Csabai László Szindbád-folyamának immár negyedik részét olvashatjuk: Inspektor Szindbád címmel. A sorozat korábbi köteteihez (Szindbád, a detektív, Szindbád Szibériában, Szindbád, a forradalmár) hasonlóan Schiffer Árpád most is távoli tájakon nyomoz.

– Schiffer Árpádot újabb országba sodorja a sors, ahol újabb nyomozásba kezd. Érzetem szerint ez csak a felszín – bár a nyomozások is nagyon érdekesek, csak a keretet nyújtják. Valójában mintha a saját emlékeit kutatná, miközben folyamatosan el akarja őket rejteni mindenki elől.

– Igen, a bűnügyi szál csak eszköz, egy lehetőség a főszereplő cselekedtetésére. Ezért is hálás vagyok a detektívregény formának. A főszereplő, Schiffer Árpád (én, az író nevezem csak becenevén Szindbádnak) pedig egy érzékeny ember. Tele van nehezen emészthető élményekkel, emlékekkel. Nyomozóként is érthető, hogy csapong a fantáziája, mindenről eszébe jut valami. A múlt együtt él vele. Birkózik magával, az életével. Megkönnyebbülne, ha mindezt elmondhatná valakinek, de nem tudja megtenni. Nem a gátlásossága miatt, hanem mert a korábbi életéhez politikai rendszerek kiszolgálása is hozzátartozik. Amik most nem vetnének jó fényt rá. Ez is nagy teher a nyomozón: a jó cél (egy bűnös megtalálása és megbüntetése) érdekében együttműködik és együttműködött olyan rendszerekkel, melyek maguk is bűnösök voltak.

– A kutatás során összemosódik a valóság és a képzelet. Például hogy Szonyával, aki a Szindbád Szibériában című kötetben a szerelme volt, mi történt, arra több választ is kapunk. De melyik az igazi?

– Tudom, hogy ez egyesek számára csalódás, de Szonya él. Mert ő az örök, tökéletes nőiség. S mint ilyen, nem halhat meg. Nem is fog soha. Mint ahogy a detektív is örökké fog élni. Persze mindketten csak regényalakként. Egyébként ahogy Oroszországban el tudnak tűnni emberek, úgy elő is tudnak kerülni. Erre számtalan példa volt már. Szibéria pedig, mint a végtelen mélységek, a sötét, az emberi és az értelmezhetetlen indulatok és történések tengere körbevesz mindannyiunkat, mindannyian benne élünk. Mi magunk vagyunk Szibéria.

– Szindbád hűen a nevéhez, mindig újabb és újabb helyeket fedez fel, Bagdad, Nyárliget, Budapest és Szibéria után most az NSZK-ban vagyunk, a hatvanas évek elején. Mindenkin ott ül a háború, a lágerek árnyéka. Sokan nem csak lelki, fizikai sérülésektől is szenvednek. Miért pont az NSZK?

– Ez tűnt logikusnak. ’56-ban oda emigráltak sokan. Vagy legalábbis az volt az első lépcső Amerika, Kanada, Ausztrália felé. És mert van valami közöm a német történelemhez, kultúrához. Hisz eredendően én történelem–német szakos tanár vagyok. Volt hasznosítható tudásom. Ezen túlmenően pedig azért, mert eddig katasztrofális történelmi korokat ábrázoltam: Horthy-rendszer, sztálini bolsevizmus, Rákosi-rendszer, ám a történelemben vannak felfelé ívelő szakaszok is. A gazdasági fejlődés, a politikai demokratizálódás, az élet elviselhetőbbé válása szintén valós történelmi események. Ezért lehet és kell is velük foglalkozni. Mert ezek is az emberről, az ember szabadság-lehetőségeiről szólnak.

– Ezek a helyszínek hordoznak saját élményeket? Szibériánál biztos voltam benne, hogy ott már járt. Aspenauban is volt már? És a többi helyszínen?

– Nem járhattam Aspenauban, mert nem létezik. Sok német városban jártam, és bizonyosan ezek lenyomata megtalálható Aspenaun. Egyébként szándékosan építek fel nem létező helyszíneket. Nyárliget sem létezik. Hasonlít egy keleti megye megyeszékhelyére, de nem azonos vele. Nem létezik Pervijplán sem. Szabadságot ad, ha fiktív a helyszín.

– A főhős beceneve hogy lett Szindbád? Nem érezte úgy, hogy szentségtörés ezt a nevet használni? Vagy épp azért tartotta megfelelőnek, mert magában foglalja mindazt, amit a Krúdy-hős és az Ezeregyéjszaka meséi eszünkbe juttatnak?

– Szentségtörésnek nem érzem, mert az Ezeregyéjszakára megy vissza. Melynek ihletője valószínűleg az Odüsszeia volt. Annak pedig a Gilgames-eposz. Vagyis az őspróza. Amivel minden elkezdődött. Illetve nem, a népmesékkel kezdődött a regény. Szeretem a meséket nagyon. Az én Szindbádom azért kapta ezt a nevet, mert (magyarként) Bagdadban töltötte gyermekkorát, s erre mindenképp utalni akartam egy egzotikus névvel. Mi lehetett volna még? „Hasszán a detektív?” „Ali a detektív?” Ezek nagyon furcsán hangzanak. A Szindbád talán a legszebb közel-keleti név.

– Készül a következő kötet? A regény végéből arra lehet következtetni.

– Igen, tervezem folytatni a sorozatot. A következő helyszín még legyen titok. Mindenesetre meg szeretném hökkenteni az olvasóimat. Aztán persze kérdés, meddig lehet a detektív a főszereplő. Schiffer Árpád a hetven felé közeleg, ilyen korban a nyomozók már nyugdíjba mennek. Talán majd valaki átveszi a helyét. De ő sem tűnik el. Csak a háttérbe vonul. Hogy esetenként mégis előtérbe lépjen. És idén novemberben meg fog jelenni egy könyvem a Corvinánál. Nem Schiffer-Szindbád lesz a főszereplő, hanem egy még nála is ismertebb alak. Kíváncsi vagyok, hogy fogják fogadni az olvasók.

Jolsvai Júlia

Csabai László : Inspektor Szindbád
Magvető Kiadó, 432 oldal, 4499 Ft