Volt köztük alacsony és magas, okos és buta, jó fej és tökfej, tökös magyar és nyápic külföldi – s persze nyápic magyar és tökös külföldi is. Emberek voltak – bár néha túlságosan is, olykor pedig tán nem eléggé. Esendőek, mint mi mindannyian… Magyarország ötvennégy uralkodóját mutatja be – rendkívül élvezetes stílusban – ez a könyv, amelyhez Lakatos István készített rajzokat.

– A könyv közel hozza múltunk uralkodóit a mai olvasókhoz, a fiatalokhoz. Hogyan született?

– Világéletemben érdekeltek a magyar királyok, életük eseményei, a velük kapcsolatos történetek. Kamaszkorom óta, ha fölráznak álmomból, fel tudom sorolni, hogyan következtek egymás után. Egyetemistaként a Nemzeti Múzeum közelében laktam, még ott volt a Szent Korona, és időnként csak azért ugrottam be, hogy vessek rá egy pillantást. Szóval az, hogy egyszer írok róluk egy könyvet, benne volt a pakliban, az volt a kérdés, kinek szóljon. Királyainkat bemutató képes album, illetve tudományos, avagy népszerű ismeretterjesztő könyv született már, én viszont úgy döntöttem, hogy az ún. Z generációt, a TikTok-nemzedéket fogom megszólítani, remélve, hogy egy számukra megfelelő tálalásban nekik is érdekes lehet, ami nekünk, idősebbeknek, annak idején az volt. Ahhoz viszont, hogy föl tudjam kelteni a figyelmüket, olyan nyelvet, konkrétan az ő, időnként meglehetősen nyers és szókimondó nyelvüket kellett használnom. Az eredmény egy műfajilag nehezen besorolható szöveg lett: mondhatjuk, hogy ismeretterjesztő, ugyanakkor az érzékletesség és a figyelemfelkeltés miatt irodalmi elemekkel jócskán föl van dúsítva. Ilyenre külföldön bőven van példa, nálunk talán még kevésbé.

– Nem száraz tudomány a történelem, csak tudni kell elmesélni azokat a részleteket, amelyek felkeltik az érdeklődést a további összefüggések iránt. Manapság a legtöbb fiatal a számítástechnikát és az angolt gyúrja – miért fontos tantárgy a történelem?

– Régi vesszőparipám, hogy nincs új a nap alatt, minden megtörtént már, csak más szereplőkkel és más díszletek között. Okos ember állítólag más kárán tanul. A történelmet azért is fontos tanulmányozni, hogy legalább próbáljuk meg fölismerni vagy akár nem megismételni az egyszer már elkövetett hibákat. Nem mellesleg a régi történetek is rólunk, emberekről szólnak. A történelem nem pátosz, hanem hús-vér valóság, életszag, időnként fölemelő, időnként viszont kimondottan durva eseményekkel vagy figurákkal. Ugyanolyan esendő és gyarló emberek alakították, jók és rosszak, mint amilyenek mi vagyunk. Sokak szemében a történelem pusztán bebiflázandó eseményeket, évszámokat és fogalmakat jelent. Holott ha megmutatjuk ezek mögött az embereket, kiderül, hogy ennél sokkal több. A régi mondás szerint a történelem az élet tanítómestere. Ehhez viszont meg kell látnunk és meg kell mutatnunk az életet benne.

– Rajongás, kíváncsiság és aztán a differenciáltabb rendszerező kedv – valahogy így alakulhat ki a komoly érdeklődés… Nálad hogyan működött ez? Hogy látod a mai tizenéveseket ebből a szempontból?

– Annyi inger, éspedig leginkább vizuális és hangos inger éri őket, hogy ha valamit szeretnénk nekik elmesélni, akkor muszáj harsánynak, sőt olykor kimondottan radikálisnak lennünk. Nem történelemkönyvet akartam írni, inkább azt szerettem volna elérni, hogy amikor a Z generáció tagjai egy villanásnyi időre leteszik a telefont, és mondjuk ezt a kis könyvet veszik helyette a kezükbe, akkor kicsit közelebbinek érezhessenek magukhoz bizonyos, a történelemkönyvekben olvasott dolgokat, és a történelmet legközelebb ne életidegen dologként kezeljék. Annak idején az én érdeklődésemet a történelem iránt regények keltették fel, azokat forgatva elevenedtek meg előttem meg az események és láttam magam előtt a figurákat, köztük a királyokat. De olvasnak-e a mai fiatalok történelmi regényeket? Én legalábbis úgy látom, hogy sajnos inkább nem, nemhogy ilyet, hasonlót se. Életképesebbnek éreztem, ha gyorsan, akár két üzi és videó között is befogadható, életszagúan tálalt sztorikat mesélek el inkább nekik. Hogy aztán lesz-e ebből komoly érdeklődés? Ha igen, akkor a célt sikerült elérni. Elsősorban a figyelmüket szerettem volna fölkelteni. Minden ezt a szándékot szolgálja: az elmesélt sztorik súlyához idomulóan változó szókimondó nyelvezet éppúgy, mint Lakatos Istvánnak a könyv hangulatát remekül megragadó rajzai.

– Melyik király a kedvenced és miért?

– Kifejezett kedvencet nem neveznék meg, azt viszont mindenképpen szeretném megemlíteni, hogy voltak olyan királyaink, akiket akár a nagyok között is emlegethetnénk, ha korai haláluk nem gátolta volna meg biztatóan induló uralkodásuk kiteljesedését. Ezt a könyvben is jeleztem, ilyen volt pl. III. András vagy II. Lipót.

– A vérgróf, A fiumei cápa, Focialista forradalom, Kádár hét napja – hogy csak néhány regényedet említsem. A legközelebbi terveidről hallhatnánk?

– Az elmúlt két könyvem kiruccanás volt a szépirodalmon kívülre, most viszont regényen dolgozom.

Szepesi Dóra
Fotó: Debreczeni Fanni

Benedek Szabolcs: Király! A magyar uralkodók véresen komoly históriája
Lakatos István illusztrációival
Helikon Kiadó, 296 oldal, 3299 Ft