„Mindannyian mások vagyunk, bár egyben-másban hasonlítunk”

Böszörményi Gyulával a kétezres évek elején találkoztam először, amikor útjára indította a sokak által ismert és szeretett Gergő meseregény sorozatát. A személyes interjú során szembesültem vele, hogy a mozgásában korlátozott fiatalembernek micsoda szárnyaló fantáziája van, ugyanakkor, amiről ír, mélyen emberi és humánus. A sorozat első kötetében, a Gergő és az álomfogókban egy beszélő farkaskölyök kísérte el az álmok világába a napjait javarészt a számítógép előtt töltő Gergőt. Majd amikor az egész családot meghívták a Bagoly-bükki-völgybe, a vajákosok, táltosok, sámánok, kuruzslók találkozójára, Gergő hirtelen az események középpontjában találta magát, hiszen neki kellett megmentenie a révülők világát az összeomlástól. A szerző mintha csak saját maga vágyait és álmait formálta volna meg az ifjú főhősben. Nagy erénye volt még a sorozatnak, hogy a fantázia világában játszódó történetek nem a nyugati kultúrák mese- és mondavilágára, hanem a honfoglalás előtti magyar mitológiára épültek, népmesei elemekkel átszőtt, fordulatos, a mai gyerekek számára is élvezhető, modern stílusban. A sorozatban összesen öt regény jelent meg, majd erre ráépülve, ugyanebben a világban játszódott a háromrészes Zsófi-sorozat, a Gergő-regények egyik szereplőjéről szóló, szintén három kötetes Monyákos Tuba mesék, és még további két kötet. A Gergő-sorozat az éber (varázstalan) gyerekek tízezreit varázsolta el, de nemcsak őket, hanem a felnőtteket is. Különösen népszerű lett a pedagógusok, könyvtárosok körében, s ennek köszönhetően több iskolában kötelező olvasmánnyá vált.

Böszörményi Gyula sajnálatosan korai haláláig (2022) rendületlenül írt. Mindenevő volt, több tucatnyi gyerekeknek és felnőtteknek szánt kötete jelent meg: meseregények, ifjúsági regények és krimisorozat, fantasyk és ismeretterjesztő könyvek, felnőtteknek szánt kisebb-nagyobb prózák, de írt filmforgatókönyvet, valamint színpadi és rádiós átdolgozást is.

A Móra Kiadónál most megjelent Emberke színe című meséje ismét csak a mitológiák iránti érdeklődésére vezethető vissza. Számos módon teremtették meg az embert a különböző mitológiákban, legyen szó a sumér Gilgamesről, a finn Kalevaláról, a görögök, rómaiak és a germánok mítoszairól vagy a Bibliáról.  Közös bennük, hogy egy vagy több istennek köszönheti az emberiség a születését. Böszörményi Gyula Emberke színe című eredetmondájában is valami hasonló történik, csak éppen mesés köntösben. Ég Atyácska a fent említett mítoszokhoz hasonlóan sárból gyúrja meg az embert, azt is eldönti, hogy férfi és nő lesz belőlük. Ám a színekkel nem elégedett, mindkét teremtménye „sápadtfehér, mint akit kisuvickoltak”. Hold Anyácska – aki már az eddigiekben is a segítségére volt, hiszen közösen formázták meg a világmindenséget, alakították ki a bolygókat, a föld felszínét, valamint az állat- és növényvilágot – alaposan szemügyre veszi az eddig elkészült ember nevű teremtményt. A keze és az ujjak jók, mert jól tud velük fogni, a lábak jók lesznek a futásra, sétára (no meg a szobabiciklit hajtani), de a bőre színe nem stimmel. Unalmas lesz, ha minden embernek penészfehér lesz a bőrszíne. Az idős házaspár fogja hát a festéket és létrehoz öt különböző színű embert: Az első emberke színe halovány rózsaszín volt, amin itt-ott átderengtek a kék erek, s ettől légiessé, könnyeddé vált. A második emberke bőre barna lett, mint a bölcs fák öreg kérge, s ettől ő maga is nemesnek, ősinek tűnt. A harmadik emberke bőre sárgás árnyalatot kapott, mely a felkelő Nap első, örömtől ragyogó sugarait idézte, s ettől ő maga is reménnyel teltnek tetszett. A negyedik emberke bőre ébenfekete lett, a szemei pedig úgy ragyogtak, mint az éjszakai égbolt legfényesebb csillagai, s ettől ő maga is fenségessé vált. Az ötödik emberke bőre bronzvörös lett, mint a lenyugvó Nap utolsó, búcsút küldő sugarai, s ettől ő maga is sokat látottnak, mérhetetlen tudásúnak tűnt.” Megszülettek tehát a különböző színű emberek, akik ráadásul mind egyediek. Egyik magasabb, másik alacsonyabb, egyik soványabb, másik szélesebb. Hold Anyó azonban tovább aggodalmaskodik, attól tartva, hogy a különböző bőrszínű emberek, nem férnek majd meg egymás mellett békességében. S bizony ez a jóslata a későbbiekben beteljesedett. Vagyis bár költői ihletésű mesében magyarázza el az író, hogyan jöttek létre a különböző bőrszínű emberek, nem tagadja el az igazságot, hogy a teremtés nem sikerült tökéletesre, s ezzel a tökéletlenséggel a mai gyerekek éppúgy szembesülnek, mint több száz vagy ezer évvel ezelőtt élt elődeik.

Az ovis-kisiskolás korosztálynak szánt mesekönyvet Káposztás Judit kékben játszó illusztrációi gazdagítják.

Szénási Zsófia

Böszörményi Gyula: Emberke színe
Móra Kiadó, 24 oldal, 2999 Ft

Az Emberke színe

megvásárolható

kedvezményes áron

a Móra Kiadó

webáruházában

Olvasson bele

a könyvbe,

idekattintva