Már az első, 1997-ben megjelent gyerekvers kötete (Visszafelé hull a hó) is gyermekhangra íródott, ahogy a későbbi gyereklírája jellemzője és erőssége szintén az, hogy gyermeki szemszögből ábrázolja a világot. Kiss Ottó versei egyszerre viccesek és okosak, néhol meglepően bölcsek. A kritika általában „svéd típusú” verseknek tartja őket, minthogy a költő egyszerű nyelvezetű, dísztelen, néhol prózának ható verset ír, egy-egy gondolat szűkszavú, minimalista megfogalmazását. Grecsó Krisztián a költő 60. születésnapjára írt köszöntőjében találóan hívta őt a „gyulai Kisherceg”-nek. Az északi lírával való hasonlatosságát mi sem mutatja jobban, mint ha verseit összevetjük Patat Bence Szólj, ha kell egy barát című, kortárs skandináv költők gyerekverseiből készült antológiájával (ami történetesen a Móránál jelent meg néhány hete). A tabuk döntögetésében szintén hasonlít a skandinávokhoz: nem hagyományosan és szokatlan nyíltsággal fogalmaz válásról, gyászról, betegségről és halálról. Tette ezt a mára legendává vált Csillagszedő Márió című, két évtizede megjelent kötetben éppúgy, mint a most napvilágot látó Ég Bolt című könyvében. Az egyiknek egy óvodás kislány az elbeszélője, és a kislány szemszögéből látjuk egy válás és egy nagyszülő elvesztésének a történetét, míg a másiknak egy kamasz fiú a főhőse, akinek meg kell küzdenie egy komoly betegséggel, miközben átéli az első szerelmet. A születésnapos Kiss Ottóval beszélgettem.

– A kerek évfordulók mindig arra késztetik az embert, hogy átgondolja, hol tart. Íróként az volt az ajándéka a gyerekeknek és az olvasóknak, hogy összeállította Ég Bolt című új kötetét. A Móra Kiadó ajándéka pedig az volt a 60. születésnapját ünneplő író számára, hogy megjelentette a kötetet, sőt új kiadásban – immár a negyedikben – napvilágot látott a verseskönyv ikerpárja, a 2003-ban az Év könyve díjat elnyerő Csillagszedő Márió is. A két kötet összetartozik, az Ég Bolt valamiképpen a Márió folytatása, csak közben eltelt húsz év. Mesélne a kapcsolódási pontokról, illetve a kötet keletkezéstörténetéről? Olvashatjuk fejlődéstörténetként?

– Igen, akár fejlődéstörténetként is. A pályám kezdetén, nem sokkal azelőtt, hogy a Csillagszedő Máriót írtam, felnőtteknek szóló versekkel, illetve rövidprózákkal kísérleteztem, míg egyszer csak összeért bennem ez a két műfaj, és prózaverseket kezdtem írni.  Kezdetben csak a lapszélekre jegyzeteltem sorokat, gondolattöredékeket, aztán, amikor ezek a kis versikék mintegy varázsütésre fiktív családtörténetté kezdtek összeállni a fejemben, egyre tudatosabban építettem tovább a kezdeményeket. Akkorra vált bennem ugyanis világossá a koncepció: egy szabad gyerekversekből álló családregényt írok. Kezdetben tehát nem tudatosan születtek a Csillagszedő Márió versei, és később, húsz év múltán, az Ég Bolt első húsz-harminc darabja sem volt tudatos, már ami a kötet majdani építkezését illeti. Jó pár évig egyszerűen csak írtam a verseket egymásután, és amikor megkaptam a lehetőséget a Móra Kiadótól, hogy születésnapomra a Csillagszedő Márió színes kiadása mellé az új könyv is megjelenhet, viszonylag gyorsan, néhány hónap alatt összeállt az Ég Bolt – szeretném azt hinni – működőképes változata. A két kötet sok mindenben hasonlít és különbözik is, a terjedelmük azonos, itt is, ott is elhagytam a verscímeket, erősítendő az epikus jelleget, a történetmesélést. Mindkettő családtörténet, csak a Csillagszedő Márióban hangsúlyosabban van jelen a család, a külső szereplő pedig inkább barát, míg az Ég Boltban a szerelemé és a betegségé a főszerep.

– Ismét Paulovkin Boglárka illusztrálta a kötetet, ahogy a Máriót és már több más kötetét is. Beszélgetnek egymással a tervezett illusztrációkról és a versek értelmezéséről, vagy mindenki önállóan dolgozik?

– Önállóan dolgozunk, bár természetesen a grafikusnak is van véleménye a szövegről, és viszont: a költőnek is van vizuális énje, elképzelése a majdani rajzokról. Én szeretem, ha az illusztrációs anyag egy könyvön belül nem eklektikus, inkább egységes képet mutat. Gyakorlatilag mindegy, milyen, csak legyen határozottan valamilyen. Továbbá szeretem, ha nem értelmez, nem mutat egyfajta kizárólagos olvasatot, hanem bízik az olvasó fantáziájában, így inkább alátámasztja a szövegeket, segít a befogadásukban. Régebben beszéltünk a rajzokról akár előzetesen is, ám hogy végül mi kerül majd a papírra, abban úgyis az illusztrátor dönt, így aztán mostanában inkább csak a kész anyagról váltunk szót. Az illusztrátor egyébként könnyebb helyzetben van, tudniillik, ha nem tetszik neki a szöveg, ha nincs róla elképzelése, akkor eleve el sem vállalja. A költő viszont tudomásul veszi az illusztrációkat, akár tud velük azonosulni, akár nem.

– Már a Csillagszedő Márióra is jellemző, hogy egy-egy vers egyfajta tűnődés, aforizma, keleti filozófiákra hajazó, egyetlen mondatból álló bölcselet. Az Ég Boltban ezek mintha megszaporodtak volna: „Vajon ki szereti jobban a virágot? / Aki öntözi, hogy sokáig éljen, / vagy aki vázába teszi, / hogy gyönyörködjön benne? Vagy „Minden választásod / a többi lehetőség kizárása. / Így járod az utad, / mindig csak egyik lapjára lépve / a kockaköveknek.” Vagy „Sötétben hallani a madárfüttyöt: / a remény, hogy egyszer még világos lesz.” Ki a bölcsebb? Az ártatlan kisgyerek, ahogy a maga egyszerűségében szemléli a világot, vagy a sokat megtapasztalt idős ember, aki már régóta tapossa az utat?

– Azt gondolom, az ártatlan gyermek világra való rácsodálkozása és az öregkori világlátás között nemcsak párhuzam, de hasonlóság is van. Ezt régebben úgy fogalmaztam meg magamnak aforizmaszerűen, hogy a gyermek még bölcs, az idős ember pedig már bölcs, teszem hozzá: jó esetben. Tulajdonképpen ennek a megállapításnak a „vizsgálatára” vállalkoztam A nagypapa távcsöve című könyvemben jó tizenöt évvel ezelőtt. A Csillagszedő Márióban a saját mikrovilágát feltérképező kislány a megismerés aktusával párhuzamosan rendszerezi is a frissen birtokolt tudását: az új ismereteket nemegyszer már-már filozofikus megállapításokba tömöríti. Az Ég Bolt verseiből összeálló történetet ilyen szempontból is hasonlónak szántam, csak itt nem egy óvodás kislány, hanem egy kamaszfiú mesél, és nem a barátságról, a halállal meg a szülei válásával való szembesülésről, hanem az első szerelemről, amelyet esetében egy Anna nevű lány testesít meg, a tőle való kényszerű elválásról, illetve a saját betegségével való szembesülésről. Az Ég Bolt főhőse ugyanúgy kénytelen feldolgozni ezeket az új tapasztalásokat, mint a Csillagszedő Márió kislánya, de a filozofikus megállapítások mellett és helyett ezekben a versekben – mintegy a betegsége hozományaként – a transzcendens világ is megmutatkozik, talán ezért van erőteljesebben jelen a bölcselet.

– Az örökké nyitva tartó Ég Boltban a korábbiaknál nagyobb szerepet kap a hit és a transzcendens. Mi a hangsúlyeltolódás oka? A 12 éves nagybeteg főhős halálhoz való közelsége, vagy a költő életkora a magyarázat? Nem véletlenül lebegnek ezek a versek „ég alatt, föld felett”.

– Is-is – és még más is. Persze, hogy így hatvan után egyre inkább világossá válik az ember előtt, hogy fele annyi ideje sincs már az ég alatt, a föld felett, mint amennyit volt itt. Fogékonyabbá, érzékenyebbé válik az élet értelméről szóló kérdéskörben, és ez megkönnyíti az azonosulást a kötetben szereplő fiú lírai énjével, hisz mindaz, ami ott a kamaszfiúval történik, a szerelem, illetve a betegség, szintén érzékenyebbé teszik a lelket. Ezek arra is hajlamosítják a főhőst, hogy ne csak kérdéseket tegyen fel a szeretetről, a végesről és a végtelenről, a látható és a láthatatlan világról, hanem válaszokat is keressen rájuk, akár olyanokat is, amelyekben megjelenik Isten és/vagy a transzcendens. Persze ebben az életszakaszban, a kamaszkorban betegség és szerelem nélkül is nagyobbra nyílik a világ a gyerekek előtt, de azt gondoltam, ezekkel a történésekkel még izgalmasabb és hitelesebb lehet a könyvbéli fiú karaktere.

– Az Ég Boltban áldást és vigaszt lehet kapni, csak kérni kell. Olvasható afféle „Beteg lelkeknek való füves kertecskeként”? A többi verseskönyvéhez hasonlóan ez a kötet is több szinten olvasható, és minden szinten tűpontosan fogalmaz.

– Szeretem, ha „többszintes” a szöveg, így a befogadói életkor előrehaladtával – és persze mentalitástól vagy hangulattól is függően – más-más értelme nyílik meg az adott soroknak az adott olvasó előtt. Azt mondják, a jó gyerekkönyv felnőttekhez is szól – szeretném azt hinni, hogy ezek a könyvek ilyenek. A Csillagszedő Márió és az Ég Bolt is.

Szénási Zsófia
Fotó: Kiss Anna Boróka

Kiss Ottó: Csillagszedő Márió, Móra Kiadó, 72 oldal, 2999 Ft
Kiss Ottó: Ég Bolt, Móra Kiadó, 72 oldal, 2999 Ft