Nádasdy Ádám: Milyen nyelv az angol?
Deák András Miklós - 2024.10.09.
„Rejtett gyöngyszemek és csapdák”
A recenzens, egyben a régi tanítvány szinte ujjong! Ugyanis az új kötetnek nemcsak a címadása, hanem a címlap tördelése és színei is azt sejtetik, hogy remek sorozat van készülőben. Vajon melyik lesz a következő nyelv, amelynek rejtelmeibe Nádasdy Ádám révén színes kalauzolást kaphatunk? A szerző köztudottan „soknyelves”, de talán édesanyja anyanyelve, a német áll hozzá a legközelebb. Legyen így, egy cseppet sem bánom!
Közben azért ne feledjük, hogy Nádasdy – nyilván nem véletlenül – a magyarral kezdte meg az eligazításunkat. (Milyen nyelv a magyar? Corvina Budapest, 2020.) Miként elődje, a Milyen nyelv az angol? sem száraz nyelvkönyv, pláne nem nyelvtankönyv, hanem ismeretterjesztő, amolyan kedvcsináló. Nem elriaszt, hanem a gyakorlati nyelvhasználatból merített számos példájával elbűvöl és mélyen becsalogat a gyöngyszemek és persze az elkerülhetetlen csapdák közé. „Tájleírás,” hogy egy újabb szót csenjek el a szerző Előszavából.
Nos, akkor Nádasdy bemutatásában miféle „tájék” az angol nyelv? Milyen úton vezeti a szemünket és a kezünket a nyelvész–tanár–műfordító, aki ezt a legnagyobb természetességgel mindvégig az anyanyelvünkre való kitekintéssel végzi? A kötet belső tagolása kiváló: nyolc fejezetbe és pontosan száz ravasz (majdnem azt írtam divatosan, hogy „ütős”) alcímre osztja az érdekfeszítő mondókáját. Ezek között kérdések is szerepelnek, hiszen a könyv címe is egy látszólag egyszerű kérdés. A dolog bonyolultsága csak akkor kezd derengeni, ha megpróbálunk rá egyértelmű választ is adni. Nádasdy nagyon helyesen a mondatok, majd a szavak szerkezetével kezdi, majd rátér a történet és a rokonság, végül pedig az írás/ejtés témakörére. (Lásd a 7.4. alfejezetben pl. a brit angol hangállományának táblázatát.) Az olvasót különösen érdekelni fogja az 5.13. alfejezet, amely a Shakespeare által használt korai újangollal foglalkozik. Ám a karcsú könyvecskét bárhol fel lehet ütni és élvezettel lehet folytatni a búvárkodást. Például a nyelvi illemszabályokról és arról, hogy mit tartanak erről a puristák–konzervatívok. Vagy arról, hogy elvárjuk-e a külföldiektől, hogy angol beszédükben magyarosan ejtsék a földrajzi neveinket. Elárulom, hogy Nádasdy „a precízség mögött politikai korrektséget” érez. (7.10.)
Ám olvasók, vigyázat! Ha egyszer már belekezdtek, éjszakába nyúlóan nehezen fogják tudni letenni a puha kötésű, kisalakú kötetet! Saját felfedezéseket fognak tenni, vissza tudják majd idézni azt a pillanatot, amikor az angol tanulása során maguk is szembesültek az adott problémával, lett légyen az a szenvedő vagy műveltető szerkezet vagy éppen a toldalékolás. (Itt jelzem, hogy a példák tipográfiai kezelése rendkívül szemléletes és olvasóbarát.) A nyelv iránt érdeklődők elmerenghetnek azon, vajon hány szóból áll az aktív és passzív szókincsük, illetve milyen szótárokat tartanak saját maguk számára hasznosnak. Nádasdy erre nézve is kínál eligazítást. A recenzens ehhez csak annyit fűz hozzá, hogy a nyomtatott szótárak okos, értő használata a már megszerzett nyelvtudás karbantartásának és fejlesztésének alapvető része, miként az idegen nyelven való olvasás is.
Mindeközben az olvasó rá fog ébredni, hogy a nyelvekkel való foglalatoskodás – legyen az tanulás vagy tanítás – izgalmas dolog! Hát még az angollal, amely a II. világháború után a nemzetközi élet nyelve, az új lingua franca lett. Nem azért, mert erre germán nyelvként eleve elrendeltetett, vagy valamiképpen alkalmas szerkezettel bírt, netán nyitott volt a temérdek jövevényszó előtt, hanem – miként Nádasdy pontosan rámutat – általunk is ismert társadalmi-gazdasági és persze politikai okok miatt.
Zárszóként Nádasdy azt sorolja fel, hogy mit nem mond a nyelvtudomány. Például nem állítja, hogy vannak könnyű és nehéz, és azt sem, hogy léteznek gazdag és primitív nyelvek. Azt sem jelenti ki, hogy a nyelvi rendszereknek feltétlenül logikusnak kell lenniük. A játékos és szellemes hangvételű kötet gyöngyszemeinek felfedezését viszont az olvasókra bízom! A nyelvek iránt érdeklődőkre leselkedő három csapdát pedig nem árulom el! Hiszen a megoldás könnyedén fellapozható a nyolcadik fejezetben! Csupán Nádasdy Ádám válaszát másolom ide az általa feltett fogas kérdésre: „Milyen nyelv az angol? Hát, olyan, mint a többi.”
Deák András Miklós
Nádasdy Ádám: Milyen nyelv az angol?
Corvina Budapest, 224 oldal, 3990 Ft
Deák András Miklós recenziója a Milyen nyelv a magyar? című kötetről idekattintva olvasható
Ajánló tartalma:
Az archívum kincseiből:
Szigor vagy engedékenység – Dr. Spock elmélete egykor forradalmasította a gyermeknevelést
Visegrádi négyek drámái angolul – Bernard Adams fordította le Tamási darabját
Tarján Tamás – Könyvbölcső. Az önmagát lapozó könyv
Vasy Géza: Szarvas-ének. – Közelítések Juhász Ferenchez
Tündöklés, romlás, bukás – Bozsóky Pál Gerő: A Jeruzsálemi Latin Királyság