágyom? Vajon milyen színű lesz a következő kötet borítója, és a választott szín jelent-e valamit? És mi lesz a sorsa annak a szereplőnek, akit az utolsó kötet lapjain ott hagytunk a pácban? Schmal Róza sorozata, a Nagy folyók haragja hosszú idő után az első olyan volt, mely ugyanezt a lelkesedést tudta kiváltani belőlem.

Korábban már áradoztam az első és a második kötetről is: a Nagy folyók haragja azon ritka folytatásos történetek egyike, ahol a minőség nem pusztán egy köteten át tart. Az elsősorban ifjúságnak szánt fantasy trilógia egy folyók által szabdalt vidékre kalauzol minket, ahol királyok és dinasztiák váltják egymást, szerelmek szövődnek ott, ahol nem kellene, illetve gyanú és ármány ott, ahol szerelemnek kellene. A harmadik kötetben, a Dalam könyvében a szereplők a folyók egyikének, a Dalamnak titkait próbálják kifürkészni.

A hurrogón háborúnak vége, és a Ladann-völgy új királya, Wal Iobredán, akit a folyó először elragadott, majd visszaadott népének, igencsak kedvező békét kötött a bölényekkel. Egyes területeket még át is engedett nekik, hogy ott élhessenek. Az új király hiába élvezi a nép szeretetét, ezzel a döntéssel bizony, még ha nem is mondják ki, sokan nem értenek egyet; különösen akkor, amikor lerombolt városuk siralmas látványával szembesülnek, melynek újjáépítése igencsak lassan halad. A hurrogónok soraiban ennél sokkal nyíltabb az ellenállás: a hadsereg egy részét vezető Davdon Ín úgy érzi, uralkodójuk ezzel a békével meghunyászkodott az emberek előtt, és bölényhez méltatlanul viselkedett. Követőivel elfoglalja a bölényfővárost, és rettegésben tartja összes lakóját, míg Kold Norlamond kénytelen maroknyi, személyéhez hű emberével új hazát keresni magának, miközben szeretteik mind Ín uralma alatt szenvednek. Az előző kötetekben főszereplőkként kiemelkedő Pasenord-gyermekek és édesanyjuk, Ana továbbra is kénytelenek eltitkolni valódi származásukat, márpedig ez egyre kényelmetlenebb lesz, mikor Olesla férjét a Királyvárosba hívják, hogy terveivel segítse az építkezést. Közben a folyók vizeit ismeretlen kalózok tartják rettegésben, akik kizárólag lasnapoli kereskedőhajókat fosztanak ki…

Ilyen körülmények között kell tehát kedvenc szereplőinknek helytállniuk és eligazodniuk az élet útvesztőjében. A szerző a már korábbiakban megszokott módon annyi karaktert mozgat, hogy elsőre talán nehéznek tűnhet fejben tartani, ki kicsoda, és milyen viszonyban áll a többi szereplővel, de a kötet közepére beillesztett családfák hamar segítenek eligazodni. A rövid, helyenként alig két-három oldalas fejezetek szintén segítik, hogy folyamatosan képben legyünk azzal, ki hol van, és mit csinál éppen, és ez miért lesz fontos a történet másik szálában. A cselekmény ugyanis megszámlálhatatlanul sok szálon fut, a szálak közül azonban mégis kirajzolódnak egyértelműen elkülöníthető csoportok, így nem válik túlságosan szétszabdalttá a történet. Szintén összefűzi a különböző részeket, hogy ugyanazok a témák szinte mindenhol felbukkannak, a szereplők szinte mindegyike hasonló problémával küzd, melyeket a szerző különböző oldalakról jelenít meg.

Központi kérdés a háború és veszteség. Nagyon erősen megjelenik a háború utáni pusztulással szembesülés néma döbbenete, mikor a királlyal hazatérő menekültek először pillantják meg lerombolt városukat, és az egész hajó beszédes csendbe burkolózik. De a hurrogónok és emberek történetéből szépen kirajzolódik az is, hogy a háborúknak nincsen valódi győztese, és bármilyen vége lesz is, az egész ország megszenvedi; ahogy az is, hogy egyes háborúk bizony nem érnek véget a békével.

Ehhez kapcsolódik az újrakezdés és újjáépítés motívuma is: az egyértelműn kívül, miszerint kénytelenek újjáépíteni városaikat, a szereplők legtöbbje maga is újrakezd valamit. Újra kell kezdenie életét Wal Iobredánnak, akit halászfalvi békés életéből rángattak vissza a királyság élére, anélkül, hogy ő erre bármikor is vágyott volna; újra kell kezdenie Kold Norlamond bölényeinek, akik egy szürke, elsőre lakhatatlannak tűnő, kietlen tájon próbálnak otthont teremteni maguknak; Iurin nem pusztán a saját életét próbálja újra elkezdeni, hanem egy egész vidék újra felvirágoztatásának áll neki, ahogy próbálja ezt tenni a Szürke Álmodó is, aki kétségbeesetten próbálja megmenteni a Fehér Várost, és visszaadni lakóinak. És akadnak szereplők, akiknek nehezebben megy a régi elengedése, és a belehelyezkedés az újba: Neia Reddepano nem tudja levetkőzni bosszúvágyát, és amikor rádöbben a rejtőzködő, álruhás Aldemur Pasenord titkára, értetlenül áll a férfi döntése előtt, aki nem akarja visszakapni régi életét, bármennyire is fáj neki családja hiánya.

Aldemur döntése az egyik ilyen mozzanat, de többször előkerül a kötelesség kérdése is a regényben. Mikor muszáj eleget tenni neki, mikor tartozunk valójában valakinek, és meddig írhatja ez felül a magunkkal szembeni kötelezettségünket? Meddig kell lemondania saját boldogságáról Walnak azért, hogy a nemzetnek uralkodója legyen, és a nemzet, sőt, saját családja megkövetelheti-e tőle azt? Tartozik-e még Neia Reddepano hűséggel halott férjének, akinek szelleme mindmáig kísérti, akkor is, ha ez akadályozza abban, hogy előre haladjon saját életével? És Kal, az előző király vajon meddig tengetheti napjait békében a sziklakolostorban, mielőtt újra eleget kell tennie kötelességeinek?

Egy szó mint száz, a Dalam könyve legalább olyan élvezetes olvasmány, mint elődjei. Olyan fontos témákat vonultat fel, mint a háború és veszteség, haza és kötelesség, illetve az önmagunkért való kiállás szükségessége – teszi mindezt bármilyen szándékos tanító jelleg nélkül, azonban valahogy mégiscsak tanít bennünket, fontos értékeket ad át és – nem utolsósorban a fájó aktualitás miatt –, elgondolkodtat minket bizonyos kérdésekről. A Dalam könyvében végül minden szál eldolgozásra kerül, minden szereplő sorsa lezárul, és a regény befejeztével az olvasó elégedettséggel vegyes szomorúsággal teszi le a kötetet – hiszen minden elrendeződött, mégis, még hosszú, hosszú köteteken át szeretnénk a Ladann-völgyben tovább kalandozni.

Bráder Edina

Schmal Róza: A Dalam könyve - Nagy folyók haragja III.
Lampion Könyvek, 512 oldal, 4999 Ft

Azért a víz az úr – Schmal Róza: Nagy folyók haragja

A Ladann vizében megláthatjuk önmagunkat – Schmal Róza: Nagy folyók haragja II. - A Varad könyve