A szeretet dicsérete

C. S. Lewis azon szerencsés írók, gondolkodók közé tartozik, akiket újra felfedezett a huszadik század, és haláluk után világhírnévre tettek szert. Az ír származású Lewisnak a Narnia krónikái hozta meg a modernkori „felfutást” a fantasy nagy térhódítása idején, a kilencvenes évek végén, jóllehet a mű az ötvenes évek elején született. A szellem embereként nem állt az írótól távol a sci-fi és a spiritualitás sem, míg a vallással, azaz Istennel való viszonyában sajátos utat járt be. Még egészen fiatalon elhagyta a keresztény hitet, majd pár év múlva visszatalált Istenéhez, amely fordulatát sommásan ragadta meg Az öröm vonzásában című művében, olyan emberként jellemezve magát, „aki egész Angliában a legkedvetlenebbül és a leginkább vonakodva tért meg”. A szeretet négy arca már egy elmélyült, de korántsem vallási formákba merevedett istenhitről tanúskodik, és az író legfontosabb elméleti-spirituális munkája. Üdítő élmény, hogy Lewis akkor is szépíró marad, ha filozófusként ír, noha A szeretet négy arca nem igazán filozófiai mű. Annál személyesebb, kötetlenebb, olykor csapongóbb, az elmélkedés, a művelődéstörténet és a filozofikum határterületén mozog.

Lewis Istennek tulajdonítja az általa ajándékszeretetnek nevezett érzelmi kategória legmagasabb formáját, és a könyvében körüljárt szeretetfajták ennek jobb-rosszabb földi másaiként igyekeznek megközelíteni a teljességet. „A földi szeretet nem alantas, hanem a legkívánatosabb, a legtermészetesebb formájában pályázik istenkáromló szerepre, amikor – ahogy nagyapáink mondták, »tiszta« és »nemes«”. Elvetne tehát Lewis mindenféle emberi vonzalmat, ragaszkodást, önfeláldozást, ami csupán törekedhet rá, hogy „elmosódott képmása” legyen a tökéletességnek? Szó sincs erről – az író nagyon is emberközelbe hozza vágyakozásunkat és sebezhetőségünket, hogy szeretve legyünk és kifejezzük mások felé a ragaszkodásunkat. Ehhez a felebaráti szeretet, a barátság, a szerelem, a ragaszkodás és a dolgok szeretetének természetét vizsgálja meg közelebbről, miközben kalandos kultúrtörténeti utazásra hívja olvasóját. Magát a művet is kordokumentumként érdemes olvasni – a mai napig sokan elítélik például a férfitársaságban alkalmatlankodó nőket elítélő bekezdései miatt – de ezek mára sokkal inkább mosolyra fakasztó bölcselkedések. Az író olykor karcos véleményét bőven ellensúlyozza majd’ minden lapon megcsillanó műveltsége: állításait a világirodalom és más művészeti területek nagyjait megidézve támasztja alá.

A szeretet kapcsán természetesen szóba jön a féltékenység, a gyűlölet, a harag, a vonzalom, a szeretetéhség, a homoszexualitás, az elutasítás – s mindez nem a mai, pszichoanalitikus szlogenekre épülő önsegítő könyvek szellemében, hanem egy sokkal elmélyültebb, minden értelemben szép írás mondatainak hullámzásába fogalmazva.

Laik Eszter

C. S. Lewis: A szeretet négy arca
Harmat Kiadó, 176 oldal, 3200 Ft