Emlékpróba

A remélt gesztus beteljesült: Weöres Sándor lírai életművének (az életmű nagyobb részének) közreadása után az Argumentum Kiadó – karöltve a költőnő jogutódjával – megjelentette
Károlyi Amy
válogatott verseit, Hazatérés címen, Steinert Ágota válogatásában. A rostálás szempontjairól semmiféle tájékoztatást nem kapunk, a gazdag és jól elrendezett anyag tartalomjegyzéke azonban (az 1947-es Szegezzetek a Földhöz, csillagok! két versétől a 2000-es Látkép visszafele húsz verséig és a kötetben nem publikált művek tömbjeiig) biztonságosan eligazít, és segít a két fülszöveg is, „Weöres Sándor valószínűleg legelső levele Károlyi Amyhoz, későbbi feleségéhez; Csönge, 1944. június 11.” – és a szerző önvallomása: „Én a belső valóságnak a realistája vagyok. Szeretek a teremtésnél asszisztálni…”
Nem az én memóriámat dicséri, hogy sok vers a (Murányi Zsuzsa tervezte) szép gyűjtemény felütése előtt, szövegszerűen „jelentkezett”. Károlyi Amy nagyon értett „a repedések poétikájához”, s a hiátusok, a textussebek, az akart és meglepő formabemetszések néha markánsabban bevésődnek a tudatba, mint rímek, ritmusok tiszta felületei. (Az is igaz, hogy nem kevés költeményt egykor frissiben hallhattam, amikor a két dalnok el-ellátogatott az Eötvös Collegiumba, s maguk olvastak fel. Erős emlék; Weöres, ha tehette, meg is vacsorázott az esten, s úgy kellett veresborokat szereznünk neki, hogy asszonya ne vegye észre.) „Csak középutat ne, aranyból” – a Mindent vagy semmit rövidke, tagadó akarásának utolsó sora ugyanúgy megmaradt, mint az Annunciáció rokon zárlata: „Csak egy nehezebb: a könnyűség” (milyen „újholdas”-gyönyörű e szeldelt címer két sávja: „…minden angyal Gábriel, / egy üzenettel teherbeejt…”). A Pakli kártyát e sorok írója harminc éve boldognak-boldogtalannak elszavalta, vallván maga is, hogy „a kártyatáj felül-alúl egyforma // egyformán kék felül-alúl a távol / mire vadászik a stüsszi vadász / míly nyájat őríz a kuoni pásztor” (vallván – és kérdezvén. S mivel ez a –talan –telen verse volt, milyen pompásan csengett rá egyetemi társam, Pintér Lajos „válaszversének”, a Játékozlásaimnak a zenéje: „-talan / -telen // talán / télen // téli lét / téli élet / létitélet // sumák / helyett / ha a mák / (összegyűrött verseim) hórukk / helyett / ha a hó”).
Károlyi Amynak egy életen át – s utóéletében is viselnie kell(ett), hogy géniusz férje,
Weöres Sándor
lírájához mérték akarva-akaratlan is az övét, inkább a hasonlóságokat keresték, méltányolva ugyan a költőnő szuverenitását. A Hazatérés fontos tanúság az egyéni alkotói karakterre (persze a rokon törekvésekre is).
Weöres világába sajátos úton vezet be Nagy L. János A retorikus nyelvhasználat Weöres Sándor költészetében című kiváló dolgozata (Akadémiai Kiadó). A „rejtelmes” cím a szakembert, a diákot, a felfedező olvasót nem „rémíti meg” (főleg, ha a szilárdan strukturált gondolatmenet Saussure-től Petőfi Sándor Jánosig, valamint Érdekegyesítés: hermeneutika és dekonstrukció fejezeteire már vetett egy pillantást). Magam egy éve használom a könyvet – eddig a Weöres-drámák vizsgálatához, a „képtelen lexika”, az „imitáció” és a „multimedialitás” jelenségének tanításához -, s látom, értékelem: a gombolyagban mindenütt van fonál, az állítások, képletek, konklúziók mögött pedig működő tény. Hatalmas idézettárként is forgatható a szakmunka, mely fogalmi nyelven, tudományos apparátussal képes leültetni szinte bárkit (!) akár a „gyerekversek” Weöresének asztalához is.
Rónay László
Legyél önmagad címmel folytatja „felhegyi” önéletrajzi sorozatát (Szent István Társulat), s az Emberség szerkesztősége táján ott nyüzsögnek, boronganak, litániáznak Károlyi Amy és Weöres Sándor nemzedékének költő- és íróhírességei (csak tudni kell dekódolni a nevüket a játszi álnevekből). Természetesen a meghatározó személyiség „idősebb Szabolcsi Gábor”: az édesapa, Rónay György (s mellette a keresztapa – de őt már keresse fel mérgei és zenéi közt az Olvasó: nevezetes írót talál a Váci utcai házban is!). A lendületesen szőtt vallomás – mely a szeretett foci és a Fradi kedvéért ki is mozdul egy pillanatra saját időkereteiből – az egyetemi évekre, 1956 forradalmára, az első tanári évekre, végül a hamar gyermekáldást ígérő házasságra teszi a hangsúlyt. Pillanat és történelmi idő simul össze a hivalkodás nélküli, mesteri emlékidézésben. Voltaképp a tudós Rónay László Lélek és szó című kötetéről szerettem volna írni – ám (Károlyi Amy- s Weöres Sándor-szövegemlékek körében) az én emlékeim nem engedték, hogy ne sétáljak be az ő emlékeibe, „pogány” és „nem pogány” piarista paptanárok, különféle egyetemi professzorok, írók, literátorok, cselszövők, ködevők közé, be – a jelen levő múltba.
Tarján Tamás