“A szabadság csak szárny, neked kell verdesned”

Jónás Tamás nem új jelenség a magyar kortárs irodalmi közegben; számomra azonban mégis ismeretlen volt, hiszen igazán tudatos olvasóvá válásom idején már nem publikált: a most, az & Könyvkiadó gondozásában megjelent Kívülálló tíz év hosszú hallgatása után az első regénye. Ehhez mérten nagy elvárások előzték meg a regény megjelenését, abban azonban nem vagyok biztos, hogy ezeknek maradéktalanul eleget is tesz.

A Kívülálló kétségtelenül felejthetetlen élmény: nyers, őszinte és nem rejt el semmit. A kötet főhőse harmincas éveiben járó férfi, aki válása után a budapesti éjszakában sodródva próbálja újra megtalálni az élet értelmét, az őszinte szerelmet; vagy bármit, ami élni akarásra bírhatná. “Engem még senki nem szeretett. Nem engedtem. Kívülálló vagyok.” – hangzik el a szövegben, és főszereplőnk, annak ellenére, milyen éhesen vágyik erre a szeretetre; tesz azért, hogy kívülálló is maradjon.

A szöveg rövidebb, pár oldalas epizódokból áll össze, melyek egyáltalán nem követnek bármilyen időrendi sorrendet – de valójában mindegy is, hiszen a legtöbb epizód a drog, az alkohol és a szex uralkodó triumvirátusát magába foglaló jelenet a társadalom peremén élők életéből, és mint olyanok, nagyjából felcserélhetők. Sokkoló követni ezt a teljesen tudatos önpusztítást, melyet Jónás lefest nekünk. Nap napot követ, és az őrületnek sosincs vége, nem változik más, pusztán az arcok, akikkel az ember az estéit tölti, és még ha szövődhetnének is így barátságok, azokat is felőrli ez az élet, melyet olyan mondatokkal le lehet írni, mint “Nem volt csajunk, Budapest kezdett elviselhetetlen lenni, a legtöbb dílert lekapcsolták vagy a pszichiátrián kötött ki.” A megjelenített kapcsolatok ehhez mérten mind felszínesek, és sehova sem tartanak, mellyel általában mindkét fél tökéletesen tisztában van. Bogdán János “Amigó” illusztrációi kiválóan megfestik ezt a lélekállapotot.

Kapunk magyarázatot a dolgok miértjére is: egy pokoli gyermekkor, túl korai házasság és apává válás, melynek felelőssége alatt nemcsak a személy, de házassága is összeroppan. Gondolhatnánk, hogy szeretet utáni reménytelen vágyakozásában főszereplőnk az apaszerepben próbál majd meg kiteljesedni, hogy fiainak ne kelljen hozzá hasonló traumákkal felnőnie. A kezdeti lelkesedés után azonban ez sem valósul meg, elkönyveli magát rossz, távolságtartó apának, és ugyan néha újra felcsillan benne a remény, és megpróbálja menteni a helyzetet, de valószínűleg azok sem a legsikerültebb próbálkozásai: például magával viszi fiát egy vízparti kirándulásra új barátnőjével és annak barátaival, ahol leginkább különböző drogok hatása alatt fekszenek a parton – vagy ülnek a csónakban –, miközben a gyerek a vízben úszkál vagy a kutyával játszik a parton.

Vannak azonban olyan pillanatok is a szövegben, mikor az elbeszélő nagyon is analitikusan, kívülről tekint a saját életére, és olyan dolgokon elmélkedik, mint a szabadság, a szeretet vagy család és a közösséghez tartozás mibenléte; ezek pedig a kötet legemlékezetesebbjei közé tartoznak. Ezekből azonban szinte rögtön visszacsúszunk az alkoholgőzös, bódult mámorba, és újra kezdődik az elbeszélő földi pokoljárása.

Mert hiszen ez a kívülállóság, ez a végnélküli és reménytelen gyökértelenség, ez bizony maga a pokol, akárhogy nevezzük is. Az elbeszélő nem pusztán életmódja, de származása miatt is a társadalom peremére szorul; a cigányok között nem leli már igazán helyét, a magyarok, például volt felesége szülei hajlamosak eltaszítani maguktól. Menthetetlenül sodródik hát egyre tovább, mint amikor a tömeg ereje magával ragadja az embert; és egy idő után elveszti annak az esélyét, hogy élete újra a normalitás medrébe sodródjon. (Ugyanakkor mi a normális élet? Talán inkább nyugalomra vágyik). Akikkel találkozik, ugyanezt az életet élik, egyetlen “tisztes polgár” sem jelenik meg a regény lapjain.

Mindent összevetve a Kívülálló az, ami, se nem több, se nem kevesebb. Egy célt vesztett férfi életének brutálisan őszinte, nyers, tabudöntögető jelenetei, melyek között ugyan felbukkan egy-egy elemző, elgondolkodtató szövegrészlet is; azonban ez nem elég ahhoz, hogy egy kerek egészet alkosson a szövegből. Mint ahogy az elbeszélő élete, a kötet sem tart sehová, nincsen kezdete és vége, így leginkább egy emlékezetes pillanatokat nyújtó, lazán összefűzött epizódokból álló szövegként marad meg az olvasó emlékezetében. Hogy sikeres volt-e Jónás Tamás nagy visszatérése ezzel a kötettel, azt az olvasónak magának kell eldöntenie – aki a tőle megszokott mindent megmutató, részletesen és objektíven leíró kitárulkozást várta, az mindenesetre biztosan nem fog csalódni.

Bráder Edina

Jónás Tamás: Kívülálló
& könyvkiadó, 176 oldal, 4800 Ft