„Letehetetlen!” – ezzel a felkiáltással keresem az írót, aki legújabb regényéről kezd mesélni. A Szeretett Gazdám, avagy Egy vezér ifjúkora különleges esszenciával bír, számos morális kérdést feszeget, miközben egyszerre vonzóan és visszataszítóan mutatja be, hogyan válik egy perifériára sodródott fiúból befolyásos vezető.

– Miért fejlődésregény, miért az 1970-90-es évek, és miért a politika? Mi áll a témaválasztás hátterében?

– Engem rendkívül érdekel a társadalom, amiben élünk. Ezért végeztem jogot, aztán a bölcsészkaron a filozófia szakot is kijártam. Ez a dolog elméleti oldala, gyakorlatnak meg ott volt életem nagy élménye: a rendszerváltás. 36 éves voltam ekkor, és sok mindent láttam közelről is. Tíz év tudományos munka után üzletember lettem, azán megfordultam magasabb állami tisztségekben, bele láttam a politika gyakran mocskos világába. A volt szocialista államokban a rendszerváltás után több helyen – főleg a Szovjetunió utódállamaiban, de nem csak ott – megjelentek a mélyről érkezett, hatalmas ambíciókkal fűtött vezetők, akiktől nem állt távol a diktatórikus vezetési stílus. Mintha korunk kedvezne az önjelölt diktátoroknak! Dél-Amerikán át, Ázsiától, Európáig. Ez izgat mostanában – és csak arról tudok írni, ami igazán foglalkoztat –, hogy milyen átalakuláson mentek át ezek a szegény sorból érkezett fiatalemberek, hogy megfeledkezve korábbi sorstársaikról, életükről, féktelenül gazdagodó diktátorokká váltak.

– Ugyanakkor ebben megjelenik a felkapaszkodás lehetősége is, ami adott esetben kapóra jön a kilátástalan helyzetben nevelkedő vidéki hősnek.

– A feljebb jutás és a lecsúszás – utóbbi a Rükverc című regényem hajléktalanná váló hőse –egyaránt érdekel. Ennek az oka, hogy egy olyan korba születtem, amikor az életem felénél hirtelen minden megváltozott. A korábbi értékek bűnné váltak, miközben a gyerekkoromban rettenetesként bemutatott tőkés világ mára értékes, követendő lett. Amit addig tanultunk, tudtunk, hirtelen el kellett felejtenünk, és valami egészen másféle tudásra lett szükségünk. Ez milliók számára jelentett hatalmas feladatot. Sokan belerokkantak, kevesek viszont abszolválták ezt. Mindkét embertípus érdekel. Kik és miért buktak el, és kik és miért tudtak fölemelkedni, érvényesülni?

– Szerintem erre maga tudja a választ! Elismerésre méltó életrajzában is olvasható, hogy mennyi mindennel foglalkozott. Ezért sodorta Lukót is számos helyzetbe, míg nem elért az utolsó pontig?

– Egy változó korban ez szükségszerű. Sokaknak sokfélét ki kellett próbálniuk,míg sikeresek lettek, vagy épp ellenkezőleg: elbuktak. Persze, az, hogy sokfelé megfordultam életem során, segít az írásban, szívesen viszem hőseimet azokra a helyekre, olyan élethelyzetekbe, ahol magam is jártam.

„Olyan munkát találni, ami élvezetet is okoz” - írja a kötetben. Lehet élvezettel diktátorrá válni?

– A hősömnek egyre több lehetősége lesz a földi gyönyörök megszerzésére, szép nők, gasztronómiai élvezetek, drága ruhák, utazások… igazi hedonistává válik. De rá kell jönnie, hogy ezt a nép felé nem okos mutatni, mert az efféle költekezés népszerűtlenné teheti a tömegek előtt, így lemond ezek egy részéről. Közben arra is rájön, hogy neki a legnagyobb gyönyört a politikai intrikák, ellenfelei legyőzése, megalázása okozza. A hatalom édesebb lesz számára a legszebb nőnél, a legfinomabb beluga kaviárnál is. Az igazi élvezet neki a korlátlan hatalom lesz. Tehát, lehet.

– Izgalmas megoldás, hogy a narrátor végig „Gazdám”-ként említi a bántalmazott, összetört, magányos fiút, még ha a karakter fel is nő a jelzőhöz. Ki mesél?

– Nem árulom el, hogy ki mesél, majd az olvasó megtudja, de annyit elmondhatok, hogy miközben egy diktátorrá váló fiatalember vallomásaként írtam a regényt, rá kellett jönnöm, hogy ezt ő maga nem mesélheti el így, főleg, ahogy a paranoiája fokozódik. Ilyen titkokat magáról egy diktátor a legközelebbi bizalmasaival sem szívesen oszt meg. Főleg Luko, aki nem is tart bizalmasokat, mert senkiben sem bízik. Ezért kellett egy olyan lény, akit valaha igazán szeretett, és az is őt, és aki elmeséli hősünk legbensőbb titkait is.

– Olvasás közben gyakran az volt a benyomásom, hogy egy forgatókönyvet tartok a kezemben. Regényei feldolgozásaira volt is példa, ha csak a Rükvercre vagy a Hurokra gondolunk. Elképzelhető, hogy a Szeretett Gazdám, avagy Egy vezér ifjúkorát is láthatjuk majd színpadon?

– Igen, több színházi előadás is született a regényeim nyomán, talán azért, mert sok bennük a párbeszéd, és rendszerint jeleneteket írok, akár egy darabban. Látom magam előtt a helyszínt, a szereplőket, mint egy moziban vagy a színpadon. És jól tippelt, már fölmerült bennem, hogy a Szeretett Gazdámból is lehetne színházi előadás. Sőt már bele is fogtam valamibe! Egyelőre egy monodrámaként képzelem el, Luko meséli az életét, egyre őrültebben, ahogy magával ragadja, vonzza és a mélybe (vagy a magasba?) löki a hatalomvágy sűrű, édes örvénye.

Vermes Nikolett
Fotó: Túry Gergely

Kerékgyártó István: Szeretett gazdám avagy Egy vezér ifjúkora
Kalligram Könyvkiadó, 352 oldal, 3990 Ft