A tévhitekkel ellentétben se a színházak, se a könyvek kora nem múlt el. Talán soha nem is fog. A gyerekek életében pedig ez a kettő majdnem olyan fontos, mint a helyes táplálkozás. Az irodalmi müzliről, azaz a gyerekszínházak mai lényegéről Mayer Zitával, a Kompánia Társulat tagjával beszélgettem.

- Fontosak ma a gyerekszínházak, és az, hogy a gyerekek rendszeresen járjanak színházba?

- A színház a gyerekek életkori sajátosságainak talán jobban megfelel, mint a tévé és a mozi. Ez meredek kijelentésnek tűnhet, de próbálom megmagyarázni: nem a mozgófilm ellen beszélek, hanem a színház mellett. A mai technikaorientált világban a gyerekek sokkal könnyebben, sokkal többször kerülnek a képernyő elé, mint színházba, s ez így nincs jól. Hiszen a színház azzal a különleges „itt és most“ élménnyel szolgál – egyszeri, megismételhetetlen, visszatekerhetetlen események sorával –, amire a gyerekeknek rettentően nagy szükségük lehet majd a későbbi életükben.

- Ön hogy került a gyerekszínházak világába?

- Zárkózott és nagyon szégyenlős kislány voltam, ezért anyukám úgy gondolta, a délutáni színjátszó szakkör old majd egy kicsit rajtam. A terv sikerült – bár egy darabig csak csendben néztem a többieket, aztán pedig észre sem vettem, hogy hirtelen átkerültem a túloldalra. Így lettem gyerekszínjátszó, majd diákszínjátszó a Budakeszi Mezei Mária Művészeti Iskolában. Ebből a csoportból lett később a Kompánia Színházi Társulat. Azóta sokan megfordultak a társulatunkban, de a fiatalokkal való közvetlen kapcsolat a mai napig megmaradt, hiszen ez az egyik védjegyünk. Ugyanis a társulat minden tagja foglalkozik gyerekekkel a színházon kívül is, mi tartjuk például a drámafoglalkozásokat a Mezeiben. A célunk pedig a drámaórán és a színházban is azonos: azt szeretnénk, hogy a gyerekek játékként éljék meg az előadást. Minden erőnkkel színházszeretetre nevelünk.

- Mi a nagyobb kihívás: gyerekeknek vagy felnőtteknek játszani?

- Szerintem gyerekeknek könnyebb. A kisebbeknek még könnyebb. Ők természetesen még jobban játékba vihetők, nyitottabbak az interakcióra, és kevesebb bennük az előítélet: könnyebben felfüggesztik a hitetlenségüket, mert szeretnek elvarázsolódni. Azt nem mondom persze, hogy nem kritikusak, mert őszintén megmondják, ha valami nem tetszik nekik, de hát pont ezt tanítjuk nekik, hogy legyen saját véleményük.

- Mire kell nagyon figyelni egy gyerekelőadásnál?

- A legfontosabb, hogy a korosztálynak megfelelő, őket érintő témákat találjunk, valós problémákat, valós kérdéseket tegyünk fel az előadásban. A gyerekeket nagyon komolyan kell venni, minden játék és móka ellenére az előadásnak komoly mondanivalóval kell szolgálnia. Ideális esetben minden színházi alkalom feltesz egy kérdést – a gyerekszínházban is. Ha pedig a gyerekek bevonódnak az előadásba, saját igényük lesz megválaszolni maguknak ezt a kérdést. Ez egy hatalmas lehetőség a színházzal való nevelésre.

- Van kedvenc előadása, szerepe, szereplője?

- Én mindig azt a darabot, szerepet szeretem a legjobban, amelyik a legfrissebb, amiben éppen benne vagyunk. De imádom például Ijjas Tamás Bőröndapujából Pankát játszani, aki egy öt éves szülinapos óvodás. A gyerekek az én, és a testvérem, Peti közösen megrendezett születésnapjára érkeznek vendégként – a lányok mindig csodálattal néznek rám: a varázslatos rózsaszín szülinapi ruhám, meg a hatalmas masni a fejemen teljesen elbűvöli őket. Szeretnének mind mellém ülni, és ez nagyon jó érzés. A Sári és Samuban viszont egy kövér apukát játszom, ami szintén kedvenc, mert nagyon vicces.

- Könyvet olvasni is fontos a mai gyerekeknek?

- A mese a hamuba sült pogácsa modern megfelelője. Később az iskolában nagyon érezni, hogy melyik gyereknek mesélnek otthon és melyiknek nem. Mostanában a klasszikus mesék mellett egyre fontosabbnak tartom a kortárs gyerekirodalom darabjait is, mert a mai világot segítenek feltérképezni a gyerekeknek: a saját életük mindennapi kérdéseire adnak választ ezek, könnyeden, érthetően. Egyfajta egyéni világmagyarázatok ezek, persze gyereknyelven.

- A Kompánia Színház mely előadásait ajánlja mostanában?

- Legutóbb a kortárs gyerekirodalomból készítettünk előadásokat: Ijjas Tamás: Bőröndapuja, Andrus Kivirahk: Sári, Samuja, meg a Rettenthetetlen kefir fut most a műsoron. Aztán mostanában kezdünk neki Dániel András: Kicsibácsi, Kicsinéni meg az Imikém című nagyon különleges gyerekkönyvének is.  A [2014.] szeptember 27-i rendezvényen egyébként a Bőröndapuból  látható lesz egy részlet és egy viszonylag új műfajt is szeretnénk majd itt bemutatni, a „virtuális gasztro-koncertet”, ami Lackfi János legújabb, Paradicsomleves betűtésztával című verseskötetének a megzenésítése lesz. Mindenkit várunk szeretettel!

Kurcz Orsi