Könyvhét 2023
SZERZŐI KIADÁS
PROFI MÓDON
Tandori Dezső
TANDORI SZUBJEKTÍV
Csokonai Attila
SZABADMATT
Kőszeghy Elemér
A magyarországi ötvösjegyek...
SZERZŐI KIADÁS<br>PROFI MÓDON Tandori Dezső <br> TANDORI SZUBJEKTÍV Csokonai Attila <br> SZABADMATT Kőszeghy Elemér<br>A magyarországi ötvösjegyek...
Könyvhét folyóirat

A házak egyedül vannak otthon – Beszélgetés Patat Bencével

Szénási Zsófia - 2023.10.17.

Gyermekszemmel és a gyermek szemszögéből szól a barátságról, családról, iskoláról, a természet és a modern technika világáról Patat Bence kortárs skandináv költők verseiből fordított és összeállított érzékeny és érzékenyítő, korunk problémáira reflektáló lírai antológiája. Patat Bence a skandináv irodalom legavatottabb tolmácsolói közül való, a finn mellett az összes skandináv nyelvből fordít, tíz nyelven beszél, és több mint 100 könyvet olvashatunk már a magyarításában. Elsősorban prózában utazik: felnőtteknek szóló szép- és szórakoztató irodalmat, színdarabot, ifjúsági regényt, gyerekkönyveket és ismeretterjesztő műveket jegyez műfordítóként. Ő adta kézbe a magyar olvasóknak Karl Ove Knausgård regényfolyamának négy kötetét, kedvencei között szerepel az izlandi Jón Kalman Stefánsson és a norvég Lars Saabye Christensen. A Móra Kiadónál most megjelent Szólj, ha kell egy barát című munkája azért érdemel különös figyelmet, mert efféle gyerekvers-válogatás egyáltalán nem létezik a skandináv könyvkiadásban. Nálunk nagy hagyománya van a műfajnak: 1975-ben Ami a szívedet nyomja címmel éppen a Móra Kiadó adta ki kortárs svéd költők verseit, és a dísztelen, néhol prózának ható, lecsupaszított nyelvezetű versek meghódították a csengő-bongó rímekhez szokott magyar gyerekek szívét. Azóta tizenkét kiadásban, több mint százhúszezer példányban fogyott el a kötet. Az északi gyerekirodalom egyszerűsége, nyíltsága és tabudöntögető szókimondása Patat Bence válogatásában is tetten érhető.

– Nem az irodalom felől indultál a műfordítás felé, noha skandinavisztika szakra jártál az egyetemen.

– Nem vagyok irodalmár, fiatal koromban nem mondhatták rám, hogy könyvmoly volnék. Mindig érdekeltek viszont a nyelvek, talán van hozzájuk némi affinitásom is, és izgalmasnak tűnt számomra a kultúrák közötti közvetítői szerep, két világ összekapcsolása. Az egyetem végén Norvégiában voltam ösztöndíjjal, és ott láttam egy Ibsen nevű izlandi szerző színdarabját norvégra fordítva. Ez elindított bennem valamit, le is fordítottam a darabot, amit 2001-ben Kaposváron mutattak be. Innentől datálom a műfordítói pályámat. Hosszú évekig főként szakfordítással foglalkoztam, tolmácsoltam és idegenvezetőként dolgoztam, aztán egyre több műfordítói felkérést kaptam, és mára ez lett a fő csapásirány. Mostanában már évekre előre megtervezem, hogy mit fogok fordítani. Persze, ha az ember ebből akar élni, sokat kell dolgoznia, és meglehetős fegyelmezettséget kíván az ütemterv betartása. Nem nagyon engedhetem meg magamnak, hogy ne tartsam be a határidőket. Viszont sok esetben én is ajánlhatok könyveket a kiadóknak.

– Indulásod szerencsésen egybeesett a skandináv irodalom, gyerekirodalom és talán elsősorban a krimi felfedezésével, és a magyar fordítások iránti erősödő igénnyel. Olyan kiadókkal dolgoztál együtt, mint a skandináv irodalomra szakosodott Polar, vagy a Cser, a Scolar, a Typotex vagy a Magvető Kiadó.

– Igyekszem sokféle műfajban, sokféle könyvet lefordítani. Nekem is fontos a változatosság, így nem unom meg sem az adott műfajt, sem az adott nyelvet, és szórakoztat is a munkám. A nyelveket is igyekszem egyensúlyban tartani: az egyetemen finn és norvég nyelvet tanultam, ezeket tudom a legjobban, de mivel finnből nagyon sok fordító tevékenykedik, arányaiban abból fordítok a legkevesebbet. Izland egyre több nemzetközileg is ismert írót tud felmutatni, viszont kevesen fordítanak izlandi nyelvből, így nekem is jut bőven tennivaló. A Nobel-díjas írójukat, Halldór Kiljan Laxnesst leszámítva egészen a 2010-es évekig – az izlandi irodalom „igazi” áttöréséig – nem nagyon hallottunk más szerzőkről. Pedig igazán minőségi íróik vannak, de a felfedezésükhöz kellettek olyan tényezők, mint Björk, vagy a nagy ismertségre szert tett izlandi filmek. A skandináv irodalom népszerűsítésének az is jót tett, hogy nagyon komolyan veszik a kultúrájuk más népekkel való megismertetését, és kiterjedt fordítói támogatói programjuk van.

– Úgy tudom, az északi nyelvek meglehetősen hasonlítanak egymásra, és ha az ember az egyiket jól megtanulja, valamennyire érteni fogja a többit is. De hogy lesz ebből műfordítói tudás? Hiszen egyaránt fordítasz svéd, norvég, dán, izlandi és észt nyelvből.

– Alapvetően három csoportra osztanám az általam ismert nyelveket: van a norvég-svéd-dán vonal, ezek elég közel állnak egymáshoz, akár dialektusoknak is lehetne nevezni őket. Norvégiában egyébként két nyelvjárás között nagyobb eltérések lehetnek, mint mondjuk a svéd és a dán nyelv között. Az egyetemen azt tanultuk meg, hogy ha nem is beszéljük mindhárom nyelvet, azért értsük a köztük lévő különbségeket és hasonlóságokat.  A másik nyelvi csoport az izlandi és a feröeri. Mindkettő egy archaikus vonásokat mutató nyelv, nagyjából olyan, mintha nálunk valaki beszélné az ómagyart. Ezeket nehéz megtanulni, a latinhoz hasonló bonyolultságú a nyelvtanuk. A harmadik csoportba a finn és az észt, mint finnugor nyelvek tartoznak, amelyek látszólag nagyon hasonlítanak egymásra, de ugyanazok a szavak gyakran egész mást jelentenek a két nyelven.

– A Móra Kiadónál megjelent versantológiának nemcsak fordítója, hanem összeállítója is te voltál. Az eddigi életművedet áttekintve látható, hogy ritkán fordítasz verseket. Mekkora kihívást jelentett a feladat?

– Időnként szükségem van új kihívásokra, s ezt a kötetet is annak tekintem. Nem olvasok nagy mennyiségben verseket, a líra nem az én műfajom, viszont a prózai művekben szereplő versbetéteket, dalszövegeket mindig magam fordítottam. A kiadók lírát nem is szívesen jelentetnek meg. Némileg más kihívást jelentett számomra legutóbbi munkám, egy Nobel-díjas norvég szerző, Sigrid Undset körülbelül száz évvel ezelőtt megjelent regényének újrafordítása, ahol még azzal is meg kellett küzdenem, hogy maga a regény a 14. században játszódik, és rengeteg régi kifejezést kellett valahogy a mai olvasó számára is érthető nyelvre átültetnem, kiszűrve az anakronizmusokat és az időidegen elemeket. Meglepően modern hangvételű regényről van szó, amelynek a 30-as évekbeli fordítása elég régiesre sikeredett. A regény főszereplője Kristin Lavrasdatter, az ő szemszögéből látjuk a nők szerepét a középkori északi társadalomban.

– Visszatérve a gyerekversekre: mik voltak a válogatás szempontjai az 1975-ben megjelent kötettel összevetve? Mennyiben változott a skandináv gyerekversek nyelvezete és szemlélete az elmúlt negyven évben?

– Kezembe került az 1975-ös Móra-kötet és jó ötletnek tűnt, hogy szétnézzek a mai skandináv gyermekirodalomban, miről és hogyan írnak a gyerekeknek manapság. Meglepetésemre egyetlen lírai antológiával találkoztam csupán a kétezres évek elejéről, de annak teljesen más volt a koncepciója. Ezért a Móra kötetéhez nyúltam vissza, és a válogatásom alapja az volt, hogy gyermekszemszögből megírt, lehetőleg vicces és humoros versek kerüljenek az általam szerkesztett kötetbe. Az összes skandináv országból válogattam a gyűjteménybe, és nemcsak szabad verseket, hanem rímeseket is. Országokra lebontva Dániából Hanne Kvist, Thorstein Thomsen és Carsten René Nielsen; Norvégiából Christian Løchstøer, Ingvild H. Rishøi, Synne Lea, Ruth Lillegraven, Finn Øglænd, illetve Torgeir Rebolledo Pedersen; Svédországból Mårten Melin, Lotta Olsson és Emma Adbåge; Izlandról Andri Snær Magnason, Aðalsteinn Ásberg Sigurðsson; a Feröer-szigetekről pedig Steintór Rasmussen és Alexandur Kristiansen versei kerültek be az antológiába.

A témák egy része változatlan: szerelem, barátság, család, iskola, rokonok, állatok, a képzeletben és az álomban megélt dolgok, vagy a sötétségtől való félelem. Más részük teljesen új, mert közben a világ is megváltozott: ilyen az elektronikus kütyük használata, a környezetszennyezés, a klímaválság, a fogyasztói társadalom. A versek arról filozofálnak, hogy milyen lesz az emberiség jövője, hogyan fogjuk megóvni a bolygónkat, vagy mi a boldogság. A gyerekszemszögből írt versek Északon korábban sem tartoztak az irodalom fősodrába, így ezeknek a felkutatása komoly feladat volt. Biztos vagyok benne, hogy Magyarországon az 1975-ös kötet Tótfalusi István-féle fordításait sokkal többen ismerik, mint eredeti, anyanyelvi változataikat. Nem is versnek hívták ezeket az opuszokat, hanem „tűnődéseknek”, mert a vers gyakran csak egy-egy gondolat szűkszavú és minimalista megfogalmazásából áll. Ezért volt olyan átütő a mi nemzedékünk számára a régi kötet, de remélem ugyanolyan „ütős” lesz a mai fiataloknak az új válogatás is. És persze a felnőtteknek, mert minden jó vers éppúgy szól a felnőttekhez, mint a gyerekekhez. Nagyon hálás vagyok a Mórának, hogy gyakorlatilag teljesen szabad kezet kaptam, és mindenben partnerek voltak. Újszerű tapasztalat volt számomra az is, hogy a lírát nem lehet olyan folyamatos fegyelmezettséggel fordítani, mint a prózát, sokkal szöszölősebb és hosszadalmas elfoglaltságot jelent. Jó érzés volt viszont arra gondolni, hogy akár a családban, akár az ismeretségi körben élő gyerekek kézbe veszik és olvasgatják majd ezeket a verseket. Schall Eszter remek illusztrációi pedig jó alkalmat adnak arra, hogy ne csak olvasgassák, hanem nézegessék is a könyvet.

– A kötetben szereplő költők hazájukban elismert szerzők? Gyerek- vagy felnőttirodalmat művelnek?

– Nem tudnék százalékos arányt mondani, de vannak köztük, akik leginkább ifjúsági- és gyermekirodalommal foglalkoznak, mások viszont, például az izlandiak kevéssé írnak kifejezett gyerekverseket, vagy nagyon elmosódnak a határok. Nehéz is volt gyerekszemszögből megírt alkotásokat találni. Több északi művel akadt dolgom, amelyek egyaránt szólnak gyerekeknek és felnőtteknek. Ilyen például Maja Lunde írásai közül több is, vagy éppen Kaisa Happonen nemrégiben megjelent Mur és az esti erdő című könyve – egy olyan, kicsiknek és nagyoknak szóló mesegyűjtemény, amelyben minden korosztály megtalálhatja a maga szintjének és tudásának megfelelő történetet.

– Vannak-e kedvenc szerzőid a versgyűjteményben, esetleg olyanok, akikkel már korábban is volt dolgod?

– Andri Snær Magnason műveit régebbről ismerem, de nem a líráját, hanem a prózáját. Ő is beskatulyázhatatlan szerző, akit bármilyen korosztálynak tudnék ajánlani. Nagyon kedvelem az észt Piret Raudot és Anti Saart, zseniális gyerekszerzőknek tartom őket. Meg kell mondanom, hogy a magyar gyerekirodalom és a magyar illusztrátorok nagyon magas színvonalat képviselnek, így nem mindig egyszerű valami újat behozni a hazai gyerekkönyvkiadásba.

Szénási Zsófia
Fotó:
Lukóczky Orsolya

Patat Bence (szerk): Szólj, ha kell egy barát; Kortárs skandináv gyerekversek, Móra Kiadó, 96 oldal, 3999 Ft

A Szólj, ha kell egy barát

kedvezményes áron

megvásárolható

a Móra Kiadó

webáruházában

Olvasson bele

a könyvbe,

idekattintva

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Rovat további hírei:
Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



Kiemelt

Szántó T. Gábor: A jazzprofesszor – Az Élet és Irodalom 2024/21. számából

Az Élet és Irodalom 21. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

0507KőszeghyÉlet és Irodalom AlapítványTandori SzubjektívSzabadmatttandori.huA Mélytengeri Mentőcsapat és az Utolsó Magányos SzörnyCsibi tűzoltó lesz
Belépés