Madách „kottájából” játszik a szerző Apfelbaum című új regényében. Nála két nő toposz jelenik meg sok alakban, és az utolsó Éva felülemelkedik a szerencselovag Ádámon.

– A székesfehérvári színházban pár hónapja volt a premierje Az ember tragédiája 2.0-nak, amelyben egy színt ön írt. Mi nem hagyta nyugodni, ami miatt továbbgondolva regényt írt belőle?

– A színházi munkára érkezett felkéréstől a tényleges megvalósulásig két év telt el. Az idő alatt túl sokat foglalkoztam a témával ahhoz, hogy megelégedjem azzal, ami a színben elsőre íródott. A gondolataim összekapcsolódtak az évekkel korábbi regénytervemmel, amelyben élet, halál, meg holtak, égiek és Isten szerepeltetését képzeltem el. Kézenfekvő lett, hogy ebben Madách játékszabályait kövessem. A Faustból ellesve nálam Ádám alkut köt az ördöggel. Azt ígéri neki Lucifer, hogy lelassul az öregedése és a férfikor delét meghosszabbítja. Ennek fejében Ádám olyasmikbe megy bele, amikbe nem szabadna.

– A maga Apfelbaum Ádámjának nincs is sok biztatásra szüksége ahhoz, hogy rossz felé induljon, eleve sodródó, a hatalomvágya miatt mindenre kapható egyéniség.

– Ezért alkalmas egy ilyen alkura. Az ő sorsát nem egy meggondolatlan egyezség irányítja. Becsvágyó, a saját képességeit, lehetőségeit messze túlértékelő alak, aki tudós és művész akar lenni egyszerre, és eltorzult hatalomvágy is jellemzi. Egyikhez sincsenek meg a megfelelő adottságai, de külső támogatást kap az ördögtől. Ott van mellette valóságos figuraként a még züllöttebb erkölcsű Lakatos Imre, aki rettenetes életutat járt be, viszont irdatlanul tehetséges volt. Azért emeltem be a könyvbe az életét, mert rímel az én fiktív történetemre: ő ténylegesen öngyilkosságra kényszerítette a fiatal elvtársnőjét, Izsák Évát. Lakatosnak Ádámhoz hasonló pályafutása volt, Budapesten besúgói karriert csinált, majd amikor disszidált, Angliában kirobbanó tudományos sikert aratott. Ő eszes volt és fantasztikus szörnyeteg. A könyvben a valóságos figurák mint a fiktív alakok árnyképei bukkannak fel.

– Talán éppen a hazai politikai áthallások enyhítése miatt helyezte Nagyváradra és Berlinbe a történetet?

– Nem ennyire tudatosan döntöttem, de ez is eszembe jutott munka közben. Előre elterveztem, hogy közép-európai látószöget választok, hogy ez a könyv ne ragadjon be annyira a hazai történelembe, mint a korábbiak. Bár az ebben felmerülő összes probléma is a magyar múltban gyökerezik, de jobb, ha a forradalom nem Magyarországon játszódik, hanem Berlinben, és 1956 utóhatásainak is inkább az erdélyi vonalához igazítottam a cselekményt. Ez tágabb látószöget biztosít, noha a kelet-berlini forradalmat is magyar szemmel írtam meg, de igyekeztem tartani magamat azokhoz az eseményekhez, amelyek 1989 őszén az NDK-ban játszódtak le, de ezekben fiktív figurákat is mozgatok. Az én Ádámom utasításba kapja, hogy ott fontos szerepet töltsön be. Azonban váratlanul Éva lesz az, aki ezt sokkal tisztábban, forradalmibban valósítja meg.

– Miért megengedőbb íróként a regény női karaktereivel, még akkor is, ha Leni Riefenstahlról van szó, akitől Ádám első berlini útja során a művészi karriert reméli?

– Mert általában ők az erősebbek, jobbak, okosabbak, szebbek, erkölcsösebbek. Persze vannak köztük bűnösök is. A romániai miniszternő figurája luciferi tulajdonságokkal rendelkezik. Leni Riefenstahl szintén pokoli személyiség, de mégiscsak öntörvényű, tehetséges, mindamellett, hogy borzalmas dolgokat is művelt meg politikailag problematikus volt. Mindig bosszantott, hogy Madáchnál a nő túlságosan alárendelt és elfogadó, nem egyenrangú partnere Ádámnak. Apfelbaum fiatalsága elnyúlik az alku miatt, így neki Évái vannak, és én még meg is duplázom a női toposzt. Beemelem Lilitet, aki a legenda szerint az Évát megelőző társa volt Ádámnak, viszont a teremtéstörténetekbe nem kerülhetett be, mert nem tisztelte a tekintélyt. Autonóm volt és érzéki, nem lehetett tudni, éjszakánként merre jár, és ezt a férfi nem tűrhette; különváltak útjaik. Ádám ekkor sírta ki magának a másik fajta nőt, Évát. A regényben felváltva jelenik meg Apfelbaum mellett ez a két nőtípus, és így a végére lehetett egy fiatal Évát kitalálni, aki messze fölébe nő a férfinak.

– Milyen megfontolásból kerültek be az 1937-től nagyjából ’90-ig játszódó regénybe a közelmúlt alakjai, leggyakrabban Réz Pál, de például Petri György és a rá emlékező írók is, illetve Závada Pál?

– Magamat mint emlékezőt illesztettem be, akiben egyszerűen fölidéződnek barátok, helyzetek bizonyos helyszínekről, történetekről. A saját életemből fölvonultatott ismert figurák vezéralakja Réz Pál lett, mert Nagyváradról ő mesélt nekem legtöbbet. Tudtam, hogy a nagyváradi gettóban „kitört” hamis tífuszjárvány szerepelni fog a könyvben, és ő édesapján keresztül egyik főszereplője volt ennek. Ezek a történetcsírák valóságos emlékek. A magyar írók a rendszerváltás körüli időben Erdély és Berlin között mászkálhattak, az utóbbi különleges hely volt, mert oda ösztöndíjjal többször eljuthattunk.

– A maga regényírói énje számára szokatlan forma, a verselés nem nehezített meg a munkáját?

– Inkább erős felszabadító hatása volt. Új perspektívát nyitott. Arra intett, hogy a formai követelményeknek megfelelően pontosabb, összeszedettebb legyek. A sűrítés érdekében erősebb képeket kellett kitalálnom, meglepőbb asszociációkat engedhettem meg magamnak. Bátrabban lehetett kidobálni összekötőszövegeket, fölösleges magyarázkodásokat, mert a strófa és a sorok is rövidek. Olyan érzés volt, mint amikor valaki megtanul egy lépéssort és onnantól kezdve tud táncolni, ami több és jobb, mint az addigi csoszogás.

– Miként érintette, hogy a XX. század középső szakaszán játszódó története az ukrajnai háború miatt hirtelen túlságosan aktuálissá vált?

– Történt már velem hasonló, de ilyen durva formában még nem. Azt hittem, hogy amikor a II. világháborút kitárgyalja az Úr és Lucifer, az egy történelmi beszélgetés egy szörnyű világégésről, ami mögöttünk van. De fel sem merült, hogy előttünk is lehet. Helyi háborúk persze azóta is voltak, de olyan nem, hogy egy agresszor támad egy védtelen testvérnépre. Erre egyikünk sem gondolt, még a szakértők sem.

Mátraházi Zsuzsa
Fotó: Debreczeni Fanni

Závada Pál: Apfelbaum - Nagyvárad, Berlin
Magvető Kiadó, 264 oldal, 4499 Ft