Miféle kalandokba bonyolódik egy 17 éves lány, aki elindul a vakvilágba, hogy külföldre költözött és eltűnt barátnőjét megkeresse? Nyomozása során miért cipeli magával fél Európán át a testvéreit és mit kapnak az utazás élményétől, ami egyben belső útkeresést is jelent? Milyen következményekkel jár, ha egy kamaszt veszteség ér, és túl korán kell felnőnie? A szülő-gyermek kapcsolatba mikor és hogyan kényszerül beleszólni a gyermekvédelem? Vöröskéry Dóra első regénye a Móra Kiadó 15 éven felülieknek szóló Flow sorozatába illeszkedve éppen ezekre a generációs kérdésekre keresi a választ. A fiatal szerzőnek két – felnőtteknek szánt – novelláskötete jelent meg eddig, írói hangjára jellemző a nehéz témák groteszk és humor álcájába burkolt megfogalmazása, melyet a kritikák is értékeltek. A Móra Kiadó Flow sorozatának eddig megjelent öt kötetében olyan „utazós” regények kaptak helyet, ahol a kilépés a nagyvilágba alapvető élményt jelent a lassan felnőtt korba érő tinédzsereknek, segíti őket a felnőtté válásban, ugyanakkor a saját démonaik legyőzésében.

– Honnan táplálkozik a kiapadhatatlan mesélőkedved?

– Gyerekkoromban először klasszikus mesehallgató voltam, apai ágon óriási hagyománya van nálunk a jó történetmondásnak, családom férfitagjai mindig nagy élvezettel és plasztikusan adtak elő. Anya pedig mindig olvasott. Olvasott nekem hangosan és olvasott az ágyban elalvás előtt. Tele volt a lakás könyvekkel. Cserfes kislányként nemcsak beszélni szerettem sokat, hanem iskolás koromtól kezdve írni is. Nem csupán megírtam a meséket, hanem szívesen elő is adtam a szűkebb-tágabb környezetemben, így a családomban, vagy a suliban a lyukas órákon.  Gimnáziumban aztán már tudatosan foglalkoztam az írással: megismertem a műfajokat, műnemeket.

Sok ponyvát, fantasyt olvastam, szerettem Robin Cookot, Vavyan Fable-t, Clive Barkert, Böszörményi Gyulát, Lucy Maud Montgomeryt, találomra válogattam az otthoni polcról és a könyvtárból, de mindig csak azokat a könyveket olvastam végig, amikben izgalmas kalandok és érdekes szereplők voltak. Az ma sem változott, hogy az ízlésemnek tetsző könyveket forgatom, és bármikor leteszem a történetet, ha elveszítem az érdeklődést. Szeretem az érdekes szemszögű, tartalmú történeteket, vagy ha valamiben specialista az író vagy a könyv hőse. Mostanában Iréne Solát, Bernardine Evaristót, R. F. Kuangot olvasok, de nagyon szeretem Sarah J. Maast és Naomi Novikot is. Michael Ende világai örök kedvencek. Egyszóval az érdeklődésem nagyon vegyes volt, a fantasytól a klasszikus irodalomig mindenfélét nagy lelkesedéssel olvastam.
Ekkoriban novellákat írtam, hol fantasztikus, hol realista stílusban. Mindig is nagyon érdekelt a fantázia birodalma, ugyanakkor a megkapó emberi történetek is sokat jelentettek számomra. Békéscsabán nőttem fel, Mezőberényben jártam gimibe, de oda valahogy a kortárs irodalom nem jutott el. Semmit sem tudtam arról, mit jelent például megjelentetni egy írást, mi ennek a menete stb.

A gimnázium után tettem egy rövid kitérőt Sopronban a természetvédelmi mérnök képzésen, aztán dolgoztam, majd szociális munkásnak tanultam. Közben komolyabban elkezdtem figyelni az irodalmi pályázatokat, akkor indult a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Program, ahová felvettek.

– Náluk jelent meg a pályán elindító két novellásköteted is (Röpképtelen madarak, A pozitív egész számok jelentéktelenségéről), amelyek kedvező kritikát kaptak. A humor és a groteszk iránti vonzódásodat emelték ki. Hogyan találtál rá az írói hangodra?

– Valahol ezt is a tatámhoz kötöm, aki megjárta a Don-kanyart, hadifogságban volt, mégis olyan vicces történeteket mesélt róla, hogy elvette a szörnyűségek élét. Elismerte a másik ember emberi méltóságát, még akkor is, amikor a cselekedeteiket elítélte, ezért nagyon felnéztem rá. Ez a fanyar humor egyébként jellemző az egész családunkra, a keresztanyám szerint (aki amúgy nem a keresztanyám, csak ő nevezte ki magát annak), punkok vannak a családban. Éleslátó, kritikusan gondolkodó, kedélyes emberek, ilyennek tartom magam és ilyen az írói hangom is. Kicsi koromtól kezdve szemlélődtem, megfigyeltem, nagyon kíváncsi voltam.

Úgy érzem, az írással egy olyan csatornát találtam, ahol tisztán tudom elmondani az olyan gondolataimat, amiknek nem mindig találtam hallgatóságot, vagy amit nem tudtam szavakba önteni. A szemlélődésben sokszor az is benne van, hogy nem tudom, minek, milyennek ítéljek meg valamit, de ez a legjobb az írásban: erre is van lehetőség. Szeretem párbeszédre hívni, elgondolkodtatni az olvasót. Én elmeséltem a történetet, te, olvasó, ítéld meg a szereplőket, a tetteiket.

– A groteszk, mágikus realista vagy fantasy elemek pedig kiragadnak a hétköznapokból, szétfeszítik a valóság kereteit. Ez a határfeszegetés szerintem megjelenik a Margaréta-effektben is. A Móra Kiadónál napvilágot ifjúsági regényed, valóságos road movie, ami az utazásokat illeti: a 17 éves Zsó (aki valódi nevén Margaréta, de senki sem hívhatja így), egy szál hátizsákkal Németországon és Svájcon át eljut Franciaországba, mindezt „csak” azért, hogy megtalálja Kamillát, elveszettnek hitt barátnőjét. Kényszerűségből magával viszi a kisöccsét, és elkíséri őket a báty is, így szülők (tudta) nélküli családi utazás kerekedik. A szülőkről a nyomozás során kezdetben nem sokat tudunk. Annyi bizonyos, hogy elváltak, és a papa éppen az új barátnővel nyaral valahol. A pénz nem akadály, így a fiatalok elindulhatnak világot látni. Vagyis a küldetésre. Valahol azonban a háttérben érzékeljük, hogy nincs minden rendben velük, de nem tudjuk, mi az. Az információk profin és gondosan vannak adagolva és kétszáznegyven oldalon át fenntartják a figyelmet.

– A történetnek van egy pici saját élményes magja, ugyanis hosszú ideig volt egy három fős barátnős társaságunk, sülve-főve együtt voltunk, mígnem az egyik lány közülünk Angliába költözött a családjával. Személy szerint nagyon nehezen éltem meg, hogy eltűnt az életemből, úgy éreztem, vége a világnak. Amikor az egyik megkeresésemre hetekig nem válaszolt, eljátszottam a gondolattal, hogy mi van, ha többé már nem is ír, és nem kíváncsi rám? Ha megszakad a kapcsolat? Ha baja esett? Milyen vagány dolog lenne, ha felszállnék az első járműre és meglátogatnám. Csírájában tehát megvolt az élményanyag. Egy évig Freiburgban éltem, és megtapasztaltam, hogy az utazással kinyílik a világ, és rácsodálkozhatunk, mennyire másképp is lehet élni, mint ahogy itthon megszoktuk. Az én korosztályom és pláne a mai gyerekek már egészen kis korukban eljutnak külföldre, szeretnek és mernek is utazni, beszélnek nyelveket – ez a szüleim generációjában még egyáltalán nem volt természetes.

A főhős olyan lelki terheket cipel, amelyek feloldásához már csak életkorából fakadóan sincsenek eszközei. Egyedül érzi magát és tehetetlen. Zsó cselekedetei sokszor impulzívak, ez előfordul olyan fiataloknál, akiket elhanyagolnak a szüleik és ezért úgy érzik, feltűnően kell viselkedniük ahhoz, hogy észrevegyék őket. Az elutazás képletesen is kilépés a jelenlegi helyzetből, a megszokott cselekedetek megtörése. Ahelyett, hogy csendben viselné a terheit és végezné szülei feladatait, elutazik, elmenekül. Persze ez nem tudatosul benne, de mi azért tudjuk, ha felfejtjük a rétegeit a történetnek eddig a pontig.
Zsó tettei megosztóak lehetnek, de bízok benne, hogy a bátorsága, a lojalitása, a szenvedélye és a tettrekészsége inspirálóan hat az olvasókra.

Nem véletlenül élik reneszánszukat a zarándokutak. Ez történik a Margaréta-effektben is, az utazással megmozdul a család egész, szinte befagyott világa.
A könyvben megjelenő helyszínek legtöbbjét egyébként magam is bejártam, igyekeztem hitelesen lefesteni részleteiben ezeket a helyeket.

– A történet könnyedén indul, látszólag egy kalandregényt olvasunk, aminek hősei a középosztályból származó kamaszok, akik simán megtehetik, hogy apa bankkártyájával bárhova útnak induljanak. Ám ez egy nagyon kemény könyv, ami a szülő és gyerek kapcsolatokat illeti, igazából egyik gyerekszereplő szülei sincsenek éppen topon, nem tekinthetők ideális szülőknek, és a gyerekeik traumákat hordoznak magukban.

– A könyvben a szülők rengetegféleképpen magukra hagyják a gyermekeiket. Van olyan szülő, aki kimászik a kocsmai vécé ablakán és eltűnik, más fizikailag ott van, csak éppen egy másodperce sincs a gyermekeire, mert folyamatosan dolgozik „a gyerekei érdekében”, a harmadik pedig saját meg nem élt vágyait, álmait kergeti.

Persze az is kérdés, hogy tényleg nem vagy fontos nekik, vagy csak nagyon-nagyon félrementek a dolgok? Ezeket központi kérdésnek szántam a regényben. Több évig írtam a történetet, aztán több évig kerestem a kiadót hozzá. Közben – a visszajelzések alapján – sokat változott a történet, mert a korosztályhoz kellett igazítanom a gyásszal és veszteséggel kapcsolatos részeket. És persze a szexuális tartalmakat, ami sajnos még mindig tabunak számít. Közben mindenféle korosztályból voltak próbaolvasóim.
Nagyon sokat köszönhetek a Móránál Lovász Andreának, aki szerkesztette a könyvemet.

– A regényben felbukkan egy meglehetősen karakteres gyermekvédelmi szakember is. Te is régóta dolgozol szociális munkásként, sokféle esettel találkozol, érzékenyítve vagy a témára, és nyilván fontos volt számodra, hogy megjelenjen a regényben ez a nem szokványos, de sokakat érintő szál.

– Korábban dolgoztam ifjúsági telefonos lelkisegély-szolgálatnál, sokféle élmény ért, amiket szerettem volna valahogy artikulálni ebben a regényben. Nem egyszer hallgattam meg olyan fiatal felnőtteket, kamaszokat és sajnos egészen kicsi gyerekeket is, akik azt mondták, nincs olyan felnőtt a környezetükben, aki meghallgatná őket, nincs senki, akivel megbeszélhetik a problémáikat, örömeiket. Ezek a fiatalok hihetetlenül magányosak. A szülők vagy nincsenek jelen az életükben, vagy nincs velük valódi kapcsolatuk, pedig iszonyúan vágynak rá. Ez generációs életérzés. Megdöbbentő, mikor egy 12 éves gyerek hálásan szipogva köszön meg egy 30 perces beszélgetést, mert hosszú idő óta először figyeltek rá.

Szakemberként azért szeretném hozzátenni, hogy szándékosan van Zsóéknak forrásgazdag környezete. Ahogy a könyvben is mondja a családsegítő, Zsóék családjában van pénz, paripa, fegyver. Van hol lakniuk, van pénzük, humoruk, fantáziájuk, támogató rokonaik, ott vannak egymásnak a testvérek, a barátok. Ma még mindig sok-sok gyereknek ezekből semmije sincs.

– A történetben nemcsak a barátságnak, hanem a testvéri kapcsolatoknak is fontos szerep jut.

– Sok könyvet olvastam már a barátságról, de a testvéri szeretetről és a testvéri kapcsolat sokszínűségéről viszonylag keveset írnak. Zsó anyapótlékként gondoskodik az öccséről, így bekúszik a harag közéjük, „vele kell foglalkoznom, ahelyett, hogy élhetném a saját életem”. Szimpla testvérként egészen más minőségű kapcsolatra lenne lehetőségük. Vagy a bátyjuk, aki maga először koloncként tekint a két kisebb testvérre, végül mégis maximálisan támogatja őket.

Rengeteget beszélünk a szülő-gyerek kapcsolatokról, de a testvérkapcsolatokról alig. Ez furcsa, mert a testvérek azok egymásnak, akik ugyanazon a történeten osztoznak, tűpontosan meg tudják érteni, mi zajlik a másikban. A szülők előbb-utóbb meghalnak, a barátok, szerelmek cserélődhetnek, de a testvérkapcsolat egy életre szól. Nagyon nem mindegy, hogy milyen ez a kapcsolat, és egy diszfunkcionális családban sajnos sokszor feláldozódik. A gyerekek nem elérhetőek egymásnak testvérként, mert belefolynak a felnőttek játékaiba, ami felőrli a jó kapcsolatot.

– A felnövéstörténet azt is jelenti, hogy a fiatalok el tudják fogadni, vagy meg tudják bocsátani a szülők tetteit?

– Van, amit nem lehet és nem is kell megbocsátani. Minden más esetén érdemes próbálkozni. Számomra a regény befejezése sokáig kérdéses volt: lefelé vagy felfelé íveljen a történet? Végül ez lett. Nem akartam agyonnyomasztani az olvasókat, és megszerettem a karaktereket is, nekik sem akartam rosszat. Mindenkinek kell a kapaszkodó ebben a nehezen áttekinthető és zűrzavaros világban. Íróként még majd biztosan visszatérek a kamaszokhoz, szeretnék még elmesélni más történeteket is. De rengeteg más ötletem is van, miközben izgatottan várom, hogy mit szólnak az olvasók a Margaréta-effekthez.

Szénási Zsófia

Vöröskéry Dóra: Margaréta-effekt
Móra Kiadó, 240 oldal, 3499 Ft

A Margaréta-effekt

megvásárolható

kedvezményes áron

a Móra Kiadó

webáruházában

Olvasson bele

a könyvbe,

idekattintva