Boszporuszi tündérkert – Török népmesék Kúnos Ignác lejegyzésében

Népmesébe illő módon indult útnak Törökországba 1885-ben a huszonéves magyar fiatalember, hogy mestere, Vámbéry Ármin útmutatása alapján megfigyelje a török nyelvjárások sajátosságait, és úttörő módon tanulmányozza az addig teljességgel ismeretlen török népköltészetet. A törökök saját népköltészetük felfedezőjeként tekintenek Kúnos Ignácra, aki elsőként jegyezte le az iskolázott törökök számára értéktelen és durva népnyelven megszólaló folklór anyagot, ami minden tekintetben különbözött a perzsa és arab szavakban bővelkedő irodalmi nyelvtől. Kúnos Ignác a népköltészet számos műfaját gyűjtötte a népdaltól, a népmeséken és az anekdotákon át a karagöz árnyjátékokig, s nemcsak lejegyezte, de egyben meg is mentette azokat az eltűnéstől. Korántsem volt egyszerű a gyűjtés akkoriban, hiszen a nép ajkán élő meséket az asszonyok és a gyermekek zárt világában adták elő, s oda egy idegen férfi sem tehette be a lábát. A lelkes gyűjtőnek azonban akadtak segítői: egy török költőnő irodalmi szalonjában kapta a kezdő lökést, majd egy 1848-as magyar menekült szolgája meséltetett a környezetében élő idős asszonyokkal történeteket, amiket továbbadva Kúnos isztambuli kiejtéssel, és latin betűs transzkripcióval lejegyzett. Néhány év alatt tekintélyes autentikus mesekincs gyűlt össze, száz eredeti szöveg. Kúnos több tudományos cikket közölt a témában, és egyetemi előadásokat is tartott török nyelven. A meséket lefordította magyarra, németre és angolra, s ezekből különféle válogatások láttak napvilágot – igaz, köztük a legjelentősebb; a magyar című, de török nyelvű, kétkötetes népköltési gyűjtemény évtizedekig nem került a mesekutatók látóterébe. Most Tasnádi Edit fordításában 98 népmesét vehet kézbe a magyar olvasó, izgalmas olvasmány az egyszerű érdeklődőnek éppúgy, mint az összehasonlító mesetudomány kutatóinak. A mesékben a keleti egzotikum mellett számos, mindenki számára ismerős elemet fedezhetünk fel: a magyar népmesékből is ismert fordulatokat, a 3-as, 7-es, vagy 9-es szám különleges jelentőségét, legkisebb testvéreket, szegény hősöket, akik sikeresebbek lesznek, mint a társaik. A magyar mesékhez hasonló varázstárgyakkal, tündérekkel és boszorkányokkal, varázslatos állatokon lovagló hősökkel, állattá vált szereplőkkel és mágikus erejű növényekkel találkozhatunk, csupa olyan motívummal, ami a mesék egyetemes jellegét erősíti. Egyszerre érezhetjük ismerősnek, és idegennek ezeket a meséket, de a bennük szereplő örök emberi tulajdonságok és a jellemek harca minden nemzedék számára tanulságos lehet.

Szénási Zsófia

Ezeregy nappal meséi - Kilencvennyolc török népmese Kúnos Ignác lejegyzésében (Szerk. Dallos Edina)
Fordította: Tasnádi Edit
ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont, 510 oldal, 3500 Ft