Cser Kovács Ágnes: Zárvatermők kertje
Sz. D. - 2026.07.15.
„Zigótából leszünk, nem porból”

A Zárvatermők kertje Cser Kovács Ágnes első regénye. Mindenki így él – ez volt a kézirat munkacíme, ami talán nem annyira költői, mint a Zárvatermők kertje, de a regény lényegét fejezi ki. Élet és halál – közte sok-sok megpróbáltatás, öröm, gond, bántás, ahogy ez már lenni szokott: generációkon átívelő, öröklődő traumák, kapcsolati mintázatok hatása, mindez megtalálható a regényben,
ami a huszadik század húszas éveitől máig öleli fel egy család történetét, a korokra jellemző történelmi-társadalmi-zenei-tárgyi kulisszákkal. |
Az emberi életnek a legfontosabb leckéje az önreflexió, és talán a legsúlyosabb feladata az elengedés. Ahogyan az ajánló szövegből is kiderül, a könyv én-elbeszélőjét veszteségek sora fenyegeti: munkahelyéről kirúgják, rákban haldokló édesapját hosszú évek óta megszakadt kapcsolatuk ellenére kísérni próbálja utolsó napjain, miközben régóta orvosi csatatérre emlékeztető méhe a sokadik, talán utolsó harcát vívja, hogy életben tartsa megfogant embrióját. Az egyre nehezebb napok egyetlen kapaszkodóját az otthon szerkesztett-rendezgetett szövegek jelentik – ebből születik meg végül is e regény szövege.
Az elbeszélő minden egyes megnyitott és munkába vont fájllal újabb és újabb sorsokat tár föl, a több generációból megszólaló hangok és elmesélt életutak pedig a saját helyzetét is másképpen világítják be. |
Miért is gondoltam, végigolvasva a regényt, hogy a Zárvatermők kertje cím telitalálat? Mert ahogyan egy kertben, úgy ebben a történetben is jó (legalábbis szimbiotikus) viszonyban vannak egymással a ciklikusan változó felépítő és leépítő folyamatok. A zárvatermőkről tudható, hogy magvai zárt magházban fejlődnek, innen ered az elnevezésük, így védik a magkezdeményt, az embriót. Az embriót, ami földi életünk legértékesebb teremtménye, hiszen életben maradása a folyamatosság záloga.
„Tumor, zigóták, repítőszőrös aszmag, csak szél kell, hogy kerekedjen, vigye el a bajt, és hagyja meg nekem ezt a fiút. Az apa helyett a fiút.”– óhajtja az énelbeszélő a prózamű egyik sarkpontján. |
„Ez volna a halál szaga?” – kérdezi halálos beteg apját látogatva a kórházban és így, a regény első mondatával megpendíti az alaphangot, azt az életközeli, kendőzetlen stílust, amely az újrakezdések, elvesztegetett évek, hiábavaló életek, elvetélt, üres, magányos sorsok feltárásában oly gazdag regény sajátja. A továbbiakban is érzékletes benyomásokon keresztül teljesedik ki a mozaikokból építkező kötet, amelynek utolsó fejezete a vakuhoz hasonlóan villantja elénk nemcsak a fejezetek összefüggéseit, de azt is: nem biztos, hogy az marad velünk, amibe a legjobban kapaszkodunk, hanem talán inkább az, amitől képesek voltunk búcsút venni.
Sz. D.
Cser Kovács Ágnes: Zárvatermők kertje
Kalligram, 216 oldal, 3500 Ft
Ajánló tartalma:
Az archívum kincseiből
Anekdotai és balladai nagykabátok – Dalos György: A körülmetélés. A nagy buli
Időszerűség – általában és különösen. Száz éve született Bálint György
Pokoli aranykor – Havasréti József: Alternatív regiszterek
Elképzelt valóság – Interjú Jolsvai Andrással
Kötelező, ajánlott, szabadon választott – Novemberi olvasónapló



















