Karácsonyi cikk

Szerencsére már tudom, családunkban kinek mit (milyen könyvet) hozzon a Jézuska. Aki
Karinthy Frigyes
Összegyűjtött műveinek gyűjtője (Akkord), most már – a Szatírák II., III. jelzetű köteteknek köszönhetően – a 20. tomuszig birtokolhatja a sorozatot. Kézbe vehető a Paródiák II., III. kötete is. Arról nem a hatalmas munkát végző Szalay Károly tehet, hogy az Így írtok ti mindhárom (6., 17., 18.) kötet címében szerepel, s az 1912-es alapremek épp ott nem, ahol az Így írtok ti a kizárólagos könyvcím. Mindez a zseniális parodista bővítési, továbbírási, újraközlő gyakorlatából fakad. Sokszor épp karácsonyra, húsvétra, pünkösdre kértek tőle mulattató „karinthkatúrákat”. Adott is, tucatjával, csokorba kötve. Épp ezért az már bosszantó – fedje fel ez az írás is címének eredetét -, hogy A „karácsonyi cikk” és más összeállítások kipellengérezettjeiről a Tartalom nem tájékoztat – Szomory Dezső, Rákosi Jenő, a Karácsonyfaárus című „álszöveggel” Kosztolányi Dezső is köztük található, a további névsorok is „nagy névsorok” -, s ha a gúny céltáblájának neve nincs a műcímben, máskor is tanácstalanok vagyunk (Bohóság az üvegházban: rá kell érezni az első szó stílushangulatára, az „üveg”-ből pedig az Üvegcipőre, hogy megvilágosodjék: természetesen Molnáruczi Fercsi” a szerző). Ráadásul az egy egységnek felfogott Paródiák II., III. csak második kötetének végén kapott utószót, holott a kettősen is számozott gyűjteményeket nyugodtan lehet egyesével vásárolni. A Paródia olyan műfaj, amely nevettet, kritizál, de bosszankodni ritkán enged. Az Akkord akkor venné elejét minden bosszúságnak, ha a vállalkozás (nagy és fontos kiadói program!) befejeztével megjelentetné a teljes sorozat specifikus névmutatóját.
Fábián István
irodalomtörténész, kritikus, pedagógus munkásságára Pécs büszke. Ízlés és irodalom című tanulmánykötetét is a Pannónia Könyvek gondozta. De mert az író hét évig Gödöllőn, a premontreieknél is tanított (igaz, az előttem fekvő iskolai évkönyvek tanúsága szerint apámat, nagybátyáimat nem), nálunk azt gazdagítja, akinél a leghosszabb a hagyományőrző „Gödöllő-polc”. Tüskés Tibor nagy körültekintéssel, személyes emlékektől indítva szerkesztette meg a jócskán posztumusz áttekintést. Az 1961-ben elhunyt Fábiánra, fájdalom, kissé érvényes, amit ő Vas Gerebenről állít: életműve merő díszítmény, s a dekoráció nem rakódik semmire… Fábián legjobb szövegeinek – a középiskolai negyvenöt perceket bizonyára nagyszerűen ornamentizáló Balassi-, Berzsenyi- és adomatanulmányoknak van becses, noha nem saját bázisuk: a Horváth János-féle irodalomszemlélet. A probléma az (talán a literátor kritikáinak elhagyása miatt is), hogy Goethéről ma nem mond semmit, ha pályáját „ragyogónak” nevezik; az „élményről” s más tényekről, fogalmakról immár radikálisan másként gondolkodik, sőt álláspontját évtizedenként és irányzatok szerint váltogatja is az irodalomtudomány. (A kötetnek örvendvén meg kell jegyeznünk – ez főleg a katalogizáló könyvtárak és a bibliográfiák gondja lesz -: ma Fábián István néven egy sajátos hangú, a középnemzedékhez tartozó, könyvművészként is sikeres költő publikál.)
Lékó Péter sajnos nem ülhetett a sakk világbajnoki trónjára. A
Mesteri figurák
-Garath Williams munkája – lapjain sem győz a magyar játékos: Löwenthal János Jakab Paul Charles Morphy ellenében marad alul. De sebaj, a pompás kötet feledteti a hajdani eseményt. A sakk ezer éve alcímű – A figurák, a játékosok, a szenvedély újabb alcímmel is ellátott – mű, az Officiba ’96 Kiadó büszkesége valóban a sakkfigurák megformálásáról, technikai, ipari, művészeti, alkalmi megalkotásáról és harmonizálásáról szólva nyújtja a legtöbbet. Sakkőrült rokonunk nyilván észleli majd, hogy a hatalmas műveltségű szakíró a szövegezésben néha úgy „ugrál”, mint egy stratégiai terv nélküli huszár (=ló, angolul: knight, arabul: faras, franciául: cavalier, németül: Springer, oroszul: kony stb. Sok olyan érték van a könyvben, mint az összehasonlító figuranév-táblázat). Ez a csapongás néha elfedi a sakkjáték bölcseleti jellegét – benne matematika és poézis szövetkezését -, ám azt mindenütt érezteti, miként szimbolizálja, „globalizálja” a világot a sakk. Az esszéizáló és a művészeti vonatkozás dominál. Azt meg lehet nézni másutt, hogy nem Morphy volt az első hivatalos világbajnok, vagy hogy híres és hírhedt politikusok az extrém játszmáikon kívül milyen (lejegyzett) partikat váltottak. S hogy „az új évszázad” nem 1900., hanem 1901. január 1-én kezdődött…? Fő, hogy karácsony december (24-én), 25-én és 26-án van.
Boldog ünnepeket! – könyvekkel.
Tarján Tamás