A tengeri vizek szuperagyai

Megunhatatlan szépségű, méltóságteljes mozgású, szelíd óriások. Földünk legnagyobb élőlényei. A szárazföldről származnak, emlősállatok, de tökéletesen alkalmazkodtak a tengeri élethez. Minden tengerben és óceánban élnek példányaik, s sokukat – annyi más állathoz hasonlóan – a kihalás réme fenyegeti. Népszerűségüket mi sem mutatja jobban, hogy 1990-ben, a magyar nyelvű Mi Micsoda sorozat indulásakor az elsők között jelent meg róluk kötet, akkor még Petra Deimer szerzőségében. Három kiadás után Manfred Baur írt egy korszerűbb megközelítésű, felfrissített könyvet, ez 2014 után most jelenik meg másodszorra. Az eredeti kiadás illusztrátorainak munkáiból az új kiadásokban is megőriztek néhányat, de számos új fotóval gyarapodott a könyv.

A könyv szerzője először is sorra veszi a cetek sokféle faját bálnától a delfinekig, a két méter alatti disznódelfintől a 33 méteres kék bálnáig. Ismerteti a fogas- és a szilas cetek rendjét, előbbihez tartozik valamennyi delfin. Rekonstrukciós rajzokon bemutatja a cetek szárazföldi ősét, majd átalakulásukat és alkalmazkodásukat a tengeri körülményekhez. A szárazföldi életre utal, hogy tüdővel lélegeznek – ezért rendszeres időközönként fel kell jönniük a víz felszínére –, elevenszülők és melegvérűek.  Változatos módon táplálkoznak a lefölözéstől, a talajon evésen át a természetfilmekből jól ismert csoportos vadászatig. Táplálékuk a fito- és zooplanktonoktól a krilleken át a legkülönfélébb halakig terjed. Köztük az akár 1000 méterre is lebukni képes ámbráscet a tengeri óriáskalmárral is képes megküzdeni. Áldozatát rendkívül erős hanghullámmal bénítja meg, egyfajta hangágyút vet be ősellensége ellen – igen hatásosan. Megtudjuk a könyvből, hogy a bálnáknak és delfineknek ugyanolyan érzékeik vannak, mint az embernek, látásuk, hallásuk, ízlelésük, tapintásuk és szaglásuk szintén a tengeri viszonyokhoz idomult. A delfinek például a fejükben található zsírpárna segítségével hangképet készítenek a környezetükről, a legkisebb akadályt is észre tudják venni, mert képesek az úgynevezett echolokációra. Régóta ismert, hogy a cetek „énekelve” társalognak egymással, de ezen kívül füttyentő, pattogó és recsegő hangokat adnak ki magukból. Jelentésükről és értelmezésükről egyre több sejtésük van a tudósoknak. A cetekre szerelt adó-vevő készülékek segítségével meglehetősen jól feltérképezték már a különböző bálnák és delfinek vándorlási útvonalait, hihetetlen tájékozódási és kommunikációs képességeiket. Ezek a nagytermetű állatok különböző távolságokat tesznek meg észak-déli irányban, általában az év egyik részét a jeges vizekben, a másikat a meleg trópusi vizeken töltve. Itt szülik meg és nevelik fel kicsinyeiket, amikről akár tíz éven keresztül is gondoskodnak.  Az ivadékok felnevelésében a csorda tagjai segítik egymást, védve, tanítva a védtelen utódokat. Képet kapunk arról is, milyen a bálnaszerelem.

Külön fejezet foglalkozik a Jeges-tengerben élő belugákkal (fehér delfin), narválokkal és grönlandi bálnákkal. A belugák vidáman csevegő társas lények, tengeri kanáriknak is nevezik őket. A narválok agyarának régebben varázserőt tulajdonítottak. Az eszkimók, azaz inuitok évszázadok óta vadásszák a grönlandi bálnákat, melynek minden porcikáját felhasználják a háztartásban. Különleges viselkedésű cetekkel is megismerkedhetünk: a magányosan élő – és a kihalás szélén álló – kék bálnával, a testméretéhez képest termetes fejű északi-foki bálnával, és a tengerfenéken az oldalára fordulva táplálkozó szürke bálnával. Majd következik mindenki kedvence, a delfinek népes családja: olvashatunk kiterjedt családi és társas életükről, játékosságukról és találékonyságukról, szociális kapcsolataikról és egymás iránti szolidaritásukról. Legendás intelligenciájuk segíti őket a csoportos vadászatok lebonyolításában, segítőkészségük az emberekre is kiterjed, s a szabadon élő delfinek gyakran keresik az ember társaságát. Mauritániában a maurik hagyományosan delfinnel vadásznak, de akadt már olyan delfin is, aki az embertől kért segítséget, hogy megszabaduljon a rátekeredett háló fogságából. Az orkák szervezettségéről és változatos vadászati technikájáról, valamint bonyolult és életen át tartó családi éltükről is képet alkothatunk. A záró fejezetben az ipari nagyságrendű bálnavadászatokról esik szó, amit ma már csupán Japánban folytatnak. Számos kezdeményezés született a cetek védelmében, és ma már azt is tudjuk, hogy az éles hangú szonárrendszerekkel felszerelt tengeralattjárók veszélyeztetik a delfinek tájékozódó képességét. Érzékelhető, hogy ma már nem annyira egyértelmű az állatkertben és delfináriumokban tartott cetek megítélése sem.

Szénási Zsófia

Manfred Baur: Bálnák és delfinek. Szelíd óriások
Babilon Kiadó, 48 oldal, 3490 Ft

A Bálnák és delfinek

megvásárolható

a Babilon Kiadó

webáruházában