Nem azé, aki lájkol

Sokan vallják a filozófia modern kori elérvénytelenedését, hiszen a tudományok, a politológia, az esztétika már régen átvették az általános bölcselet szerepét. Pedig a philosophia, „a bölcsesség szeretete” nagyon is velünk van –Byung-Chul Han dél-koreai–svájci gondolkodó harmadik kötete után például nyugodtan kijelenthető, hogy a szerző korunk egyik legjelentősebb filozófusa. Az önkizsákmányolás, a lélekbe befészkelődő kapitalizmus, illetve a pszichét gyarmatosító hatalomtechnikák után Han ezúttal a szépséget, ezen belül a klasszikus szépségeszmények és korunk lájkkultúrájának viszonyát veszi szemügyre.

A filozófus egészen különös képzettársítással vezeti fel a modern szép jellemzőit, mégpedig a simaság fogalmával, amely konkrét jelentésén túl arra is utal: a modern szép megóv bennünket minden zökkenőtől, megrázótól, mélységektől és magasságoktól, a sérülés lehetőségétől, a kitapintani valótól. Ennek a „sima” szépnek – legyen az egy tökéletesre retusált fotó, egy okostelefon tükörsima felülete vagy egy babasimaságúra borotvált meztelen test – a célja a puszta élvezetszerzés, a gyors kielégülés, az örömhormonok felpiszkálása – nem csoda, hogy a „digitális szép”, ahogy Han nevezi a modernitás tömegtermékét, mindenben a természeti szép ellentettje. A digitális térben kitesszük az ablakba, amire a lájkokat várjuk, nem marad helye a rejtettnek, a leplezésnek, a ráutalónak – a tárgy, az üzenet pornografikussá válik. „A szép tárgy csak burkában marad az” – fogalmazza meg egyszerre sommásan és költőien a szerző, ám kötete tárgya messze nem (csak) az esztétikai szép boncolgatása. Mások mellett Platón, Hegel, Heidegger, Proust, Walter Benjamin és Schopenhauer szépségtapasztalatait szembesíti a kortársi élménnyel, amelyet a különféle médiumok – a közösségi oldalaktól a múzeumokig – a szép megtapasztalásaként igyekeznek eladni nekünk.

Holott valódi természete szerint a szép, amely egyben mindig igazság is, független tértől és időtől, sőt maga is késleltetett hatással bír: mintegy visszaemlékezünk általa valamiféle ősi megrendítőre.

Bár A szép politikája című fejezetben Arisztotelész szabadságba oltott szépségeszményéről olvasva az ember könnyen elcsügged: ugyan ki tehetné meg ma, hogy szabad emberhez méltó életformát űzve semmiben „ne legyen alávetve a szükségszerűségnek és hasznosságnak”, csupán saját kedvére létezzen? Nincs hát esélyünk a klasszikus értelemben vett szép létformára? Byung-Chul Han kötete címe, A szép megmentése szerencsére némi optimizmust sugall: talán megtalálhatjuk a módját, hogy visszatérjünk a fecsegő felszíntől a hallgató mélységhez. Első lépésként ehhez érdemes mindjárt magában a könyvben elmerülni.

Laik Eszter

Byung-Chul Han: A szép megmentése
Fordította: Csordás Gábor
Typotex Kiadó, 108 oldal, 2500 Ft