Öttel osztható

A Kalligram Kiadó már az ünnepi könyvhéten is feltűnően sokrétű, színvonalas kínálata ráirányította a figyelmet arra, hogy ez a (pozsonyi-budapesti) műhely alighanem eddigi legsikerültebb félévet hagyta maga mögött.
Faludi Ferenc
születésének 300., halálának 225. évfordulójára készült el Sárközy Péter remek kismonográfiája (a Magyarok emlékezete sorozatba). A fülszöveg ugyan kissé eltájolja az olvasót, hiszen az 1704 és 1779 között élt szerző (jezsuita tanár) Németh László, Babits Mihály, József Attila egyes „menleveleitől” nem lesz „modern” a szó alapértelmében. Egyébként szeplő az is, hogy Németh, valamint Páskándi Géza, Szörényi László és mások írásai a forrásjegyzék rosszul választott című Életrajzok, monografikus tanulmányok egységébe kényszerültek; mindjárt a legelső lábjegyzet nincs összehangolva a bibliográfiával stb. De mindez a lényegen nem változtat. Sárközy pompás idézettárat is mozgatva – számára, az italianista számára részint „hazai pályán”, Faludi egykori Rómájában időzve – tökéletes pályaképet rajzol, s pontosan világítja meg, miért nagy formátum az alkotástól szinte „eltiltott”, ma már nehezen olvasható poéta; sorsa, alkata miként írta be őt a magyar irodalomtörténetbe; s miért marad a leghíresebb-legfontosabb verssoraink egyike a „Fortuna szekerén okossan ülj”.
Következzék két „posztmodern trükkregény.”
Matuska Szilveszter
máig erősebb nyomot hagyott a (folklorizálódó) köztudatban, mint lexikális forrásainkban. Bozsik Péter Az attentátor című regénye – ál-dokumentumprózaként – „pótkötet” a biatorbágyi viaduktrobbantó (1931.szeptember 13. – nem szeptember 11.) életéhez és utóéletéhez. A műalakítás kártyáit rendre feltáró Bozsik a Tartalomból is látszó fifikás struktúrával (Álommerény O, Önmegszólító bibliográfia 2., Álommerény 5 stb., továbbá: Függelék) is egy kanyargós, labirintikus pszichotörténetbe von be (a „kulcsvonat” jelszáma 5-tel kezdődik, azaz 5972-es számot visel ama mozdony, amely nélkül…), az ajánlásban apját – és Lanilo Ki_t teszi meg kulcsfigurának, s a közelmúlt történelmét is felidézve úgy beszél (lényegi viszonylat!), mint egyik csantavéri a másik csantavériről. A könyv hét-tizenkét évvel ezelőtt nagyobb újdonságnak számított volna önmagyarázataival és korrigáló kifutásával, névjátékaival, a „vita sexualis” és az álommechanizmusok transzpozícióival, ám kompakt szövegegésze folytán így is, ma is „attentál”.
A szöktetés
a centrális motívuma Mizser Attila Szöktetés egy zsúfolt területre című regényének. Az író ebben az esetben is kipreparálja a textis beleit, szól „a magyar irodalom nyolcvanas évekbeli prózafordulatáról, az akkortájt oly divatos kollázstechnikáról” s egyebekről, beveti a posztmod… a posztmód számmisztikát: a fejezetek sorában a 3 az Egyérintő, a 4 az Egy, a 21 a Huszonegy, a 22 Az eset csapdája, a 24 A leszámolás, e lekerekítő 40 után ott a 41 (szép prímszám; a prímszám pedig az újabb magyar epika nem elhanyagolható tényezője). Ironikus türelem kell a türelmetlen iróniával írt, tépett szövegű história befogadásához, a novellisztikus patchwork felszaggatott férceinek és lefedett foltjainak megértéséhez. Az a benyomásunk, hogy e technika révén lehet néha kóklerkedni, vagy inkább jóízűt játszani, ötlettel, stílussal, nyelvvel, olvasóval, önmagunkkal. Lirizáltan fénylik (inkább sötétlik) föl a szöktetés, a zsúfolt terület (a város…?). Ahogy Bozsiknál a délvidéki literátus- és sorstapasztalatok, úgy Mizsernél a szinkron szlovákiai mindennapokban és irodalomban való rosszkedvű otthonosság épül be – többek között – a reménybe. Ha a már nem, de még karakterű posztmodern prózát érteni és kedvelni akarjuk, Bozsik Péter és Mizser Attila munkáját is érdemes nyári, őszi lekcióink közé iktatni.
A szökés
a fő tárgya John Barth korai regényének. Az út vége főhőse, a döntésképtelenség erős intellektusú és ingadozó morálú virtuóza, Jacob Horner 1955. október 4-én, kedden este hét óra ötvenötkor indítja élete krónikáját. Itt (épp az említett helyen) is jelen van a regény verbális és szemléleti önértelmezése. Nem hármas, hanem kettős és ötös úttalálkozásoknál megy, bolyong tovább Jake. Mindig rosszfele. Szerelmi ötszög nincs, csak háromszög. Abban a másik (a határozott) férfi sem ura a helyzetnek. A nő Rennie pedig…
A hetvenöt éve született Barth könyvének magyarítása harmincöt esztendő óta eleven (néha kissé didaktikus) szöveg Tellér Gyula fordításában. A cselekmény és egy-két jelenet ódonná, a helyzetanalízis és a jellemsugalmazás aktuálisabbá vált az időben. Szerencsés, várakozást keltő terv, hogy a Kalligram hamarosan kihozza a pályakezdő Barth másik „tételét”, az „ikerregényt”: Az úszó operát.
Tarján Tamás