Újra megjelenik a Madáretető

Dolák-Saly Róbert, a magyar abszurd humor élő legendája, rajztanárból lett előadóművész, író, zenész, dalszerző, szövegíró, költő, színész, humorista. Beszélgetésünk a Madáretető harmadik kiadása alkalmából készült.

– Bulvárlapok paródiájaként először 2002-ben jelent meg a kötet, amelynek utolsó oldalain olvashatunk a keletkezéséről. Röviden annyi, hogy felkértek, írj kritikát egy zenei lapba…

– Igen, így történt. Karalyos József volt a 90-es évek elején egy zenei bulvárlap, a Hellló Magazin főszerkesztője, és az akkori könnyűzenei kínálatról kérte, hogy írjak kritikát. Nem igazán értettem, hogy miért éppen engem kért erre, de a cikk elkészült. Aztán mivel kissé elragadott a hév, és túl őszintén írtam az általam nem igen kedvelt zenei megnyilvánulásokról is, közösen úgy döntöttünk, hogy hagyom magamat lebeszélni az írás megjelenéséről mindkettőnk érdekében. Ekkor javasolta Józsi, hogy inkább írjak valami vicces dolgot bármiről, ami csak eszembe jut, hiszen akkor már ismerősen csengett a nevem az abszurd műfajában. Ekkor született meg a Madáretető című rovatom. Telt-múlt az idő, és az újság legnépszerűbb rovata lettem. Aztán az olvasók hosszú éveken át kérdezgették, hogy miért nem jelentetem meg ezeket könyv formájában is. Kb. tíz évig kérettem magamat, majd 2002-ben a boltokba került a könyv a fenti címmel.

– És ez annyira sikeres lett, hogy kezdték lopkodni az ötleteidet…

– A könyv hetekig a sikerlisták élén trónolt, így nem csoda, hogy sokan kedvet kaptak a benne lévő írások, rajzok „kölcsönzésére”. Humoros tévéműsorok, színpadi előadások, könyvek, reklámok, később online írások táplálkoztak a Madáretető kínálta választékból. Valahol még megvannak azok a szlovák ifjúsági lapok, amelyek folytatásokban közölték ezeket más szerző neve alatt. A lényeg persze az, hogy minden elképzelésemet felülmúlta a könyv hatása. Tényleg nem gondoltam volna, hogy több mint negyvenezer példányban talál gazdára, aztán már nem is követtem a tizenvalahanyadik újra nyomás után az eladási adatokat.

– Egészen elképesztő! Hogy lehet az ilyesmit feldolgozni?

– Én mosollyal szoktam. Addig mosolygok, amíg el nem fárad a szám, aztán másnap folytatom. Persze, akkor meg azzal folytatódott a történet, hogy bárkivel találkoztam, mindenki azt kérdezte, hogy lesz-e folytatás. Az elején azt mondtam, hogy nem, de egy idő után megadtam magam, és megírtam az Agyatlantisz című könyvet, ami szerves folytatása volt az elsőnek.

– A Madáretető 2016-ban is megjelent, most pedig átdolgozott kiadásban lát napvilágot. Miben áll ez az átdolgozás?

– Igen, azért tartottam fontosnak beleírni a kolofonba, hogy az első kiadás 2002-ben volt, a második, egy másik kiadónál 2016-ban, mert a humor műfajában nagyon lényeges a kor, amelyben születik. Nem csak azért, hogy bizonyos poéntípusok első megjelenését lehessen követni, hanem azért is, mert az időszakra nagyon jellemző a hangvétel, a stílus. A frissítés, átdolgozás azt jelenti ebben az esetben, hogy egyrészt cseréltük azoknak a hírességeknek a nevét, akiket ma már nem nagyon ismerhetnek a fiatalok, hiszen egy képzeletbeli bulvárlapról van szó, ahol nem a nevek a lényegesek, hanem a köréjük koholt történetek, állítások. Másrészt pedig – visszautalva a korra –, változtak a nézetek bizonyos dolgokkal kapcsolatban. Ami régen viccesnek tűnt, az ma már bántó lehet. Persze csak néhány helyen cseréltünk ki emiatt cikkeket, de fontosnak tartottuk korszerűsíteni a könyvet ilyen formában is.

– Tűnődöm a címen: azt jelentheti, hogy az újságkészítők madárnak nézik az olvasót és megetetik. Vagy ha úgy olvasom „Madár e tető” akkor egy madár védőszárnyai alatt érezhetjük magunkat. Mi az igazság?

– Szerintem a kifejezések hangulata sokszor kifejezőbb, mint ha észérvekkel agyon magyaráznánk őket. A kedves olvasó bizonyára feltölti tartalommal a jelentését.

– Újabb és újabb generációk röhögnek a rovatokban, képregényekben, „gonoszkópban” és „horrorszkópban” megjelenő gegeken; úgy tűnik, örök kedvenc ez a fajta humor, pedig nem ugyanaz vicces ma, mint húsz éve. Mi a véleményed?

– Bevallom, bármit csináltam, abban volt némi tudatosság azt illetően, hogy elrugaszkodjak az aktualitásoktól, hogy kicsit időtlen legyek, hogy ne ragadjak le a napi események visszajátszásánál. Talán ezért adja ki már a harmadik kiadó ezt a kötetet. Bízom benne, hogy a fiatalokat ma is megérinti a tartalom.

– Érdekelne, hogy a te humorod változott-e és hogyan?

– Persze, és emiatt is izgalmas volt néhány cikket cserélni, és belebújni régi önmagamba, mert úgy kellett beilleszteni az új részeket a könyvbe, mintha akkor írtam volna. Ahogy mondani szoktam, ma kicsit keményedett a humor, kicsit durvult, és ez nemcsak tartalmi kérdés, hanem a színpadi előadásmódot is érinti. Erőteljesebben kell a színpadon jelen lenni, mint régen, de nem is baj, mert a változások mindig inspirálók számomra.

– Nyilván van veleszületett tehetség, humorérzék, amire rátesz a gimnáziumi hülyéskedés, szereplés, zenélés sikere. Interjúkban meséled, hogy az Omega előzenekara voltál 1976-ban – és a fürdőszobából rögtön egy több ezres közönség elé kerültél. Ez az élmény nem lehetett semmi és egy fantasztikus sztori! Mi kellett hozzá? Gondolom bátorság és önbizalom sem kevésbé.

– Hát, ha már így rákérdeztél, önbizalmam volt a legkevesebb. Emlékszem, az első szabadtéri fellépés előtt, Pécsett, az Omega billentyűse, Benkó Laci azt tanácsolta, hogy ne ijedjek meg, mert a mikrofon nagyon hangosan fog szólni.

Az instrukciók helyettesítették a próbát, ami elmaradt, és 21 évesen nulla tapasztalattal álltam ki az ország akkori legnagyobb technikai berendezéseivel körül véve. Nem is értem, hogy mertem kimenni a színpadra. Kezem-lábam remegett, és ez a drukk még hosszú évekig kísérte a szerepléseimet, de arra jó volt, hogy egy félénk fiút rávegyen arra, hogy önmaga merjen lenni. A közönségnél jobb pszichológust ma sem tudnék ajánlani senkinek.

– A L’art pour l’art Társulatban egy olyan egyedi műfaj alapkövét raktátok le, amilyen még nem volt, ilyen töményen nem csinálták. A közönség rögtön megszerette a Besenyő családot, és a karaktereidet. Boborjánt, Anti bácsit, Naftalin Ernőt és Leopoldot hogyan fogadja a mai közönség?

– Szerencsére nagyon lelkesen fogadják őket. Ennek az oka az lehet, hogy akik megszerették ezeket a figurákat, azok kíváncsiak az újabb jeleneteikre is. És itt szeretném megemlíteni a kollégáimat, a L’art pour l’art Légitársaság személyzetét, akiket hasonló lelkesedés fogad, ha bárhová megyünk. Szászi Móni, Stefanovics Angéla, Pethő Zsolti zseniális, kreatív munkatársak, akikkel nemcsak élvezet színpadon lenni, hanem az együtt töltött idő is szórakoztató.

– A humor latin szó és testnedvet jelent – gondolhatunk itt az idegrendszert felpezsdítő hormonkoktélokra, mert a jó humor jó hatással van a közérzetre, beindít, felszabadít, végső soron gyógyít. Kaptál visszajelzéseket ez ügyben?

– Sokan azzal állítottak meg a legkülönbözőbb helyeken, hogy az életüket mentettük meg a videóinkkal, mert a családi tragédiájukat követő mély depresszióból segítettük ki őket. Viccelődtünk is a társulatban egymás között, hogy igazán kaphatnánk valami professzori állást egészségügyi területen. Ami a humor – testnedv kifejezéseket illeti, ezek számomra inkább a mozgékonyság lehetőségét idézi fel bennem. Hiszen az élet vegyi folyamatai nem működnének nedvesség nélkül. Ennek az ellentéte a merevség, a dogmatizmus, a változás képtelensége, a száraz, gondolkodás-nélküliség.

– „Azt hiszem, számomra talán mindig az átjárhatóság volt a leglényegesebb. Az a képesség, hogy alakításaink között közlekedni tudjunk. Hogy soha ne higgyük el szerepeinket, melyeket kiválasztottunk, vagy amelyekre kiválasztattunk.” – írod a könyv végén az Okoskodács címszó alatt, és valószínűleg ez adja pályád egyediségét. Mondtad is, hogy a humorral olyan világba csöppentél bele, amiről nem is gondoltad, hogy fő vonulat lesz. Ezekről a kanyarokról milyen jó lenne egy önéletrajzi könyvben olvasni! Nem lehetetlen?

– Igen, ez az idézet pont az előző gondolatokat idézi, igazolva azt, hogy amióta élek, ezek a kérdések foglalkoztattak a legjobban. A változás lehetősége, a begyöpösödés ellenében. És ez nemcsak egészségügyi szempont, sokkal fontosabb a mentális vonatkozása, a rugalmas hozzáállás önmagunkhoz, a világ dolgaihoz, ami elég jól képes konzerválni a lelkünket, szellemünket, ha tényleg próbálunk frissek maradni. Persze ez nem azt jelenti, hogy egy betegség nem képes lerombolni igyekezetünket, de amíg észnél vagyunk, sokat segíthetünk magunkon. Ami az önéletrajzi írást illeti, jó helyen kapizsgálsz, mert terveztem valami ilyesmit, de erről nem akarok többet mondani, maradjon ez a jövő homályába rejtve.

– Egyébként a zenészség, zenei érzék segített a műsorok szerkesztésénél? Gondolok itt arra, hogy a dinamika, hangsúly, struktúra, szünet és hasonló zenéhez is köthető fogalmak a műsorokban szintén fontos szerepet játszanak.

– A zene és a humor egy szempontból feltétlenül édestestvérek, és ez a ritmus. Ha egy „poént” két másodperccel később mondasz el, mint kéne, ötven százalékkal rontod a hatását. De ez a humor műfajának minden mozzanatára igaz, és egyáltalán a színpadi munkára is, ami lehet teljesen más műfajú jelenlét. A közönségnek egy egész műsorra, jelenetre vagy egyetlen mondatra történő reakcióját erősen befolyásolja, hogy mit mikor csinálunk. Úgyhogy nem árt, hogy zenével is foglalkozom.

– Az Agyatlantisz című könyved megjelenése kapcsán, 16 éve készítettem veled interjút. Azóta felnőtt egy gyerek! Dolák-Saly Dorka videoklipje „Hagyjatok már aludni!” láttán úgy tűnik, nem esett messze az alma a fájától.  „Élesebben sikít, mint egy villanygitár”– idézem az „Ahogy a szívén kifér” dalodból költői kérdésként. Mesélj a lányodról!

– Ő már nagylány, 18 éves, és járja a maga útját. Igaz, hogy szerepelt ezekben a klipekben, ami már négy éve volt, és nagyszerűen megállta a helyét, de nem igazán izgatja a zenei pálya. Sok minden érdekli, és majd választ a lehetőségek közül. Imádom a lazaságáért is.

– A L'art pour l'art Légitársaság fellépései, és az önálló estjeid is bizonyítják, hogy a siker töretlen. Az „Őrültek, haza” Londonba is megy és a „Családi gumiszoba – interaktív zenés gyerekműsor”-t országos turnén játszod.  „Te voltál az előbb a színpadon?” – kérdezett egy gyerek az egyik műsor utáni közös bulin, és ez annyira tetszik, mert számomra azt is bizonyítja, hogy személyes találkozásokra, élményekre – az online és az AI világában is – egyre inkább szükség van. Szerinted?

– A kérdés tökéletes. Igen, én is azt vallom, hogy az AI világában felértékelődik a személyes jelenlét a színpadon. Bízom benne, hogy még lesz pár mozgékony évem, mert nagyon szeretem a színpadi munkát. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyi idősen is a közönséget szórakoztatom.

– „Poénosság és érzelmek keveréke: erre csak Dolák-Saly Róbert képes! Imádom...” – kommentel klipedre egy rajongó. Úgy tűnik, a lírai éned mostanában előtérbe került. Igaz ez?

– Nekem a pályám elején is voltak „komolyabb” hangvételű dalaim, úgyhogy ez nemcsak a mostani időszakra jellemző. A Láthatatlan ég című lemezem díjakat is kapott. Ahogy mondani szoktam, a humor racionális műfaj, ellentétben szinte minden más művészi megnyilvánulással, amelyek az érzelmekre hatnak. Ezért hiányzik a zenei pályám kiteljesülése, ami Magyarországon nem adatott meg. Mert ott a lelkekre is szívesen hatottam volna. Lehet, hogy még csinálok ilyesmit, van egy zenekari kezdeményezés, amit szeretnék zenész kollégáimmal kiteljesíteni.

– Nem titok, hogy áprilisban ünnepled a 70. születésnapodat – amihez ezúttal is szeretettel gratulálok! Hogyan tekintesz vissza a pályádra?

– Engedd meg, hogy erre Boborján válaszoljon: „De titok! Nem szabad elárulni, hogy mennyi éves vagyok, mert még elhiszik, aztán azt mondják, hogy ez meg mit keres itt még ez! Nem is vagyok annyi éves, amit mondtál, csak sokkal kevesebb! Meg ne halljam még egyszer, hogy 70, mert föl leszel jelentve a Koreláruló Bizottságánál, aztán egy életre megvonják tőled az összes csokit, ami ki lett szabva rád, aztán nézhetsz!”

– Jól van, Boborján, akkor hagyjuk ezt. Azt még megkérdezem, hogy mik a terveid?

– Szeretnék végre egy fagyit kapni, mert egész télen erre vártam, beleértve engem is.

Szepesi Dóra

Dolák-Saly Róbert: Madáretető
Trend Kiadó, 160 oldal, 5999 Ft

A Madáretető

megvásárolható

kedvezményes áron

a Móra Kiadó

webáruházában

Olvasson bele

a könyvbe,

idekattintva