Kis Nicolas nyaralási tippjei – Megjelent Rene Goscinny újabb Nicolas-kötete

„1926. augusztus 14-én születtem Párizsban, és rögtön utána növésnek indultam. Másnap augusztus 15-e volt, mi pedig egész nap otthon voltunk” – írja életrajzában René Goscinny, A kis Nicolas, az Asterix, a Lucky Luke képregénysorozatok világhírű szerzője. Ez a finom irónia, a gyerekek mellett a felnőttekre is kikacsintó humor és kettős beszéd jellemzi A kis Nicolas-t, Goscinny egyik első művét, s később nagy sikert aratott gyerekkönyv-sorozatát. A lengyel felmenőkkel rendelkező szerző a Buenos Aires-i gyerekkor, és a New Yorkban töltött kamaszkort követően, a 2. világháború után már felnőttként tért vissza Párizsba, ahol alkotótársaival legendás hősök egész sorát teremtette meg. 1951-től különféle belga és francia magazinokban jelentek meg történetei, majd 1959-től a Pilote című képregény-magazinban mutatkoztak be máig közkedvelt karakterei: Nicolas, az eleven és vidám kisfiú, aki folyton újabb kalandokba keveredik a barátaival; a kis termetű gall hős, Asterix, és nagyra nőtt barátja, Obelix; és Lucky Luke, a cowboy, aki arról híres, hogy gyorsabban lő, mint az árnyéka. Nagyszerű képregény rajzolókkal működött együtt minden sorozatnál: Jean-Jacques Sempével A kis Nicolasban, Albert Uderzóval az Asterixben és Morris-szal a Lucky Luke sorozatban. Népszerűségét mi sem mutatja jobban, hogy Asterix kalandjait 107 nyelvre és dialektusra, míg a Nicolas-köteteket 45 nyelvre fordították le, és világszerte 15 millió példányt értékesítettek belőlük.1963-tól Goscinny szerkesztősége, majd főszerkesztősége alatt a Pilote magazin felvonultatta az akkori képregényalkotó tehetségeket – számos elismert rajzoló kezdte itt a pályáját –, s a magazin egyik legtermékenyebb szerzőjeként forradalmasította, és a „9. művészet” rangjára emelte a képregény műfaját. 1974-ben Uderzóval és Dargaud-val közösen megalapította az Idéfix filmstúdiót, ahol megszülettek az első Asterix és Lucky Luke rajzfilmek. Haláláig 24 Asterix- és 41 Lucky Luke-történet szövegkönyvét írta meg, előbbit később Uderzó folytatta, tiszteletből, az ő nevét is feltüntetve a kiadványokon. Mindössze 51 éves volt, amikor elhunyt, de az általa kitalált figurák ma is élnek és virulnak.

Közel 65 év elteltével mi a titka a francia gyerekirodalom legismertebb kisfiújának, a vidám és eleven, néha megkapóan naiv, máskor csibész kisiskolásnak, Nicolas-nak? Talán az a nyitottság és kíváncsiság, amivel a főhős a világot szemléli. Vagy az egyes szám első személyben megszólaló elbeszélő, aki – bár az ötvenes-hatvanas években élt francia ifjúság életét jeleníti meg sok humorral és szeretettel –, de tudja, hogy a gyermekekben élő, a világ felfedezésére való törekvés egyetemes és általános érvényű. Gyerekekről és gyerekeknek szólnak a történetek, de mégis több szinten hatnak: gyerekolvasatban rólunk felnőttekről is véleményt alkotnak, illetve mi is felfedezhetünk magunkban mára elfeledni vélt gyermekkori érzéseket. Goscinny viccesen láttatja a szülők és más felnőttek erényeit és hibáit, veszekedéseket és kibéküléseket, családi perpatvart és nevelési elveket. Megjelenése idején újszerűnek hatottak a diáknyelven, az élőbeszédhez közelítő stílusban megírt novellácskák, amelyek bizonyos értelemben műfajteremtőnek számítottak. Bár az ifjúsági irodalomhoz sorolták őket, mégis szélesebb közönséghez szóltak. Le petit Nicolas kalandjai képregénynek indultak, majd 1959-1965 között a Pilote magazinban láttak napvilágot, és önálló könyv alakban is megjelentek. René Goscinny és Jean-Jacques Sempé kiváló párost alkottak. Goscinny humoros és derűs szövegeit jól kiegészítették Sempé karikatúraszerű figurái, amelyek viccesen felnagyították az emberek legjellemzőbb tulajdonságait, legyen az életvidám kisfiú, mérges felnőtt, lelkes tornatanár, vagy a táborba igyekvő gyerekeket pityeregve búcsúztató anyuka. „Kölyökkoromban a rendetlenkedés volt az egyetlen szórakozásom” – írta valahol a Bordeaux-i születésű, az iskolai tanulmányokat erősen hanyagoló rajzoló, aki ezzel a gyermeki hozzáállással ábrázolta a huncut Nicolas nem mindig dicsérni való tetteit. A Nicolas nyaral című kötet két vakáció eseményeinek állít emléket a szerzőpárostól megszokott humorral és iróniával. Mint mindig, apa most is elhatároz valamit, de végül anya dönt az utazásról. Első évben a Riviéra helyett Bretagne-ba mennek nyaralni, ami köztudottan nyáron sem a legmelegebb hely, és gyakran esik az eső. A part menti szállodákból összeverbuválódott gyerekek így is sokféle kalandba keverednek. A felnőttek különféle trükkökkel és foglalkozásokkal próbálják szórakoztatni a rossz időben a szállodába szorult gyerekeket, mondhatni, kevés sikerrel. A második vakáció idején Nicolas már nagyobb, így szülei egy gyerektáborba küldik, ahol a vártnál sokkal jobban érzi magát. Az őrsben persze mindenféle gyerek akad, de a csapatszellem összekovácsolja őket, és bár megnehezítik az őrsvezető és a táborban dolgozó felnőttek életét, ők szuperül érzik magukat (még azok is, akik sírnak). A szerkesztőként és műfordítóként jeles francia irodalmi művek magyarítását jegyző Bognár Róbert igyekezett a kamasznyelv jellegzetes szókészletét is beemelni a könyvbe („krapek, pipec, ciki, baromira, tök röhejes”), ám ezek a kifejezések egy mára letűnt diáknyelvből származnak, és inkább a nosztalgiázó felnőttek élvezhetik, mintsem a mai gyerekek. A fordítás jól visszaadja viszont azt a meleg szeretetet és együttérzést, amivel Goscinny a karaktereihez viszonyul.

A nyolcvanas években a Móra Kiadó egyszer már megjelentetett két Nicolas-könyvet Farkas László fordításában, majd a rendszerváltás után a Sík Kiadó több mint féltucatnyit adott ki belőlük Bognár Róbert tolmácsolásában. A Móra Kiadó 2021-től kezdte el újra kiadni a kis Nicolas történeteit Bognár Róbert felfrissített fordításában, új borítóval. Jelen kötet mellett napvilágot látott már A kis Nicolas és Nicolas az iskolában, és előkészület alatt állnak a Nicolas meg a haverok, illetve a Nicolas-nak gondjai vannak című kötetek.

Szénási Zsófia

Goscinny–Sempé: Nicolas nyaral
Móra Kiadó, 168 oldal, 3999 Ft

A Nicolas nyaral

megvásárolható

a Móra Kiadó

webáruházában

Olvasson bele a

könyvbe,

idekattintva