– „Ez a fiatal katica egyszer csak megjelent a menhelyen, és úgy látszik, jól érzi magát nálunk, mert azóta sem ment el. Nagyon kedves; elképzelhető, hogy valamikor gazdis volt.” – így kezdődik Kicsi Mimi és Pöttöm kalandja, egy menhelyi örökbefogadás története. Tamás Zsuzsa, a Kicsi Mimi mesesorozat szerzője ezúttal a hobbi állattartás felelősségéről mesél az ovis és kisiskolás gyerekeknek. Az író saját gyermekeinek kezdte el írni a folytatásos mesét, a Kicsi Mimi és Pöttöm a nyolcadik mesekönyv a Naphegy Kiadó gondozásában megjelenő sorozatban. A felnőtteknek szóló irodalomban két művével (Mit tud a kert, Tövismozaik) szintén letette a névjegyét.  Írói és gyerekirodalmi pályafutásáról Tamás Zsuzsa mesél.

– Mikor fogalmazódott meg benned, hogy irodalommal szeretnél foglalkozni?

– Tulajdonképpen mindig is író szerettem volna lenni. 2006-ban kezdtem el komolyabban verseket írni, ekkor Karafiáth Orsolya barátnőm biztatott, hogy vegyem fel a kapcsolatot Varga Lajos Mártonnal a Népszabadságnál. Azonnal publikálta az első versemet, és amúgy is rengeteget köszönhetek neki: nemcsak óriási bizalommal fogadott, hanem remek meglátásai és megjegyzései voltak a verseimmel kapcsolatban. Emberileg és szakmailag is fontos időszak volt ez számomra. Az első könyvem végül is csak 2013-ban jelent meg, ez volt a Macskakirálylány, de a mesét már 2009-ben megírtam. Sokan azt hiszik, hogy egy nő életébe az anyaság hozza be a meséket. Nos, én a mese megírásakor még nem voltam anya, egyszerűen csak mesében gondolkoztam.

– A Macskakirálylány rögtön megkapta az Év Gyermekkönyve-díjat. Igazán imponáló belépés az irodalomba, és feltételezem, jó adag muníciót adott a továbblépéshez.

– Fontos megerősítés volt, igen. De nemcsak a díjat köszönhetem a Macskakirálylánynak, hanem a munkakapcsolatot a Naphegy Kiadóval és Szigethy Katalinnal, aki 2023-ig a mesekönyveim szerkesztője volt, és mondhatom, olyan összeszokott páros lettünk, hogy fél szavakból is megértettük egymást; valamint a kapcsolatot és barátságot Radnóti Blanka illusztrátorral, akivel nagy örömömre most ismét közös könyvünk jelent meg, ezúttal a Pagony Kiadónál. A címe: A kőoroszlán szíve. Átnyergeltünk a nagymacskákra!

– A legtöbben talán a Kicsi Mimi sorozatból ismerik a neved, ami egy nyuszicsalád hétköznapjait és ünnepeit mutatja be. Hogyan indult a mesesorozat?

– Maga a Kicsi Mimi-sorozat 2015-ben indult. Az öreg tölgy aljában élő nyuszicsaládban jól felismerhető a saját családom. Mimi egy olyan mesehős, akivel telik az idő, vagyis egyre idősebb lesz. Negyedévenként ugrunk előre a történetekben, minden mese hátterét egy-egy évszak adja. Az eddig megjelent hét kötet Kicsi Mimi óvodába kerülésétől az iskolakezdésig mesélték el egy óvodás gyerek életének nagy történéseit.
Nem túlzok, amikor nagy történéseket említek. A nagyobbik lányom négyéves volt, amikor sűrű egymásutánban számos meghatározó dolog történt vele: elkezdett oviba járni, új lakásba költöztünk és nemsokára megszületett a kistestvére is. Nem viselte könnyen, ami teljesen érthető, sokat betegeskedett is, ezért elhatároztam, hogy írok neki néhány mesét, segítségképpen. Így születtek meg az első kötetek, amikben pont ezek a témák szerepeltek: a Kicsi Mimi és a Kökény ovi és a Kicsi Mimi nagytesó lesz a mai napig népszerűek, remélem, sok-sok kisgyereknek nyújtanak segítséget. Minden kötetben arra törekedtem, hogy ne csak megjelenítsem az oviban történő apró-cseprő dolgokat, hanem legyen a történeteknek érzelmi tétjük is. A Kicsi Mimi barátaiban a családon kívüli érzelmi kötődések jelennek meg, a Kicsi Mimi, pici Boriban a testvérkapcsolatra fókuszáltam, a Kicsi Mimi és a nagy fagyiünnepben a második mese már a nagycsoportról és a közelgő iskolaválasztásról szól, a Kicsi Mimi karácsonya nemcsak a karácsonyt, de a farsangot is bemutatja, végül a Kicsi Mimi iskolás leszben kapott egy mesét az óvódától való búcsúzás és az iskolakezdés is. Ezek közül pillanatnyilag három cím kapható a könyvesboltokban, a többit csak használtan lehet beszerezni, de remélhetőleg mindegyiknek lesz utánnyomása.
Az ovisoknak szóló részekből a mostani tehát a nyolcadik kötet. Van már két iskolásoknak szóló könyv is, kevesebb képpel, álló formátumban, a Mimi az iskolában (már a „kicsi” jelző nélkül) és a Mimi naplója. A Kicsi Mimi és Pöttöm – ahogyan a címe és a fekvő formátuma is jelzi – ismét ovisoknak szól, de tartottam magam az eddigi időrendhez, vagyis nem szorítottam vissza Mimit az óvodába, ő már iskolás, a feldolgozott történet viszont abszolút befogadható a kicsiknek. Annyi kulisszatitkot még elárulok, hogy eddig a Kicsi Mimi-kötetek erősen Mimi érzelmeire koncentráltak, most viszont egy kicsit többet mutatok a családtagok érzelmeiből is. Egyrészt adta magát, hogy az óvodás Bori is reflektorfénybe kerüljön, másrészt, mi tagadás, mama gondolatait is felhangosítottam kissé – ez az új könyv témájából adódóan szintén adta magát…

– A legújabb Kicsi Mimi-könyv arról a felelősségről szól, amit egy állat – ez esetben egy katica – örökbefogadása jelent. Megismerkedhetnek a gyerekek a menhelyi örökbefogadás menetével és azzal is, hogyan kell gondozni egy kisállatot. Ennek a történetnek is volt valamilyen személyes előzménye?

– Természetesen! A lányaim éveken keresztül nyúztak, hogy szeretnének kisállatot, kutyát vagy cicát. Én konokul ellenálltam, mígnem egy nap bele nem szerettem egy igéző tekintetű, gyönyörű macskába. A Facebookon jött velem szembe a fényképe, és azon kaptam magam, hogy vissza-visszajárok hozzá, gyönyörködöm benne. Úgy éreztem, titka, de legalábbis története van, és később kiderült, ez a megérzésem nem is csalt: sosem fogjuk megtudni, hol élt, mielőtt a menhelyre került volna, azt viszont tudjuk, hogy a menhelyre a saját lábán sétált be, és aztán nem is ment onnan tovább, míg mi el nem hoztuk. Azóta a családunk teljes jogú tagja lett, nagyon szeretjük, és a személyiségével mindannyiunkat elvarázsolt. Örülök, hogy a szívemmel döntöttem.

– Horváth Ildi a Kicsi Mimi állandó illusztrátora, megnyugtató színeivel, a nagy szemű nyuszicsaláddal és a gömbölyű formájú állatkákkal biztos sok gyerek kedvence.

– Horváth Ildit a kiadó találta nekem, nagyon jól állnak a rajzai a történeteknek. Ildi is kétgyerekes anyuka, azt hiszem, az ábrázolt világ nem áll távol az ő valóságuktól sem.

– Lesz folytatása Mimi iskolás éveinek?

Bár jól hangozna, hogy „Tini Mimi”, a gyerekekkel már beszélgettünk arról, hogy a rendkívül érzékeny kamasz éveket talán már nem ebben a formában kellene megírnom. Úgyhogy nem hiszem.

– Amint említetted, a napokban jelent meg a Pagony Kiadónál az Abszolút könyvek-sorozatban A kőoroszlán szíve című ifjúsági regényed. Műfajváltás történt?

A történet, ami most regényformában lát napvilágot, még 2022-ben fogalmazódott meg a fejemben, amikor is egy drámaíró pályázatra Budapest témájú drámával jelentkeztem, a főváros százötvenedik születésnapja alkalmából. A kiírás nagy szabadságot biztosított az alkotóknak, ezért én rögtön mesejátékban gondolkoztam, bábos megoldásokkal. A képzeletemben megelevenedtek a Lánchíd oroszlánjai, és amikor kiderült, hogy maholnap nem fogom őket színpadon viszontlátni, úgy éreztem tartozom nekik. Szinte kikövetelték, hogy írjam meg a történetüket – és erre az ifjúsági regény tűnt a legalkalmasabb formának, tekintve, hogy az oroszlánok egy Leó nevű tízéves kisfiúval beszélgetnek.

– Mit olvastál gyerekként? Milyen emlékeid vannak az akkori gyerekirodalomról?

A negyvenes korosztályhoz tartozva adja magát, hogy a nagy hármas – Lázár Ervin, Janikovszky Éva, Csukás István – meséin nőttem fel. Kéznél voltak a népmesék is, apai nagymamám mindig Benedek Elek-kötetekből olvasott fel nekünk. Egy időben faltam a Pöttyös- és Csíkos Könyveket, azt követően nem volt a mi korosztályunknak szóló igazi ifjúsági regény. Egy-két Delfin-könyv után átnyergeltem a felnőtteknek szóló irodalomra. Orwellel, Bulgakovval kezdtem.

– Milyen visszajelzéseket kapsz a kisebb és nagyobb olvasóidtól?

Amikor elindult a sorozat, egy időben rengeteg fényképet kaptam pizsamás férfiakról – az anyukák ugyanis előszeretettel küldtek olyan meghitt képeket, amelyen az apukák olvastak fel Kicsi Mimi-könyveket esti meseként a gyerekeknek. Ezeket a fotókat természetesen sosem tettem ki a Facebookra, nem éltem vissza a családok bizalmával. Amikor hosszabb időre elfogytak a Mimi-könyvek, sok érdeklődő levelet kaptam, mikor lehet majd újra kapni őket a könyvesboltokban. A leginkább talán a kistestvér érkezését feldolgozó kötetet hiányolták. Örömmel tapasztalom, hogy általában szeretik és olvassák a Mimi-könyveket óvodákban is, mindig szívmelengető a találkozás a kicsikkel és az óvodapedagógusokkal. A legszebb olvasói véleményt viszont édesapámtól kaptam, aki azt mondta, a Kicsi Mimi-könyveket „empátia és emelkedett normalitás” jellemzi. Nagyon megtetszett ez a szókapcsolat, és igen, az életemet is ezen értékeket szem előtt tartva próbálom élni. Örülök, ha ez a könyveimből is kiérződik.

– Milyen irodalmi terveid vannak a közeljövőben?

– Most épp két felnőtteknek szóló könyvön is dolgozom párhuzamosan, mindkettő verses, ugyanakkor mindkettőből kibontakozik egy-egy történet. Az egyik anyaggal az Erzsébetvárosi Irodalmi Ösztöndíj keretein belül sokat foglalkoztam már, az utolsó simítások hiányoznak, hogy befejezzem. A másik egyfajta játékos „mellékterméknek” indult, de mostanra önálló anyaggá nőtte ki magát. Tapasztalataim szerint a gyerekirodalomban jártas olvasók (szülők, pedagógusok) nem igazán kötik hozzám a Mit tud a kert és a Tövismozaik köteteimet, bizonytalanok, hogy a két Tamás Zsuzsa nevű szerző vajon azonos-e. Számomra az a fontos, hogy az adott téma mindig a megfelelő formában lásson napvilágot, és ebben az önazonos formában jusson el az olvasókhoz, akár gyerekhez, akár felnőttekhez.

Szénási Zsófia

Tamás Zsuzsa: Kicsi Mimi és Pöttöm, Naphegy Kiadó, 48 oldal, 2999 Ft

A Kicsi Mimi és Pöttöm

megvásárolható

kedvezményes áron

a Móra Kiadó

webáruházában