Kifordított kapcsolat

Geir Gulliksen norvég író regényében a válástörténetek egy egészen egyedi változatát dolgozza fel, amely merőben elüt a hagyományos elhidegülés-megcsalatás forgatókönyvétől. Nem is az események állnak a cselekmény középpontjában – noha aprólékos részletességgel értesülünk a mindennapok rutinjáról –, hanem az az érzelmi átalakulás, amelyen a pár két tagja, de elsősorban a férfi elbeszélő átmegy.

Bár kettőjük legszemélyesebb történetét olvassuk és legintimebb pillanatainál lehetünk jelen, a regény egy modern társadalmi jelenségnek, a nyitott kapcsolatok lehetőségének a tükre is. Ebben is „nagyon norvég” Gulliksen – a konvenciókon túllépő, a minden részletében entellektüell kifinomultsággal reflektált házastársi viszony, az egzisztenciális problémákkal nem terhelt, így a közösen megoldandó létkérdésektől mentes „jóléti” kapcsolat szinte csak ebben a szociokulturális környezetben képzelhető el. (Norvég és dán filmekből jól ismerjük ezt.)

Főhősünk második házassága mintha mindenben pont a fordítottja lenne a megszokottnak: az új kapcsolatba a férfi viszi a gyereket – bár az nem velük él –, a férfi marad otthon a később megszülető két saját gyerekkel; alapvetően a nő, Timmy a stabil pénzkereső, a férfi újságírói-írói munkája elég ingatag, s ezáltal az övé lesz a háztartásbeli és gyermeknevelői szerep is. De abban sem szokványos kapcsolatuk működése, ahogy a férj kezeli felesége nőiességét: kifejezetten izgatja a feleségén megakadó férfitekintetekben rejlő lehetőség, és bátorítja Timmyt, hogy vegye észre ezeket, sőt éljen az alkalmakkal. A férj azt vallja, ha a kultúránk a férfiak számára mindig is lehetővé tette, hogy szeretőt tartsanak, miért ne valósulhatna-e meg ez fordítva is?

Ahogy ez egy jó regénytől várható, az alkalom „beüt”: Timmynek csakugyan szeretője lesz. És ahogy mélyül a viszonya, úgy hasonlik meg a főhős csendesen – a maga számára is nehezen bevallhatóan – szabadgondolkodó elvei és az érzelmei között. Gulliksen művének ez a legizgalmasabb aspektusa: vajon hogy éljük meg a gyakorlatban saját elveinket, ha azok valóra válnak?

Az író különleges perspektívát választott a narrációhoz: bár a férfi beszéli el történetüket egyes szám első személyben, de felesége szemével ábrázolja az eseményeket, mintegy bebújva a nő fejébe. A férj szenvedéstörténete lapról lapra mélyül drámaivá, s még a gazdagon kidolgozott szexualitásban is a másik elvesztésének fájdalma köszön vissza. Birtoklás és elengedés, szex és szerelem, kötődés és szabadság nagy kérdéseit veti fel a történet, amely magyarul Petrikovics Edit, a norvég irodalom elsőrangú fordítójának érzékeny fordításában szólal meg.

Laik Eszter

Geir Gulliksen: Mielőtt elváltunk
Petrikovics Edit fordítása
Typotex Kiadó, 212 oldal, 2800 Ft