Egy rejtélyes Klimt-festmény nyomában

Megvan, mi az a Stendhal-szindróma? Egy pszichoszomatikus (lelki eredetű, fizikai tünetekkel járó) állapot, amely túlzott szépség, például műalkotások vagy természeti csodák hatására tapasztalható meg, és olyan tünetekkel járhat, mint a rapid szívverés, zavartság, hallucinációk, sőt, ájulás. A jelenséget a francia író, Stendhal írta le először, amikor egyszerre túlzottan sok műalkotással találkozott Firenzében. Camille de Peretti Az ismeretlen Klimt-modell című regényének két – pontosabban három – hőse is ezzel a szindrómával él. Bolondulásig rajonganak a bécsi szecesszió legismertebb festőjének ismeretlen hölgyet ábrázoló portréjáért, hármuk közül kettő bizonyossággal tudja az okát, a harmadiknak csak halvány sejtelme van róla. Mindenesetre nem tudnak betelni a kép látványával, legszívesebben folyton maguk mellett tartanák. Több évtizednek kell eltelnie, mire a miértekre – úgy-ahogy – választ kapnak.

A szerző nem árul zsákbamacskát: mindjárt a könyv elején tisztázza, hogy többszörösen rejtélyes, krimibe illő valós történetből indul regénye cselekménye. Ezek a tények: 1910-ben Gustav Klimt megfestette Bakfis címet viselő festményét, melyen egy fiatal nő látható háromnegyedes nézetben, leengedett hajjal, barna kalapban, prémsállal és csupasz vállal. A képet 1916-ban egy bécsi galériából vette meg egy ismeretlen személy. 1917-ben – a halála előtt egy évvel – Klimt a képet ismeretlen okból átfestette: a nő haját kontyba fogta, eltüntette a kalapot és a sálat, a vállat virágmintás kendővel takarta el. A Bakfisból Egy hölgy arcképe lett. 1925-ben a piacenzai Ricci Odi művészeti galéria megszerezte a képet, amelyről nem tudta, hogy a művész egy korábbi képének átdolgozása. Egészen 1996-ig sejtelmük sem volt róla, hogy a festmény valójában egy másik festményt rejt, akkor azonban egy művészettörténet-hallgató bebizonyította, hogy a hölgy arcképe alatt található az elveszettnek hitt, Bakfis című festmény. A szenzációs hírt követően egy évvel,1997-ben, azonban a festményt ellopták és 2016-ig nem bukkantak a nyomára. Akkor egy tolvaj bevallotta, hogy megbízásra tulajdonította el, de a festmény már nem volt nála. Vallomása szerint azt ígérte a megbízó, hogy az ellopástól számított 20. évben visszaadja a képet a jogos tulajdonosának. Mit ad Isten, 2019-ben az olasz galéria kertésze éppen a felfutott borostyánt távolította el a falról, amikor egy rejtett üregben egy szemeteszsákban megtalálta az elveszett festményt. A hihetetlen történet világszerte bekerült a híradásokba.

Máig sem tudja egyetlen nyomozó, kurátor vagy művészettörténész, kit ábrázolhat a portré és milyen titkok övezik a festmény mozgalmas múltját.  E rejtély mai napig tágteret ad a találgatásoknak és az összeesküvés-elméleteknek. Adta magát, hogy regény vagy film készüljön belőle. Ennek a rejtélynek eredt nyomába tehát, és épített fel rá egy egész fikciós történetet a festészetért rajongó francia szerző, Camille de Peretti. Egy többgenerációs emigráns történetet kerekített a kép születésétől az elrablása utáni megtalálásáig.

A történet egyszerre több helyen és idősíkon játszódik. Egyszer Bécsben, ahol megismerjük a korán árvaságra jutott Isidore élettörténetének egy szeletét, az anyjával töltött rövid időszakot, majd megtudjuk, hogy néhány év múlva, szinte gyerekként egy Genovából induló hajóval kivándorolt Amerikába. A történet másik szála már az Újvilágban játszódik, ahol Isidore előbb manhattani cipőpucolóként keresi a kenyerét, brókerekkel és befektetőkkel beszélget, majd igazi self-made manként tehetségének és szerencséjének köszönhetően egyre feljebb lépked a társadalmi ranglétrán. Szorgalmával és jó megérzéseivel nemcsak megállja a helyét a német származású milliomos gyártulajdonos lányának férjeként, hanem hatékonyan közreműködik az üzlet kibővítésében, korszerűsítésében és felvirágoztatásában. A regény első kétszáz oldalán csak érintőlegesen esik szó Klimt festményéről, és csak magunkban töprenghetünk, miként is kapcsolódik a hollywoodi vászonra kívánkozó amerikai szerencsetörténet a bécsi művész remekművéhez.

Telik-múlik az idő, és Isidore (nevének is sajátos jelentése van, ami majd a regény vége felé derül ki) maga is megöregszik, a gyerekei már rég felnőttek, amikor előkerül egy balkézről született gyermek, aki a Columbián tanul jogot. Isidore valamiért fontosnak érzi, hogy jó kapcsolatot építsen ki törvénytelen leányával, talán azért, mert ő maga is törvénytelen gyermek (noha ezt a családtagjai még csak nem is sejtik). Végigkíséri a lánya tanulmányait, sok időt töltenek együtt a múzeumokat és a galériákat járva.1996-ban egy újságcikkben találkoznak az emlegetett Klimt-festményhez kapcsolódó szenzációs felfedezéssel, ami mindkettőjükben heves érzelmeket kelt. Az apa pontosan tudja miért, a lány csak halványan sejt valamit. Elhatározzák, hogy ellátogatnak Bécsbe, az apa szülővárosába, és aztán Olaszországba. Az út egy váratlan ok miatt meghiúsul, de a kép megmagyarázhatatlan módon, egy varázsütésre a fiatal ügyvédnő birtokába kerül. Pearl megszállottja lesz a festménynek, egy bécsi magánszimatot felbérelve megpróbálja felderíteni apja titokzatos családi hátterét, a tisztánlátás érdekében ő is elutazik az osztrák fővárosba. A több idősíkon futó történet a végkifejletig fenntartja az izgalmat, s mint minden igazi detektívtörténetben, Isidore legféltettebb titkát csak a regény legvégén ismerheti meg az olvasó. Az epilógusnál visszatérünk a való világhoz. Pearl éppen úgy és oda rejti el a képet, hogy megtalálja a piacenzai Ricci Odi művészeti galéria, ahogy az ténylegesen is történt.

Az ifjabb éveiben pénzügyi elemzőként és rendezvényszervezőként dolgozó, majd a színház- és filmművészeti kurzust hallgató Camille de Perettinek – aki 2005 óta kilenc regény publikált – ez az első, magyar nyelven megjelent kötete Pacskovszky Zsolt fordításában. Klimt-rajongóknak nem csupán ajánlott, hanem kötelező!

Szénási Zsófia

Camille de Peretti: Az ismeretlen Klimt-modell
Trend Kiadó, 344 oldal, 5999 Ft

Az ismeretlen Klimt-modell

megvásárolható

kedvezményes áron

a Móra Kiadó

webáruházában

Olvasson bele

a könyvbe,

idekattintva