Járványnapló

„az elején sokan mondogatták, divat volt mondogatni: / a járvány után nemcsak más, / de jobb lesz a világ. / emberibb. / mintha lehetne mérni a jóságot mérlegen vagy centivel / pedig a görögöktől is tudhatjuk, az ember nem jó, / csak csodálatos. / más fordításban: a sok szörnyű csodafajzat között / a legszörnyebb.”

Jenei Gyula verses naplóként kezdte írni a pandémiával kapcsolatos reflexióit tavaly tavasszal. A könyv huszonkilenc hosszabb-rövidebb bejegyzést tartalmaz, és a március 11-én kihirdetett veszélyhelyzet két hónapját öleli fel –, zárásként az írásbeli érettségi napját jegyezte le, aztán hozzáírt egy bejegyzést a kétszázharminchetedik napon, november 2-án, amely a nyári lazítás után, a folytatásról szóló híradás. A szerző járványnaplónak, jegyzetverseknek nevezi a tárcaszerű írásokat, s ez műfaji, terjedelmi szabadságot ad; került a kötetbe néhány soros, tárgyszerű tudósítás és lírai helyzetjelentés. Eleinte egy ciklusnak szánta következő verseskötetébe, majd úgy döntött, hogy a novemberi lezárással, grafikákkal kiegészítve egy kötetben jeleníti meg a verses járványnaplót; a Légszomj című kötetben a szövegek mellett egyfajta párhuzamos vizuális világként jelennek meg Verebes György festőművész grafikái.

Az írásokban a mindannyiunk által tapasztalt helyzetek sokfélesége jelenik meg: (jogos) hipochondria, bizonytalanság, babonás félelem, pánik, indulatok, elfásulás és még humor is – miközben „lepkeként verdes bennünk a szorongás”. A szerző a járványhelyzettel összefüggésben az idősödésről és az elmúlásról is polemizál. A világjárvány nem véletlenül juttatta eszébe a világháborút; az utolsó bejegyzésben írja: „háború ez, amikor kitört, összeszorult a gyomor, / de még énekeltek a katonavonatok, / még azt hitték az integetők, / mire lehullanak a levelek, vége lesz. / még nem tudták az előttük álló megpróbáltatásokat. / … a kiszámíthatatlanságot. / nem látták a lövészárkok mindennapjait, / nem tudták pontosan elképzelni, milyen az, / ha valaki kidugja a fejét, és eltalálja egy golyó. / egy repesz. /… és hogy a lövészárokban is megtalál / az ellenség, a gránát, az éhség, a tetű, a tífusz. / a halál.”

Nagyon is sokarcú ez a maszkos valóság, a karanténhelyzetnek van pozitív hozadéka is, ezt Jenei Gyula a harminchatodik napon így összegzi: „rendszeresebb lett minden, / a gyaloglások, a sport. / esténként többet olvasok, / s mióta nem a telefon hangjára ébredek, / azóta többet álmodom, / s ha reggelente visszaalszom, / néha még az álmom folytatását is megtudom.” A szerző azt nyilatkozta, hogy ezzel a kötettel lezárta a járványnaplót – ám lehet, hogy mégsem? A pandémiának mindenesetre még nincs vége.

SzD

Jenei Gyula: Légszomj
Verebes György grafikáival
Eső könyvek, Szolnoki Művészeti Egyesület, 71 oldal, 2500 Ft