Ovis okosító címmel új sorozatot indít útjára a Móra Kiadó, a mesék szerzője Miklya Luzsányi Mónika. A többek között pedagógus végzettségű, és sokáig tanárként dolgozó szerző műveit kezdetben öt saját gyermeke inspirálta. Írói pályája kezdetén, férjén kívül Szabó Magda biztatta, nagy hatással voltak rá Varga Katalin és García Márquez művei. Tollából másfél évtized alatt több tucatnyi pedagógiai segédanyag, gyerekkönyv és ifjúsági regény született. Egyik szerzője volt az ovisoknak szóló népszerű Trixi könyveknek, férjével, Miklya Zsolttal együtt munkálta ki a Beszélgető Bibliát, amely az első magyar szerzős gyermekbiblia. De írtak olvasónaplót, szöveggyűjteményt, és több társasjátékot készítettek közösen. Emellett regényeivel, novelláival, esszéivel és publicisztikáival a felnőtt irodalomban is képviselteti magát, munkásságáért megkapta a Családbarát médiáért-díjat is. Pedagógia módszertannal is foglalkozik, kutatási területe a digitális generációk megszólíthatósága.

– Mitől okosítók az új ovis mesék?

– Az Ovis okosító mesesorozat két főszereplője Rozmaring és Tarack, két vadmalac gyerek, akik meglehetősen ellentmondásos nevelésben részesülnek: a mamájuk nemesített házi malac, míg papájuk árván nevelkedett erdei vadkan. Nagyon szeretik egymást a családtagok, pozitív a szülőkép, de a szocializáció mikéntjéről másként gondolkodnak. A sorozat célja, hogy különböző problémás helyzetekre – a lehető legkevésbé didaktikus módon – adjon tanácsot nemcsak a gyerekeknek, hanem a szüleiknek is. Az első kötetben az alapvető illemszabályokról lesz szó, a másodikban egy esküvő apropóján a nagycsalád működési modelljéről, a harmadikban a közlekedési szabályokról, a negyedikben a digitális világ veszélyeiről. A kisméretű, keménytáblás, lapozgatós képeskönyvet Tóth Andrej illusztrálja. Kedves, vidám és humoros 21. századi képi világot alakított ki a mesékhez, ami tökéletesen illeszkedik a szövegekhez. Andrej egyszerű formákkal és harsány színekkel dolgozik, a szőke fürtös Rozmaring és az állandóan mocskos Tarack malac képében szerethető, életes karakterekkel. Ez egy szülő-, és gyereksegítő mesekönyv, ami könnyebbé teheti bizonyos problémák átbeszélését a családban. A közös gondolkodás révén pedig mindenki megtalálhatja a maga számára elfogadható megoldást.

– Mi a munkamódszered? Megmutatod, felolvasod valakinek az írásaidat? Esetleg a gyerekeidnek?

– Eleinte valóban felolvastam nekik, de egy idő után azt mondták: „Anya, majd akkor szólj, ha megjelenik!” Kézirat formában már régóta nincs gyerekolvasónk. 10-15 év gyereknevelés és pedagógiai munka jó alap arra, hogy az ember tudja, mire kíváncsiak a különböző korcsoportba tartozó gyerekek. Tudományos kutatási területem a digitális generációk megszólíthatósága, így folyamatosan nyomon követem, milyen módszerekkel lehet felkelteni az Alfa, a Z, netán az Y generáció figyelmét, hiszen másképp gondolkoznak, más a szövegigényük, az olvasási szokásaik, mint az idősebbeknek. Nemcsak a nyelvi világot kell hozzájuk igazítani, hanem a történetmondást is. Akciódús sztorit kell teremteni, gyorsan pergő események egymásutánját, mert a mai óvodás nem fog meghallgatni egy három oldalas leírást, de még egy fél oldalast sem. Ha nem elég gyors a cselekményváltás, elunja magát. Képekben gondolkozom, és az a jó, hogy ha az olvasónak is „pereg a film” a fejében.

– Hogyan tudsz együtt dolgozni a férjeddel íróként? Nincs rivalizálás?

– Ő elsősorban költő, én meg író vagyok – ez nagy szerencse. Nagyon jól tudunk együtt dolgozni, ritkán van feszültség köztünk, mindenkinek megvan a maga feladata. Ő szokta például a prózákhoz megírni a versbetéteket. A gyerekeknek szánt bibliai történeteket – teológus lévén – én írom meg, ő szépészeti igazítását végzi. Szigorú kritikus, ugyanakkor biztat, hogy írjak több felnőttekhez szánt irodalmat.

– Sok műfajú szerzőként min dolgozol most?

– Több kiadónak dolgozom egyszerre. A Református tananyag fejlesztő csoport tagjaként férjemmel éppen 1. és 2. osztályosoknak szerkesztünk egy újszerű szöveggyűjteményt, elsősorban kortárs szerzők műveiből válogatva. A pedagógusoknak is összeállítunk egy pedagógiai segédanyagot, ami abban segít, hogy megértessék a kisdiákokkal, hogy az irodalom nem csupán egy tantárgy, hanem az életünk része. A Móránál jön 2022-ben egy young adult, vagyis fiatal felnőtt korosztálynak szóló könyvem, ami a disztópia műfajában íródott. Ennek a regénynek a második kötetén is dolgozom már fejben.  Közben Ehnatonról írok egy történelmi regényt, amihez már csak a terepbejárás hiányzik. Így nagyon várom, hogy megnyíljanak a határok, és eljuthassak végre Felső-Egyiptomba.

– Szerzőként van kedvenc korosztályod, vagy egyszerűen élvezed a változatosságot?

– Mindenkinek nagyon szeretek írni, magát az írás folyamatát élvezem. Izgat, hogy az írás közben a fejemben moziszerűen lepergő filmet, a bennem élő világot vajon érzékeli-e az olvasó is. Teljesen mindegy, hogy az illető milyen korosztályba tartozik. Bármilyen témáról szeretek írni, ha elindít bennem valamit, akár az olajfúró torony műszaki leírásáról is képes vagyok megírni egy kalandregényt. Ha megtalálom a nyelvet és a karaktereket, bármit el tudok mesélni. Akármi lehet a cselekmény, csak hiteles legyen az előadásmód.

Szénási Zsófia
Fotó: Kalocsai Richárd

Rozmaring és Tarack viselkedni tanul
Móra Könyvkiadó, 48 oldal, 2499 Ft