Viola Szandra neve összművészeti projektjeivel került be a köztudatba. Testfestést ábrázoló képei, irodalmi divatszínháza, verskarácsonyfája, versékszerei egyedülálló újdonságok az irodalom népszerűsítésének szolgálatában. Legújabb verseskötetének (Használt fényforrások) lírai elbeszélője is számos egyedi hangon szólal meg, miközben istenélményről, gyermeki tudatról vagy éppen tengerről és szerelemről mesél.

– Hadd kezdjem azzal a felismeréssel, hogy a recenziós példányban megosztottad a szövegjelöléseket. A költő skiccei a lapok hasábjain! Miért jelölted meg a verseket?

– Ó, ez semmi másnak, csak az én habókosságomnak köszönhető: véletlenül azt a darabot adtam postára, amelybe már korábban ceruzával jegyzeteltem néhány hangsúlyt. Viszont ez az eset az időnként bohókásra sikeredő napokon és helyzeteken kívül még valamire rávilágít: ma nagy igény mutatkozik arra, hogy a szerző ne csak jól írjon, hanem úgy tudja felolvasni a költeményeit, hogy azok élőszóban is élvezhetőek legyenek. Ez alapvetően színészi feladat, melyhez fel kell nőni, máskülönben nagyon szomorú lenne, ha az irodalmi esteken megjelenő, általában amúgy is kisszámú közönség kedvét szegnénk olyasmikkel, mint az érthetetlen artikuláció, vagy a szöveg értelmét megnyirbáló rossz hangsúlyozás.

Használt fényforrások – ezt a címet kapta legújabb versesköteted, melynek borítóján egy feszülettől fényes villanykörte úszik az árban. Sokatmondó kép!

– A borítótervet Szentes Zágonnak köszönhetem. Életünk során nagyon sok fényforrás világítja meg előttünk az utat, sok izzó fénynél melegedhetünk, olvashatunk, „megvilágosodhatunk”. Ezek, a kötetben megnevezett, metaforikusan értendő fényforrások lehetnek személyek, eszmék, tapasztalatok, és természetesen nem hagyhatjuk ki az asszociációk sorából Jézus Krisztust sem, akit leggyakrabban a gyertya jelképével szoktak ábrázolni. Ilyen értelemben a villanykörte egy modernizált fénymetafora a szakralitásra.

– Ars poeticádat Lukács evangéliumának egyik részletével (Lk 17,33) azonosítod. Személy szerint, elvonatkoztatva a teológiai magyarázattól, mit értesz az igehely alatt?

– Az említett újszövetségi részletben az áll, hogy aki elveszíti önmagát, egyúttal megmenti. Különösen azért tetszett meg az igehely, amiért szeretem a paradoxonokat is, segítenek kilépni a kategorizáló, fekete-fehér gondolkodásmódból.  Nem szabad túl sokáig egy-egy képet dédelgetni önmagunkról, hiszen aki nincs folytonos mozgásban, „meghal”. Az emberi test működéséhez is hasonlíthatnánk a folyamatot, amely csak úgy tud életben maradni, hogy a sejtjei hét évente kicserélődnek. Áldozathozatal, nekiszentelődés valami/valaki másnak, ami/aki így idővel részünk lesz, és már hozzánk tartozik. Korábbi énünk helyén így lesz egy teljesebb önmagunk, önmásunk.

– Testvers néven új műfajt hoztál létre, a közvélemény és a szakma hol bírálta, hol szerette. Hogy biblikus képpel éljek: áldás vagy átok?

– Azt hiszem, hogy mindkettő, ugyanakkor nem érdemes megfeledkezni arról sem, hogy az átok áldássá fordítható. Áldás, mert a fotózás, az alkotás minden percét élveztem, olyan művészek segítettek nekem önzetlenül, akiket nem csak alkotóként, hanem emberként is nagyra becsülök. Átok, mert a média olyan módon közvetítette a testverselés-projektet, ami sokkal inkább szólt a szenzációhajhászásról, mint az eredeti üzenetről vagy rólam. Ezt a képet azonban módomban áll évről évre formálni, így tudok még meglepetést okozni, persze csak azoknak, akik nem szeretnének elhamarkodottan ítélni.

– Ezt igazolja, hogy korábbi munkáiddal ellentétben jelen esetben kevesebb hangsúlyt kap a testiség.

– A test tematika inkább csak vizualitásában (fotó, tánc) tűnik el, mindaz az érzékiség, érzékeken keresztül megismert valóság, amely nélkül tulajdonképpen nem tudjuk elképzelni a világot, mindig jelen van a költészetben. Hiszen létrejöhetnek még egyszer poszthumánformák, amelyek nélkülözik ezt, de az ember számára a test, a testi megélés ma nagyon fontos referenciamező. Az összművészet ezért intenzíven foglalkoztat, még sok kiaknázatlan terület áll előttem, most leginkább úgy érzem, hogy fotó- és táncművészek helyett szívesen dolgoznék szobrászokkal és zenészekkel.

– Zalán Tibor így ír a kötetről: igazi névjegyedet ezzel a munkával tetted le. Tükröt tartanak a szavak?

– Itt nem pusztán arra céloz Tibor, hogy érettebbé vált a lírai hangom, hanem talán arra is, hogy a korábbi kötetem összművészet, vagyis csapatmunka volt. Nánási Pál fotográfiai tehetsége vagy Könyv Kata és Pál Gergely festő és testfestőművészek tehetsége legalább annyit hozzátettek a végeredményhez, mint az én verseim, és a táncművész modellekről nem is beszélve. Viszont ebben a kötetben valóban, sokkal inkább egyedül kellett helytállnom.

Vermes Nikolett

Viola Szandra: Használt fényforrások
Előretolt Helyőrség Íróakadémia, 2500 Ft